A mezőgazdaságban dolgozók hosszú ideje kongatják a vészharangot, de sokan, akik nem látják a gazdák problémáit, leginkább legyintenek, és elintézik annyival, hogy szinte minden nyáron felhangzik a panaszuk, ha aszály van azért, mert oda a termés, ha viszont jó a terméshozam, akkor meg azért berzenkednek, mert leesnek az árak. Hasonló a helyzet a környezetvédőkkel, aki jó ideje beszélnek a problémákról, ám figyelmeztetéseik eddig süket fülekre találtak. Az idén nyáron viszont Magyarországon és általában Európában olyan extrém meleget tapasztaltunk meg, ami a szkeptikusok egy részét is elbizonytalaníthatta.
Ami idén történt, arról már az elmúlt hetekben is nagyon sok elemzés és publikáció jelent meg a nemzetközi és a hazai sajtóban is, így az alábbiakban inkább csak összefoglalnánk a legfontosabbakat.
Az Európai Unió égisze alatt működő Join Resarch Center (JRC) szerint az Európában tapasztalható mostani hőség és aszály egy összetett, már jól kimutatható klimatikus stresszhelyzet. A JRC júniusi értékelése szerint a szárazság június közepére Európa nagy részén aggasztó méreteket öltött, Magyarországon is riasztást adtak ki, miközben Nyugat- és Közép-Európában hőhullám is erősítette a vízhiányt. A helyzet nem csupán „forró nyár”, hanem talajnedvesség-, folyóvízhozam- és növényzeti stressz együttese, amelynek már látványos vízrajzi és mezőgazdasági következményei vannak. A szervezet szerint Európa-szerte problémát jelent az aszály, amit Nyugat-Európában hosszabb ideje megfejel az extrém hőség, amelyből június végén, július elején mi is kaptunk egy pusztító kóstolót.
Nézőpont kérdése persze, hogy sajnos vagy szerencsére, de a többség számára a történések nagyrészt kellemetlenségek formájában jelentkeznek. Hiszen számos helyen vízkorlátozás, kisebb áramkimaradások, a közlekedés során tapasztalt olykor nyomasztó hőség formájában szembesülnek ezzel, esetleg olyan módon, hogy rengeteget kell térdig érő vízben sétálni a Balatonnál, mire tényleg csobbanni lehet. Persze, aki a kiszáradó Velencei-tavat látja, az talán sejti, hogy itt talán sokkal komolyabb problémával nézünk szembe. De a tavak és folyók vízállása nem csak Magyarországon okoz gondot, az olaszországi Pó folyó esete is komoly figyelmet kapott, ahol a hőség hatására a vízhozam két hét alatt drámaian visszaesett, és a sós tengervíz akár 18-20 kilométerrel is benyomult a deltavidékre. Ez azért súlyos, mert a sós víz károsítja az öntözővizet, a talajt és a védett vizes élőhelyeket, vagyis nemcsak „kevés a víz”, hanem a megmaradó víz is használhatatlanná válhat. A Reuters beszámolója szerint a gazdák már a termésciklus befejezését is veszélyben látták, különösen a szója-, a lucerna- és a napraforgóterületeken.
Miért történik ez?
Mindenkiben felmerül, hogy a történéseknek vajon mi lehet az oka. A tudományos szakértők általánosságban azt vélelmezik, hogy a kialakult helyzet túlnyomó része emberi tevékenységhez köthető, mert az üvegházhatású gázkibocsátás növeli a légkör hővisszatartását, ez pedig gyakoribb és erősebb hőhullámokat, illetve fokozódó párolgást okoz.
A korábbi kutatási összefoglalók szerint az emberi tevékenység már a vízkészletek és a száraz régiók mintázatait is befolyásolja, nem csak a hőmérsékletet. Fontos árnyalat, hogy egy-egy konkrét aszályos epizódot nem lehet kizárólag az emberi hatásra visszavezetni, de a tudományos konszenzus szerint a mostani szélsőségek valószínűsége és intenzitása jelentősen megnőtt az ember okozta felmelegedés miatt. Tény, hogy a két ázsiai óriás, Kína és India rendkívül sok üvegházhatású gázt termel, de ez nem menti fel a nyugati embereket, akik immár évszázadok óta szennyezik a környezetet.
