<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
7p
A tartalomból: NER-nek való vidék – Viszlát, hungarocell kajásdoboz! – Mi lesz az eladósodottakkal a moratórium után? – Hatalmas pénzbumerángot dobott el a magyar űrprogram

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!



			
		
		


		
		

2020-ban a koronavírus miatt felfordult világ egyik nagy slágere az volt, hogy véget ért az irodai robotolás korszaka, mostantól otthon fogunk robotolni, az irodaépületeket meg ideje lesz átalakítani, de az se nagy baj, ha lebontjuk őket, és a helyüket behintjük sóval. Egy szakértő szerint hasonlóan a többi, nagy korona-jóslathoz ez is elhamarkodott volt.

2020 egy sor egyéb dolog mellett a home office éve is volt. Amikor a koronavírus megérkezett a nyugati féltekére, a cégek, kormányok egyik első reakciója az volt, hogy hazaküldtek mindenkit, akit csak lehetett, hogy otthonról dolgozzon tovább. És az év egyik első, korona-specifikus jóslata az volt, hogy most már ez lesz a norma: hiába oltják be az egész világot jövőre, mi otthon maradunk, és az idő jó részében otthonról fogunk dolgozni. Rögtön azon is el lehetett kezdeni agyalni, mihez kezdünk majd a funkcióját vesztett irodaházakkal - népszerű elképzelés volt, hogy ezen épületeket majd valamiféle közösségi térként hasznosítjuk újra. A Wall Street Journal cikke szerint azonban korai még ilyesmiken rágódni, mert bár idén tényleg óriási gyomrost kaptak, az irodák attól még nem mennek sehova.

A szöveg emlékeztet: az ipari forradalom korai szakaszában az emberek még otthonról végezték a papírmunkát, azóta azonban belénk betonozódott a meggyőződés, hogy az irodai munkának az irodában van a helye, akkor is, ha jelentős részéhez tényleg nem kell jelen lenni. Ez a meggyőződés aztán rengeteg pénzt hozott mozgásba: kinőttek a földből a mindennel felszerelt irodaházak, miközben a dolgozóktól elvárták, hogy minden egyes áldott nap bebumlizzanak - vagy autózzanak - a munkahelyre irodistát játszani. Az építőipar örvendett a fordulatnak, a bérletre, benzinre költő hétköznapi emberek talán már kevésbé.

Ifj. Lomnici Zoltán kormánypárti jogász home office-ban, a koronavírus-járvány első hullámának korai szakaszában. Illusztráció. (Forrás: Lomnici Facebook-oldala)Ifj. Lomnici Zoltán kormánypárti jogász home office-ban, a koronavírus-járvány első hullámának korai szakaszában. Illusztráció. (Forrás: Lomnici Facebook-oldala)

Az újonnan kélt "csináljunk mindent vissza"-mozgalom kétarcú: senki sem gondolja, hogy jó ötlet lenne, ha a másik nagy, hazaparancsolt terület, az oktatás is otthon maradna a koronavírus-védőoltások beadása után, a munkával mégis ez a helyzet. Pedig a vírusig pont az ellenkezője volt a trend: a nagy techvégek vezetésével azon dolgoztak a munkaadók, hogy minél tovább az irodában tartsák az alkalmazottakat. Egy helyen volt minden: a munkaállomások mellett sportolási, kulturálódási, szórakozási lehetőségekkel is tömve voltak ezek a főhadiszállások. A Facebook, Twitter, satöbbi központjaiban valóban le lehetett volna élni egy életet, ha valakinek valami különös okból erre lett volna ingere. Hogy ez miért van így? A kérdést dr. Peter Cappelli, a Wharton School of the University of Pennsylvania HR menedzsment-kutatással foglalkozó professzora teszi fel.

Spórolnának, de ezt benézték

Cappelli rögtön meg is válaszolja a saját kérdését: ez természetesen azért van, mert így a cégek rengeteg pénzt takaríthatnak meg. Azt mondja, az örökös home office olyasmi lehet a munkaadóknak, mintha ők lennének az Uber, a dolgozók meg a sofőreik: megoldják, hogy a beosztottak fizessenek a saját irodájukért, amijük már amúgy is megvan - a kanapé vagy a konyhaasztal, pédául - míg a főnökök spórolhatnak az irodabérleti díjakon. Cappelli szerint az része a stratégiának, hogy ha hazaküldik a dolgozókat, messze a méregdrága Szilícium-völgytől vagy New Yorktól, akkor kevesebb fizetést adhatnak nekik. A dolgozók meg jól érzik magukat ebben az új rendszerben, és még a munkát is elvégzik.

Cappelli szerint ezzel a stratégiával az a baj, hogy a mostani helyzet annyira szokatlan, a normáktól teljesen eltérő, hogy aligha képes nekünk bármit is előrevetíteni a pandémia nélküli jövőről.

