2022-ben központi témává vált az energiaárak megugrása. Mennyire változtatta ez meg a vállalatok gondolkodásmódját és energiafogyasztási szokásait? Tudatosabbak lettek a magyar vállalatok?
A tavalyi évet leginkább az jellemezte, hogy a vállalatok azonnali megoldásra vágytak, hiszen akkor a villamosenergia és gázárak nagyon magasak voltak. Így azon cégek számára is érezhető költségelemmé vált az energiaszámla, amelyeknél ez korábban nem számított komolyabban. Az elmúlt időszakban a vállalati szektorban, ahol a piaci árakat követik a fogyasztói árak, némi változás látható. Az igény a zöldenergiára és az energiahatékonyságra továbbra is megvan, de kicsit talán tudatosabbak lettek, és az energetikai döntéseik előtt alaposabban mérlegelik a várható előnyöket és következményeket. Ebben persze közrejátszik, hogy kevésbé feszíti őket ez a kérdés, hiszen a villamosenergia ára lényegesen alacsonyabb lett, mint fél vagy egy éve. A tűzoltást követően most az alaposabb tervezés mentén végrehajtott változtatásokat látjuk.
A tavalyi változások eredményeként tudatosabbak lettek az üzleti ügyfelek? Érezhető a gondolkodásukban paradigmaváltás, vagy továbbra is azt hiszik, hogy az energia korlátlanul rendelkezésre áll, annak költségét pedig a vásárlóikra tovább tudják hárítani?
Úgy tűnik, függetlenül attól, hogy az energiaárak volatilisan változnak és most éppen alacsonyabb szinten vannak, a tavalyi év történései a vállalatok gondolkodásmódját is megváltoztatták. Egyértelműen keresik a vállalatok az energiahatékonysági lehetőségeket. Az E.ON Hungária vállalatcsoportnál a megkeresések számán keresztül is azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben nem, hogy nem csökkent az ilyen irányú vállalati érdeklődés, hanem intenzíven tovább nőtt. Ráadásul nem csak kisebb, gyorsan megvalósítható projektek irányába mozdultak el a vállalatok, hanem – értelemszerűen a nagyobb vállalatok – átfogó, nagy volumenű beruházások irányába is elindultak, amelyek az energiatakarékosságot és az energiahatékonyságot szolgálják.
Elmondható, hogy napjainkban olyan területként tekintenek a vállalatok az energetikára, ami költség szempontjából stratégiai kérdés, ugyanakkor a többség a fenntarthatóságot is fontosnak tartja.
Korábban egyfajta evidenciának gondolta mindenki, hogy az energia folyamatosan és korlátlanul rendelkezésre áll. Az energiaválság ugyanakkor ezt is megkérdőjelezte, és az energiabiztonság szempontjai miatt is előtérbe került a takarékosabb működés. Ez milyen változásokat generált?
Valóban van egy teljesen új törekvés a korábban megszokottakhoz képest. Az energia kereslet-kínálat villamosenergia hálózati egyensúlyát korábban úgy teremtették meg, ha megugrott a kereslet, hogy a MAVIR, mint rendszerirányító ezt jelezte az erőművel rendelkező cégek felé, akik beindítottak kiegészítő termelést. Ugyanakkor ez a kiegyenlítés olyan módon is megvalósítható, hogy a fogyasztói oldalon avatkozunk be, és ott szabályozunk, és így teremtjük meg a villamosenergia hálózat egyensúlyát. Nem akarok nagy szavakat használni, de ez nemzetgazdasági szinten is fontos dolog.
Az említett fogyasztói szabályozás úgy tudom viszonylag új szolgáltatás a magyar piacon, mi is ez valójában?
A fogyasztói szabályozásnak alapvetően az a lényege, hogy a villamosenergia hálózatban egy adott pillanatban egyensúlynak kell lennie. Tehát a fogyasztásnak és a termelésnek ki kell egyenlítenie egymást. Az általunk nyújtott szolgáltatásban az az újdonság, hogy amikor nagyobb energiafogyasztás van a rendszerben, akkor nem az energiatermelést növeljük, hanem megpróbáljuk a fogyasztást visszafogni, időben eltolni. Tehát ezzel a módszerrel nem “gázt adunk”, hanem „fékezünk”. A mi koncepciónk az, hogy így csökkentjük a széndioxid kibocsátást, miközben a hálózati egyensúly is vissza tud állni azon keresztül, hogy meghatározott időszakra, meghatározott, és arra alkalmas eszközökön és meghatározott teljesítmény mértékében ezeket az energiafogyasztó eszközöket, amiket a rugalmassági szolgáltatásba bevonunk, leszabályozzuk vagy adott esetben időlegesen, átmenetileg lekapcsoljuk.
