Ma még a legalacsonyabb, 5 százalékos áfakörbe tartoznak az új lakások, de 2020-tól megváltozik a termék besorolása, 27 százalékos adót kell majd megfizetniük a vásárlóknak. A kormányzati szándék megmásíthatatlannak tűnik, ez pedig alkalmazkodásra készteti a piaci szereplőket. A vevők szempontjából kedvezőtlen változások zajlottak az elmúlt hónapokban: drágulnak a lakások, de a szakértő szerint lenne jó megoldás a lakáspiaci kereslet megőrzésére.
Balla Ákos ingatlanszakértő, a Balla Ingatlan tulajdonos-ügyvezetője a blogstar-nak adott kétrészes interjúban beszél arról, hogy azonnal 5 százalékos drágulást tapasztaltak a lakáspiacon, miután Varga Mihály pénzügyminiszter egy nyilatkozatban egyértelművé tette, hogy 2019 után 27 százalék lesz az áfa a lakásokon. Az ingatlanos vállalkozók ugyanis kivárnak, nem fognak új beruházásba, a rendelkezésre álló kínálat pedig fogy, ami a piac törvényei szerint felveri az árakat. Ez oda vezet, hogy akár 10 millió forinttal is emelkedhet egy kétszobás lakás ára 2020 után.
A nagy kérdés az, hogy mi lesz azokkal a családokkal, ahol a gyermekek száma miatt nem lehet igénybe venni a Családi Otthonteremtési Kedvezmény, azaz a CSOK maximumát. A kétgyermekes családok néhány milliós kedvezményhez tudnak jutni, a három vagy több gyermeket nevelől ezzel szemben 10+10 millióhoz is hozzáférnek.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Ipari Tagozatának tagja szerint jó megoldás lehet, ha a CSOK által elérhető támogatás összegét a kétgyermekesek esetében megemeli a kormány. Amúgy is ebből a körből kerül ki a legtöbb CSOK-igénylő: az egy családra jutó átlagos támogatás ugyanis 3 millió forint. (Balla Ákos ide kapcsolódóan megjegyzi, hogy hasznos a CSOK, de az ettől - is - várt demográfiai robbanás nem következett be. A lakhatási körülményeken tudott segíteni, de "önmagában a CSOK nem volt elegendő ahhoz, hogy lényegesen több család vállaljon harmadik gyermeket".)
Az átlagosnak számító, két szülős, két gyermekes családok ma 45-59 négyzetméteres lakásban élnek, amelyek nem modernek, nehezen lakhatóak, sokszor egybenyíló szobákkal rendelkeznek, és az építéskori - tehát a 60-as, 70-es évekre jellemző - igényeket tükrözik - mondja Balla az interjúban. Szerinte két gyermek esetén plusz 20 négyzetméterre lenne szükség, vagyis el kellene mozdulni az 1+3 félszobás lakások irányába.
Ezek hiánya különösen Budapest esetében égető, nehéz így a fővárosba csalni a munkát kereső családokat, mert nem tudnak hosszú távra tervezni. Balla Ákos szerint három út áll előttünk. Az új lakások építése hosszabb távon hozhat megoldást, de ez inkább a tehetősebbeknek felelne meg. Egy széles körű bérlakásprogram sokkal több családot tudna elérni, de ebben az esetben százezres lakásállományra volna szükség, ha a társadalmi vetületét nézzük. A harmadik lehetőség, hogy a kétgyermekesek az eddiginél több CSOK-ban, 5-8-10 millió forintban részesülhessenek.
A bérlakásprogrammal kapcsolatban megjegyezte, hogy az önkormányzati lakásállományt sajnos nem a legjobb módon hasznosították a helyhatóságok. Ahogy a szakértő fogalmaz: az önkormányzatok elherdálták az ingatlanvagyonukat. Ráadásul számos anomália sújtja ezt a piacot, nincsenek tiszta jogi viszonyok, sok pénz mozog feketén, így az esetleges viták rendezése is nehézkes a tulajdonos és a bérlő között.
Felelőtlen, primitív állapotok uralkodnak a bérlakáspiacon - jellemezte a helyzetet Balla Ákos.
Az államnak az lenne szerinte a dolga, hogy a most a fővárosban például jellemző négyzetméterenkénti 120-140 ezer forintos bérleti piaci bérleti díj 70 százalékán biztosítson lakásokat a rászorulóknak, akik dolgoznak, adót fizetnek, fiatalon most kezdik pályafutásukat. Szerinte ez a program nem azoknak szólna, akik csak nulla forintért, tehát díjmentesen tudnának beköltözni, nekik egyéb szociális programokat kell működtetni.
Mivel százezer lakás megépítése minimum melegágya lenne a korrupciónak Balla szerint, az államnak inkább a használtlakás-piacon kellene körbenéznie. Használt lakásokat kellene vásárolnia, akár nem fizető devizahiteles, csökkent értékű banki portfoliókra szert tennie - közölte.