A munkahelyi felmérések rendre azt hozzák ki, hogy aki otthonról dolgozik, annak jobb a munka-magánélet egyensúlya - ez nem meglepő, mert a kettő konfliktusa abban szokott állni, hogy valaki nem tölt el elég időt a két helyből az egyiken. Ez egyből el is tűnik, ha a két hely megegyezik. Az is ki szokott derülni a felmérésekből, hogy a dolgozók több home office lehetőséget szeretnének, de ez sem újdonság, a pandémia előtt is ezt szerették volna. Az, hogy a pandémia alatt nem kell tömegközlekedni, pozitív, de nem jelenti azt, hogy pusztán ettől jobb lesz az otthoni élet. Főleg a fiataloknak és a gyermekteleneknek ugyanis az irodák bezárása a társas érintkezés erős visszaesésével is járt. Munkahelyi kapcsolatok, házasságok rendszeresen kialakulnak - ilyesmit Zoomon nem lehet kiépíteni.

Problematikus az a munkaadói elképzelés is, hogy ha olcsóbb városokba költöznek a munkavállalók, akkor kevesebb fizetést lehet nekik adni. Az embereket nem lehet rávenni arra, hogy fogják magukat meg a családjukat, és költözzenek vidékre, azzal az ígérettel, hogy a jelen állásuk az idők végezetéig az övék marad. Az emberek ugyanis azért is élnek drága nagyvárosokban, mert ott tudják megtalálni a következő állásukat - ma már nagyon ritka, hogy valaki fél életét egyetlen cégnél tölti. És a magasabb fizetést nem azért kell megadni a nagyvárosokban élőknek, mert ott többe kerül az élet, és ezt kompenzálni kell, hanem azért, mert több munkaadó verseng a jól képzett munkaerőért, a jól képzett munkaerő pedig oda megy, ahol többet fizetnek a készségeiért. Cappelli szerint maradjunk annyiban, hogy sosem jó jel, ha a főnök azzal áll elő, hogy egyáltalán nem kell bejárnunk dolgozni, vagy azt javasolja, hogy költözzünk olcsóbb vidékekre.

Egy másik döcögő koncepció a pandémia utáni világra a munkahelyen eltöltött időhöz igazított fizetés újragondolása. Érthetőbben: most, ha nyolc órára vagyunk felvéve, akkor persze otthon is eltöltjük a nyolc óránkat a monitor előtt akkor is, ha a napi munkával gyorsabban elkészültünk - és ezért nyolc órára járó fizetést kapunk, akkor is, ha a nyolc óra bizonyos része már csak üresben járás. A munkaadók újabb elgondolása szerint hiába vagyunk papíron nyolc órára felvéve, ha mondjuk hét alatt végzünk a napi munkával, akkor ők csak hét órát kötelesek kifizetni.

Cappelli szerint az igaz, hogy úgy tűnhet a munkaadóknak, hogy hamarabb megvan a napi munka mostanában, de ez azért is van, mert a pandémia visszavetette a gazdaságokat, és egyszerűen egyes vállalatoknál emiatt nincs már annyi elvégzendő feladat. Ami van, azt így is elvégezték az alkalmazottak ebben a fejreállt világban, fizetésmegvonással büntetni őket, csk azért, mert nincs elég tennivaló, nem vallana jó munkaadóra. Emellett egyes cégek elkezdtek beruházni olyan eszközökbe, melyekkel szorosabban tudják monitorozni a home officeban teljesítő dolgozóikat - ez alapján nem úgy tűnik, mintha a vezetők olyan nagy rajongói lennének az otthoni munkának.

Korai lenne még búcsúzni

Az irodák igenis számítanak, akkor is, ha sokba kerül a fenntartásuk, mondja Cappelli. Teret biztosítanak a társas érintkezéshez, ami a munkát is előremozdítja, főleg azon feladatok megoldását, melyekhez a kollégák együttműködése kell. Számít az építészet - az irodák kialakítása - , mert struktúrát ad az érintkezéseinknek, és produktívabbá teheti azokat. Fontosak az irodai élet rituáléi is, mint a kávészünetek, és az informális kapcsolatok, melyeket ezek során építünk. Ezek mind segítenek abban, hogy elkötelezettek maradjunk a munkahelyünk felé. Számít a vállalati kultúra, melyet ezek az apróságok is közvetítenek - az alkalmi videócsetelések viszont nem. Ez az, ami a vezetőknek az egyik legnagyobb fejtörést okozza: hogyan tartsák életben a vállalati kultúrát az otthoni munka korszakában?

Cappelli végül mérleget von: az irodák bezárása egyet jelent azzal, hogy egy cég előrébb sorolja a költségcsökkentést a hatékonyságnál. Ez pedig, amellett, hogy nem jó üzenet a munkavállalók felé, még kockázatos is. Szóval pandémia ide, pandémia oda, nem valószínű, hogy egyhamar búcsút mondunk az irodai munkának.

(WSJ)

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink naponta 3-5 unikális, máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá az első hónapban 390 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.