Fotó: DepositPhotos.com
Mit lehet tenni?
Mielőtt széttennénk a kezünket, hogy mi kis pont vagyunk a világban, érdemes az egyén szintjén is tisztában lenni azzal, hogy a klímaváltozás lassításának kulcsa az emissziók gyors csökkentése: a fosszilis energia visszaszorítása, az energiahatékonyság, a villamosítás, a metánkibocsátás csökkentése, valamint a földhasználat és a mezőgazdaság klímabarátabbá tétele.
Az események megfordítása persze globális összefogást igényelne. Amire nem sok esély mutatkozik addig, amíg Donald Trump a fosszilis energiahordozók mind nagyobb kitermelését szorgalmazza, vagy kilépteti az USA-t a nemzetközi klímaegyezményekből. Ahhoz ugyanis nem elég a kibocsátás mérséklése, hanem a szén-dioxid-eltávolítás és az ökoszisztémák helyreállítása is kell, különösen az erdők, a vizes élőhelyek és a talajok szénmegkötő képességének erősítésével. Ugyanilyen fontos az alkalmazkodás: vízvisszatartás, öntözési hatékonyság, talajtakarással és szerkezetjavítással csökkentett párolgási veszteség, valamint a vízkészletek régiós szintű koordinációja.
A zsebünkre megy a klímaváltozás
Az ENSZ élelmezési alszervezete, a FAO szerint a mostani szuper El Niño időjárási ciklus és az iráni háború miatti ellátási zavarok együttesen globális élelmiszerár-sokkot és súlyos kínálatszűkét idéznek elő, amely elemzők szerint akár 2028-ig is elhúzódhat.
A környezetszennyezés egyik ára tehát az élelmiszerek árdrágulása lehet.
Átfogó kutatás minden egyes élelmiszercsoportra egyelőre nem jelent meg, de a gabonák esetében már látszódik, hogy komoly gondok lehetnek. A rizsnél a prognózisok szerint a korábbi évek átlagánál 20-40 százalékos visszaesést is elképzelhetőnek tartanak, ugyanis nemcsak nálunk nincs elég csapadék, de a monszunesők is jóval ritkábbak. Érdekesség, hogy míg a búza és a szója esetén az északi féltekén a vízhiány miatt aggódunk, addig Brazília déli részeit és Argentínát áradások veszélyeztetik. Ott ez a tényező rontja a szója- és gabonakilátásokat.
Az UniCredit Bank elemzése szerint a mostani hőhullám akár 15 százalékkal is csökkentheti a globális agrártermelést.
Az alapvető árucikkek (búza, kukorica) ára emiatt 10–50 százalékkal emelkedhet, míg a leginkább kitett termékek – mint a rizs, a pálmaolaj, a cukor és a kávé – ára akár 50-100 százalékkal is megugorhat.
De nem csak a mezőgazdaság érintett, a hőség (és az iráni háború) miatt nőhetnek az energiaárak is, ami szinten negatív hatással lehet az EU és Magyarország gazdaságára is. Ha mindez nem lenne elég, a szakértők szerint a vízhiány zavarhatja a folyami szállítást, a vízigényes ipart és a turizmust is. Nem véletlen, hogy az Európai Központi Bank elemzése szerint a súlyos aszályok több évre visszafoghatják a GDP-növekedést, összességében uniós szinten 3 százalékpontnyi növekedés veszhet el.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a mostani európai hőség és aszály nem egyszerűen „szokatlan időjárás”, hanem a klímaváltozás által felerősített vízhiányos állapot, amelyet az emberi kibocsátások és a sérülékeny vízgazdálkodás együtt tesznek súlyossá. Gazdaságilag ez az EU-ban egyszerre jelent terméskiesést, inflációs nyomást, logisztikai zavarokat és pénzügyi kockázatot; Magyarországon pedig különösen az agrárium és az élelmiszerárak felől érkező hatásokra kell számítani. A trend lassításához a kibocsátáscsökkentés, az ökoszisztémák helyreállítása és a vízhez igazodó gazdálkodás együtt szükséges. Nagy kérdés persze, hogy a mostani hőhullám elég nagy sokkot jelentett-e és végre cselekvésre ösztönöz-e, vagy továbbra is elhessegetjük a kritikus hangokat.