Ezzel akkor több legyet is üthetnek egy csapásra a vállalatok, hiszen rugalmas energiafelhasználásukkal szolgálják a fenntarthatóságot, miközben ezért még pénzt is kapnak?
Így van. Rendszerszinten persze az is előfordulhat, hogy a csúcsidőszakokban az energia ára magasabb lehet. Ugyanakkor ez egy bevásárlóközpont, vagy egy hűtőház esetében nem jelent plusz költséget. Sőt, a vállalatok a vállalt rugalmasságért pénzügyi ellentételezést kapnak.
Milyen jellegű vállalkozások tudnak a fogyasztói szabályozásba bekapcsolódni, illetve milyen nagyságrendű fogyasztás esetén tud ez működni?
A cél az, hogy a teljesítmény leszabályozás ellenére a vállalkozások működésében ne legyen fennakadás, tehát nem termelőgépek áramellátását szabályozzuk, hanem olyan eszközöket, amelyek közvetlenül nem befolyásolják a működést. Ezek a leggyakrabban fűtő-hűtő berendezések. Ebből kifolyólag nagyon széles az az ügyfélkör, amelyet be tudunk ebbe a szolgáltatásba vonni. Ha a fogyasztást nézzük, akkor a minimum 2-300 kW-os fogyasztású eszközök a leginkább optimálisak erre a célra. Szektorokat, vállalkozástípusokat példaként emelnék ki: irodaházak, kereskedelmi ingatlanok, logisztikai központok, hűtőházak, de acél-, cement- vagy papíripari cégek is számításba jöhetnek. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, nem a szektor határozza meg a vállalati kört, hanem a tevékenység jellege.
Mondana példákat, hogy milyen vállalkozásoknál alkalmazzák már a fogyasztói szabályozást a gyakorlatban?
Van a jelenlegi ügyfélkörben például olyan hűtőház, ahol olyan eszközök vannak, amelyek szabályozhatóak. A hűtést biztosító berendezéseket napi nyolcszor 15 percre lehetőségünk van leállítani, de nem feltétlenül egyhuzamban. Ez olyan rövid időszak, ami alatt nincs érzékelhető hőmérsékletváltozás, a működésben nem okoz problémát, a termékek nem olvadnak ki, nem romlanak meg. Egy másik példa: egy irodaháznak vagy egy bevásárlóközpontnak a fűtése is ilyen, ha az ezt ellátó berendezéseket lekapcsoljuk vagy visszaszabályozzuk negyedórára, az nem okoz olyan hőmérsékletváltozást, ami akár a vásárlók, akár a munkatársak komfortérzetét befolyásolná. De alapvetően minden olyan eszköz szóba jöhet, aminek a fogyasztásból rövid időre történő kiemelése nem okoz problémát.
Amennyiben egy vállalat szeretne csatlakozni a fogyasztói szabályozás szolgáltatáshoz, hogyan derül ki az alkalmassága? Végeznek a cégeknél valamiféle előzetes felmérést?
Igen, az ügyfél telephelyén végzünk egy előzetes díjmentes műszaki felmérést, megnézzük a jelenlegi fogyasztási szokásait, -görbéjét, illetve felderítjük azt is, hogy milyen eszközök jöhetnek szóba a szabályozásban, mi az, aminek az rövidtávú kivétele nem okoz problémát. Ilyenkor minden esetben helyszíni felmérést biztosítunk és a fogyasztási adatok értelmezése után tudjuk eldönteni, hogy rendszerszinten be tudjuk-e vonni a rendelkezésre álló eszközt. Ezek fényében tesz az E.ON egy ajánlatot az ellentételezésre, és megállapodás esetén ezt követően tudjuk bevonni az eszközöket a szolgáltatásba. A műszaki kivitelezés szintén díjmentesen történik.
Egy ilyen felmérés a vállalatok számára esetleg járhat olyan előnnyel is, hogy sokkal pontosabb képet kapnak a saját energiafogyasztásukról, ami később segítséget jelenthet, hogy milyen eszközök fogyasztják a legtöbb energiát, hol lehet a későbbiekben megtakarítást elérni?
Igen, nagyon sok cégnél segíti a tisztánlátást, a felmérés révén a vállalatok a saját működésükről, eszközeikről is kaphatnak olyan információkat, amelyeket korábban nem ismertek. A vállalatok tapasztalataink szerint első körben az ár oldaláról közelítik meg az energiaellátás kérdését. Mivel a vállalati szektorban piaci árak vannak, itt nincs sok mozgástér. A második lépés az energiahatékonyság, például szigetelés szokott lenni, jellemzően a végső esetben, sokszor nem is az ügyféltől kiindulva jutunk el a fogyasztói szabályozáshoz. Igaz, ebben közrejátszik az is, hogy egy általánosan még nem ismert, tehát Magyarországon viszonylag új szolgáltatásról van szó.
