Egy ország sikeressége az antiszociális emberek számától függ
Közlegelők tragédiája
A kísérleti eredmények egy speciális játék alapján születtek. Ez a Public Good Game (Közjószág Játék). Négyfős csoportban azt játszatták 15 különböző ország játékosaival, hogy mindenki eldöntheti, a rendszeres jövedelméből mennyit ad a "közösbe". Minden befizetett összeg megkétszereződik, amit aztán egyenlő arányban osztanak szét a résztvevők között. Ez a játék az adózás kérdését próbálja modellezni. Mivel, ha mindenki befizeti a teljes lehetséges összeget, akkor mindenki kétszer annyit kap vissza. Ahogyan, ha mindenki jól fizeti az adót, akkor azt hatékonyan fel lehet használni és így mindenki jól jár. Viszont stratégiailag ez nem egyensúly, mert bárki mondhatja azt, hogy ha ő nem fizet be semmit, akkor még mindig megkapja a többiek által befizetett összeg ráeső részét és egyben a saját pénzét is megtarthatja. Ahogyan az adózás esetén is, ha elkerüli valaki az adót, attól még ugyanúgy használhatja az ingyenes utakat (kórházakat, iskolákat), de közben a saját pénze is megmarad.
Egyszerű megjósolni, hogy a játékban nagyon hamar az lesz az egyensúly, hogy senki nem fizet be semmit. Ez is történik.
Büntetés lehetősége
Viszont sokat változik a játék képe, ha a hozzájárulás mértéke alapján az emberek megbüntethetnek másokat. Ebben az esetben, aki büntet, az fizet egy egységet (költséges valakit megbüntetni), hogy egy másik ember elveszítsen három egységet. Ez egy lehetséges eszköz arra, hogy az együttműködést fenntartsák a játékosok, és ne akarjanak kibújni a közös teherviselés alól. Megfelelő mértékű lehetséges büntetés esetén ez többnyire elég is ahhoz, hogy beálljon egy magas szintű együttműködés, ahol az emberek közösen hozzájárulnak a közjóhoz, és így arányosabban és hatékonyabban részesülnek belőle.
Viszont érdekes módon nem mindig az bünteti meg a másikat, aki együttműködni akart, de a másik visszaélt ezzel. Hanem vannak olyan résztvevők is, akik eleve nem járultak hozzá a közöshöz annyival, mint mások, és ezek után még meg is büntetik azokat, akik hozzájárultak. (Mindezt úgy, hogy a büntetés költséges annak is, aki büntet.) Ezt hívják a szerzők antiszociális viselkedésnek.
Antiszociális viselkedés és egy ország sikeressége
15 különböző ország városában játszották ezt a játékot és érdekes összefüggésekre bukkantak. Országonként változó volt, hogy mekkora az antiszociális játékosok aránya. Minél több volt az antiszociális, annál kevésbé sikeres országról beszélhetünk általánosságban. A legantiszociálisabb Muscat, Athén és Riyadh városa volt, míg a legszociálisabb Boston, Melbourne és Nottingham.
Érdekes módon az antiszociális viselkedés mértéke szintén szignifikánsan összefüggött azzal, hogy mekkora az ország "rule of law" indexe, ami azt méri, hogy a társadalomban mennyire fogadják el és bíznak meg a saját szabályaikban.
Magyarország hogy teljesít?
Magyarország nem volt a vizsgált országok között, de ha elfogadjuk, hogy a "rule of law" index jól megbecsüli ezt az antiszociális viselkedési formát, akkor a középmezőnybe sorolhatjuk magunkat Dél-Koreával egy szintre a 2006-os adatok alapján.
