Az idősotthonok ápolási költségei nagymértékben változhatnak, és több tényezőtől is függenek, mint például az intézmény típusa, a nyújtott ellátás szintje, a szobák elhelyezése és a benne foglalt szolgáltatások köre. Az árakat napi vagy havi bontásban határozzák meg, de olyan is van, ahol több milliót kérnek előtte a belépési díjként. Az állami fenntartású intézmények természetesen általában olcsóbbak, mint a magánotthonok. A magasabb komfortfokozatú és több szolgáltatást nyújtó intézmények nyilvánvalóan drágábbak.
Nagyban függ az ár attól is, milyen fokú ellátásra van szüksége az idős embernek. Szakmai szavakkal: az alapápolás, a fokozott ápolás (például a demens betegek ellátása) és a rehabilitációs ellátás mind eltérő költségekkel járnak. A tarifák függenek attól is, hogy milyen a szobák ágyszáma és felszereltsége. (Van amikor előny az egyágyas szoba, van, amikor hátrány.)
Nagyon eltérők az árak és szolgáltatások
Az alapellátáson túl (orvos, étkezés, tisztálkodás) további szolgáltatások (mint gyógytorna, kognitív tréningek, szabadidős programok) is növelhetik az árakat.
Az alapápolás havi költségei 100 000 forinttól 300 000 forintig terjedhetnek, de a magánotthonoknál határ a csillagos ég.
Nézzünk néhány konkrét példát: az ürömi Platán Idősek Otthona és Ápolási Intézet honlapján található árak alapján a 3 ágyas elhelyezés egy főre napi 16 500, míg a 2 ágyas apartman 17 500, a rehabilitációs ár pedig 21 500 forint. Házaspároknak 33 000 forint naponta, két főre.
Fotó: Depositphotos
A veszprémi Támasz idősotthon kizárólag napi intézményi díjakkal dolgozik, a napi térítés 3 fős apartman esetében 9 805 forint fejenként, naponta, két fős miniapartman házaspárok részére 11 120/fő. Az intézményt háziorvos látogatja. 24 órás szakgondozói szolgálat működik, van szervezett gyógyszerellátás, receptkiváltás, a havi térítési díj az alapgyógyszerlistán szereplő gyógyszereket magában foglalja. Szükség esetén a beutalást és a betegszállítás megszervezik a helyi megyei kórházba és a szakrendelőkbe.
Fodrászat, manikűr, pedikűr, szabadidős tevékenységek, torna, filmklub, társasjátékok, alkalmi rendezvények, igény szerint kertészkedés: virágültetés, saját kis konyhakert gondozása is beletartozik a programokba. Ahány intézmény, annyiféle díj és szolgáltatás.
Erősödik az Alzheimer „járvány”
Teljesen eltérő a helyzet az állami, a felekezeti és a magán idősotthonok esetében, illetve mindez attól is függ, mennyire korlátozott mozgásában, illetve milyen fokú demenciában szenved az idős hozzátartozó. A téma sajnos egyre aktuálisabb lesz, hiszen világszerte nő a várható élettartam, miközben járványszerűen terjed az Alzheimer-kór, ami egyelőre gyógyíthatatlan. Egy amerikai adat szerint ma ötven millió alzheimeres ember él a világon. Kérdés, hogy valamennyi ország statisztikájába bekukkantottak-e?
A témáról a neten Facebook bejegyzések ezrei olvashatók, a legtöbb elég szomorú. Nézzük az egyiket. A sztrókos beteget csak egy nap múlva fedezik fel otthon a hozzátartozók. Bekerül a kórházba, ott kiderül, hogy sem nyelni, sem beszélni, sem járni nem fog soha többet, de erős a szíve. Este fél 10-kor kijön a vizsgálóból az ügyeletes orvos és megkérdezi, szeretné-e hölgyem, hogy még sokáig éljen az anyja? Erre mit lehet egy kétségbeesett állapotban mondani? Azon kívül, hogy az ember elkezd bőgni. Persze, hogy szeretné. Tízéves gyötrelem kezdődik el, először az állami kórház rehabilitációján, ahol kiderül, hogy kevés a két nővér -. egyikük alkoholista, aki délután 4 tájt már használhatatlan – a tizenöt, magatehetetlen betegre.
Aztán míg az édesanya bent fekszik, elkezdik keresni a hozzátartozók a megoldást. Jön a kanosszajárás, egyik elfekvőből a másikba, míg végül sikerül protekcióval egy felekezeti helyet találni, bár elvileg nem tartoznának oda. Ez tizenöt évvel ezelőtt több mint 180 ezer forint (!) volt havonta. De legalább jelen van egy orvos, igaz, csak délelőtt.
Kiderül, hogy a kórházba magánápolónőt kell fogadni, hogy óránként forgassa, a felfekvési sebek elkerülése miatt – mert a bentiek leterheltek. A felfekvési sebek kezelésére szolgáló krémeket és kötszereket a rokonok rendelik, külföldről. Szinte mindennap látogatják a beteg idős asszonyt, akit gyomorszondával etetnek, de a szobatárs, aki alzheimeres, nem bírja elnézni, hogy őt csak ritkán látogatják, ezért bosszúból a forró teával egyik reggel leforrázza a szerencsétlen, béna és beszélni sem tudó embert.
