Darjeeling történelme
Az 1800-as évek közepén ültették el az első teanövényeket a Darjeeling régióban. A britek ekkortájt Kína mellett a fennhatóságuk alatt álló területen alternatív teatermesztési lehetőséget kerestek, és India több vidékén is megpróbálkoztak vele. Telepítették hát az újonnan felfedezett assamica és a sinensis fajtákat.
A lejtős vízelvezetés, a hűvös telek és a felhős-napfényes napok aránya a sinensis fajtának kedvezett. A britek számos teaültetvényt alapítottak. Miután India függetlenné vált, a birtokok mind indiai vállalkozások tulajdonába kerültek. A Darjeeling tea elsődleges brit fogyasztói helyébe akkor a szovjet fogyasztók léptek, de a későbbiekben a tea egyre híresebb és híresebb lett. A Szovjetunió felbomlását követően a fő vásárlók Nyugat-Európa és Japán lettek. Napjainkban egyre több biodinamikus minősítéssel rendelkező ültetvényen termesztik e teafajtát.
Többször is szüretelnek
A növény két felső levelét és a bimbókat szedik le a növényről, márciustól novemberig négy szüreti időszakban. Az első a növény téli nyugalmi állapotát követő első időszak, mely márciustól májusig tart. Könnyű, virágos, enyhén fanyar, zöldes-arany színű teát adnak ezek a levelek.
A második szüret június-július hónapokra esik. Az ezekből a levelekből készített tea robusztusabb, illata összetettebb, az elsőnél aromásabb. A harmadik szüret - szeptember-októberben – során szedett levelekből nagyon finom, sötétebb vörös színű, jóval erőteljesebb aromájú ital születik.
Egy úgynevezett „köztes szüretet” is be szoktak iktatni április és május között. Ezek a levelek ritkán érkeznek el Európába, pedig ötvöződik bennük az első szüret finomsága és a későbbi szüretek testesebb ízvilága.
Hogyan készítsük el a Darjeeling teákat?
Általában ugyanúgy kell készíteni, mint a többi fekete teát. A teaszakértők 90°C és 95°C közötti vízhőmérsékletet ajánlanak és maximum 2-3 perces áztatást, különben könnyen fanyarrá válhat az íze. 3 dl vízhez egy teáskanálnyi teafű szükséges.
Mivel a Darjeeling teának alacsony a malátatartalma, és nem is annyira keserű, és finom virágos és gyümölcsös jegyei vannak, általában nem szoktak hozzá tejet és édesítőszert adni.
Magas tannintartalmának köszönhetően jól párosítható szénhidrátban gazdag ételekkel, különféle pékárukkal és tésztákkal.
