A hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatása egyre komolyabb gondot okoz, mind az elmaradott térségekben, mind a fejlettebb területek szegregátumaiban. A formális oktatás nem tud megoldani minden problémát, amit a fiatalok készségbeli hiányosságai, valamint a motiválatlanságuk eredményez. Sok gyerek, fiatal nem azért nem tud a megfelelő módon fejlődni és integrálódni a közösségbe, mert ne lenne rá igénye, vagy tehetsége, csupán formális keretek közt nem mindig megoldható az egyéni, illetve kis csoportokhoz való igazódás. Ennek eredményeként azok, akik kedvezőtlen családi hátterük, vagy egyéb nehezített körülmény miatt nem tudják kellőképpen fejleszteni készségeiket egyre inkább kiszorulnak a közösségből, ami által egyre nehezebbé válik számukra a kitörés a hátrányos helyzetükből.
A kutatás két fő pilléren alapult. Az első a helyben maradás-migráció. Míg a többségi társadalomban élő és jól beilleszkedő fiatalság motivációja és belső migrációja sokszor gazdasági alapú, a hátrányos helyzetű fiataloknál mélyebb gyökerű és szerteágazóbb a problémával kell szembenézni. A kutatási munka során kiderült, hogy már nagyon fiatal korban megjelenik az alsóbb társadalmi rétegekben a kilátástalanság érzése. Alapvetően felismerik és kifejezik, hogy amiben most élnek, az nyilvánvalóan rossz, de az egyedüli kivezető útnak a máshol boldogulást jelölik meg. Hiába erősek a családi kötelékek és a fiatalkori barátságok, a megkérdezettek többsége mindent hátrahagyna egy jobb élet reményében. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy ezekben az elmaradottabb régiókban nincsenek tisztában az elköltözés kihívásaival, sokan csalódásokat élnek át, vagy még rosszabb körülmények között élnek az új helyükön, esetleg visszatérnek településükre. Azokkal kapcsolatban, akik képesek kitörni, az az elérendő cél, hogy ne veszítsék el identitásukat, lehetőség szerint térjenek vissza szülőföldjükre, és életvezetésükkel például szolgáljanak a felnövekvő generáció számára. Nagy hiány tapasztalható a közjóért való tenni akarás területén, mind a fiatalabb, mind az idősebb generáció részéről. Annak ellenére, hogy szövevényes családi kapcsolatos hálózata szövi át a megismert településeket, nem alakul ki egy egymást támogató, önzetlenül segítő közösség. A második pillér a közösségfejlesztő gyakorlatok. Sok esetben a hátrányos helyzetű fiataloknak a velük foglalkozó humán szakemberek jelentik az egyetlen kitörési lehetőséget. E szakemberek munkáját számos tényező nehezíti, illetve kifejezettebben is érinti őket a kiégés veszélye. A projekt egyik alappillére az ő munkájukat szeretné támogatni. Ennek érdekében számos hazai és külföldi szakember és közösség jó gyakorlatait gyűjtötték össze, melyek segítséget nyújtanak a napi munkában.
A módszertani gyűjtemény amiatt hiánypótló, mert ezt a gyermekcsoportot sokszor a hagyományos nevelési oktatási módszerekkel nem lehet elérni, motiválásuk kifejezetten sok energiát igényel, az iskolai lemorzsolódásban, korai iskolaelhagyásban nagy százalékban érintettek. A velük való értékes munkához elengedhetetlen egy olyan fajta többlet tudás, mely képessé teszi őket erre a helytállásra és a sikeres fejlesztésekre. Emellett szakmai rendezvényekkel –hazai és külföldi tanulmányutak, műhelymunkák, tréningek, konferenciák- és erős disszeminációs tevékenységek segítették elő a sikeres megvalósítást. A projekt különböző elemeinek feldolgozásával elindulhat egy közös gondolkodásmód, és tudásmegosztás, amely jó gyakorlatként alkalmazható szakpolitikai megoldást kínálhat erre a Kárpát-medence minden társadalmát érintő problémára és kiforrhatja a jelenség kezelésének vagy megoldásának különböző módozatait.
A projekt az Európai Unió támogatásával Magyarország Kormányának társfinanszírozásával valósult meg.