„Mindezt tíz évig csináltuk, időnként magunk szállítottuk egy szakkórházba, amikor ki kellett cserélni, tisztítani a gyomorszondát. Szerencse, hogy el tudtuk adni később a lakását, ez némileg fedezte a költségeket. Igaz, a gyámság alá helyezés nagyon sok időt vett igénybe. Mindeközben apánk egy másik kórházban feküdt, agyvérzéssel és Parkinson-kórral.” – olvasható a bejegyzésben.
Szerencse kérdése, hogy ki a szobatárs
Két kulcsfigura van tehát – és ez független az ártól – az ápolónő és a szobatárs. Mindez szerencse kérdése. Jellemző, hogy az idősotthonok – néhány felekezetitől eltekintve – nem a fővárosban találhatók. Ez azt is jelenti, hogy időbe telik odautazni, nem lehet naponta bemenni és átölelni az anyát, aki már talán nem is tudja, kik vagyunk.
Évszázadokig a beteg szülőket otthon ápolták, nagy volt a család, nem léteztek idősotthonok, a nők nem dolgoztak – már mint, külső munkahelyen. Falvakban ma is ritkábban viszik elfekvőbe a beteg rokont, bár már ott sincs mindig valaki otthon.
Van, amikor a beteg attól lesz még rosszabb értelmi-érzelmi állapotban, ha idegen helyre költöztetik, akkor is, ha néhány holmiját magával viheti. Mert nincsenek ott a szomszédok és mást lát az ablakból…Inkább otthon szeretne maradni.
Az otthoni idősgondozás díjai Budapest környékén változók, az ellátás jellege és a szükséges gondozási idő miatt. Ha az érintett személy napi több órás ápolást igényel, azt az egészségügyi rendszer már nem tudja finanszírozni.
Az otthoni gondozás díjai az ápolók képzettségétől és tapasztalatától függenek. A 24 órás gondozás díjai értelemszerűen magasabbak lehetnek, mint a részidős vagy alkalmi szolgáltatások esetében. Az ápolói bérek mellett az adminisztrációs költségek, valamint a szolgáltató vállalati struktúrája is befolyásolhatja a végösszeget.
A nem krónikus, súlyos betegségben szenvedőknek szóló nyugdíjasházak nem állami szociális intézmények, hanem lakhatási szolgáltatásokat nyújtanak, polgárijogi szerződés alapján, jellemzően magasabb színvonalú körülmények között. Az itt élők egyéni apartmant kapnak, saját bútoraikkal, háziállataikkal. A belépés – van, ahol milliókról van szó – illetve a havi térítési díjak jelentősen eltérhetnek.
Kulcsfigurák a romániai ápolónő csapatok
Fontos megjegyezni, hogy a törvény előír bizonyos feltételeket az idősotthoni elhelyezkedéshez, például a nyugdíjkorhatár elérése és a meghatározott ápolási szükséglet megléte, amelyet az egészségügyi ellátórendszer nem tud már támogatni. Az idősotthonokban előfordulhatnak várakozási idők, olykor több hónap vagy akár év is lehet a várakozás.
Magyarországon többféle állami támogatás és szociális ellátás áll rendelkezésre az otthoni idősgondozás támogatására: Egyéb szociális szolgáltatások, például házi segítségnyújtás, étkeztetés és jelzőrendszeres segítség is elérhetők, de ezek nem a súlyos betegek ellátására szolgálnak. Az otthoni privát idősgondozásban jelentős szerepet vállalnak a környező országokból érkező asszonyok: például jól szervezett romániai munkacsoportok működnek Magyarországon, akik ezt a kemény, de jól fizető foglalkozást űzik. Nevük, mobilszámuk kis nyomozás után elérhető
Az eltartási szerződés nem új konstrukció
Ennek keretében az idősek ingatlanuk tulajdonjogát átruházzák egy gondozást vállaló személy vagy szervezet számára, cserébe élethosszig tartó otthoni gondoskodást kapnak. Ez a megoldás segíthet az időseknek saját otthonukban maradni, miközben a gondozás finanszírozása kiszámíthatóbbá válik. Sajnos, a neten igen extrém és negatív példák találhatók ezzel kapcsolatban. Eltartásnál tehát fontos, hogy a rokonok, barátok – ha még vannak és itthon élnek – meglepetésszerűen és gyakran látogassák az elesett rokont, ellenőrizendő, hogy mennyire gondosan van ellátva. Bármennyire igazságtalan is ez a gyakorlat a munkáját gondosan végző személy számára.
Ha demens betegről van szó, az ápolás rendkívül megterhelő – ha valaki lelkiismeretesen végzi – és ehhez még hozzájárul, hogy az idős rokon állandóan azzal gyanúsítja az ápolót, hogy meglopja, ami nem igaz. Ezt elkerülendő, semmi értéket ne hagyjunk a lakásban, így senki nem kerül kínos helyzetbe.
Olyan esetről is hallani, amikor apró kamerákat helyeztek el titkos helyeken a rokonok a lakásban… A súlyosan demens beteg többnyire gyámság alá kerül, tehát semmilyen hivatalos papírt, átruházási szerződést nem írhat alá, illetve, ha mégis ezt teszi, az érvénytelen lesz.
