Mióta napirendre került az uniós adatvédelmi rendelkezések magyarországi adaptálása, izgalmas témának számít, hogy mit engedhet meg a munkaadó a munkahelyeken a dolgozóknak, és mit nem. Egyáltalán, mi számít munkahelynek? Egy vállalati étkezde például annak számít, azt be lehet kamerázni, vagy ott már nincs keresnivalója a képrögzítő készülékeknek?
Ezekre az alapkérdésekre próbált választ adni a PwC Magyarország tegnapi sajtóbeszélgetésén a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal három munkatársa, Szűcs László, Mihola Réka és Csenterics András.
Az ügyvédek által elmondottakból kiderült, nem könnyű megfelelni az adatvédelmi előírásoknak, nagyon precíz felkészülést igényel a vonatkozó előírások maradéktalan teljesítése a munkaadók, adatkezelők részéről. A feladat teljesítése azonban nem lehetetlen, de ehhez az adatvédelemről szóló törvények mellett a Munka Törvénykönyvének alapos ismerete is szükséges.
Egyik legfontosabb megállapításuk az volt, hogy érdemes már az új dolgozó belépésekor tisztázni az adatvédelmi szabályokat. Ezek összefoglalására Szűcs László szerint alkalmas lehet egy belső szabályzat kidolgozása, a gyakorlat arra mutat, hogy az illetékes hatóság ezt a jövőben elégséges feltételnek fogja tekinteni. Vagyis nem kell a munkaszerződésekben, egyéb dokumentumokban rögzíteni a feltételeket.
Csenterics András szerint a munkavállalókat talán legjobban foglalkoztató kérdésben - mire használhatják a munkahelyen a laptopjukat, hol húzódik a magánszféra és a munkával összefüggő internethasználat határa - az elmúlt időszakban született jogszabályok szűkebb teret hagynak a foglalkoztató számára. Vagyis az internet nem munka céljára történő használatának korlátozására. A belső szabályozásnak célhoz kötöttnek és arányosnak kell lennie. Ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet a szakemberek, hogy amennyiben nincs erre külön kidolgozott belső szabályzat, akkor a jogszabályok értelmében abból kell kiindulni, hogy a munkahelyen tiltott a munkakörön kívül eső tartalmak keresése. Érdemes tehát ezt világosan, érthetően szabályozni. Ismerve a magyar munkaadók hozzáállását, alapvetően megengedőek e kérdésben, szemben például a németekkel, akikl jellemzően a nethasználat 15-20 százalékáig engedik a nem munkacélú szörfölést a neten.
Szóba került az erkölcsi bizonyítványok témája is. Szűcs László szerint a jogszabályi környezet már nem teszi lehetővé, hogy a munkaadó széles körben elvárja a papír benyújtását a jelentkezőtől, elsősorban a pénzkezeléssel, utalványozással foglalkozó munkakörökben lehet ez elvárás. Annak az általános gyakorlatnak is vége, hogy az erkölcsi bizonyítvány eredeti példányát vagy másolatát megőrzésre bekéri a munkaadó. A helyes eljárás az, hogy a pályázóval való felvételi beszélgetéskor megtekintésre kérik el a dokumentumot.
A kamerák jogszabályoknak megfelelő használatáról Mihola Réka beszélt. Egészen extrém megoldásokat találtak ki a munkaadók egyes esetekben: egy raktározással, szállítással foglalkozó cégnél például elöl-hátul testkamerát szereltek fel a dolgozókra, hogy 360 fokos szögben nyomon lehessen követni a munkavégzésüket. Ez természetesen messze túlterjeszkedik a jogszabályok adta lehetőségeken. A kamerák használatának törvényi megítélésekor a szakértők szerint el kell különíteni a fokozott közérdeket, ahol szélesebb körben lehet indokolt a képrögzítés. De például egy kereskedelmi egységben figyelni kell arra, mit rögzít a kamera, és mennyi ideig tárolják a felvételeket. Emiatt az egyik bolthálózat már fennakadt a hatóság szűrőjén.
Felvetődött egy olyan kérdés is, hogy a munkahelyi étkezdében - a kantinban - lehet-e kamerát telepíteni. Erre a szakértők válasza az volt, hogy mivel ott jellemzően nem munkavégzés folyik, ezért a tanácsért hozzájuk forduló munkaadót megpróbálták lebeszélni arról, hogy bekamerázza a helyet. A munkáltató még azzal próbálkozott, hogy az étkezdében van egy ital-ételautomata, amely értéket képvisel, esetleg annak környezetét bekamerázhatja-e, de a tanács ez esetben is az volt, hogy a jogszabályok erre nem adnak lehetőséget.
A szakértők arra is felhívták lapunk kérdésére a figyelmet, hogy az adatvédelemre szolgáló jogszabályok még nem teljes körűek, további jogalkotási munkára lesz még szükség, más ágazati törvényeket is hozzá kell igazítani az adatvédelmi előírásokhoz. Ma még a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság türelmesebb a munkaadókkal szemben, de arra lehet számítani, hogy a jogszabályi környezet teljessé válásával szigorúbban fogják számon kérni a szabályokat. Ehhez jól jönne, ha a hatóság egyedi iránymutatásokkal segítené a cégeket a szabályok betartása érdekében.
