Miközben egyre drágábbak a cukrászsütemények, elindult egy nemes versengés a legkiválóbb hazai mesterek között. Kérdés, hogy a győztes finomságokat hol, meddig és mennyiért tudjuk megkóstolni? A krónikák szerint az első tortát a szúzai menyegzőn tálalták fel, Makedóniai Alexandrosz, vagyis Nagy Sándor ötletének köszönhetően.
Már a makedónok is
A nagy hadvezér úgy gondolta, hogy tömeges népkeveréssel biztosíthatja az általa meghódított birodalom politikai egységét, és egyúttal a békéjét is. Amikor befejezte keleti hódításait, Kr. e. 324-ben Indiából visszatért a már legyőzött Szúzába. A hódító ott őriztette azokat a perzsa hercegnőket és az erőszakkal összefogdosott, perzsa lányokat, akiket be akart olvasztani a saját népébe.
Amikor azután III. Dareiosz perzsa királyt legyőzte, a trónkövetelő Besszoszt pedig kivégeztette, immár egész Perzsia uraként szabadon rendelkezett az alattvalói életével, és elrendelte, hogy harcosai házasodjanak össze az elrabolt perzsa lányokkal.
A krónikák szerint egyszerre rendezték meg több mint tízezer makedón-görög harcos és perzsa rablány lakodalmát. Az ott dívó akkori édességek adhatták az ötletet ahhoz, hogy finom, rétegesen rakott édességeket is felszolgáljanak a lakoma végén.
Méz fogta össze a gyümölcsöket
A menyegzőn feltálalt torta persze még másféle volt, mint a mai sütemények, bár az alapanyagok ismerősek. Gabona, mandula, dió és szárított gyümölcsdarabkák keverékéből készült, amelyeket méz fogott össze. A tetejét mézbe mártott rózsaszirmokkal díszítették, és fehér, hántolt mandulából rakták ki az ünnepekre utaló díszeket.
Mióta vannak a tortán gyertyák, főleg a születésnapiakon? Nos, a feljegyzések szerint a gyertyagyújtás szokása valószínűleg szintén a görögökig nyúlik vissza, akik a gyerekek születésnapi ünnepségeire készített tortákból mindig Artemisznek is áldoztak egy darabot, vagy akár egy egész, külön tortát.
Az, hogy a tortából az első szeletet az ünnepelt vágja, magától értetődő, de ez se véletlen, ha ugyanis nem így történik, állítólag nem lesz az ünnepeltnek szerencséje. Ha pedig a neve is ott van a tortán, azt szeletelés előtt le kell venni, mert önmagunknak ártunk azzal, ha a saját nevünket darabokra vágjuk, hiszen a nevünk minket szimbolizál.
Pénzérméket is belesütöttek
A torta – és talán ezért is oly népszerű még mindig a köralakú – a hagyomány szerint összehozza az embereket. Ilyenkor illik, hogy mindenkinek jusson egy szelet, ami az együvé tartozást szimbolizálja. Állítólag az is fontos, hogy az ünnepelt lehetőleg egyszerre fújja el az összes gyertyát, hogy bizonyítsa: kézben tartja az életét.
A középkori Európában különböző tárgyakat sütöttek a torta tésztájába, mint pénzérméket, gyűrűket, gyűszűket vagy feliratos papírdarabkákat. Főként Angliában volt divatban, hogy aki pénzérmét talált benne, annak gazdagságot jósoltak, aki pedig gyűszűt, azt azzal riogatták, hogy sosem megy férjhez, egész életében a varrásból kell majd eltartania magát.
Előfordult, hogy fiú- vagy lánynevekkel ellátott papírdarabkákat sütöttek bele, hogy a szerencsés örüljön, ha annak a neve jutott hozzá, akit szeret. Nagy bajt jelentett, ha sütés előtt vagy után elejtették a szépséges süteményt, az ugyanis balszerencsét hozott.
Az ajándékokat rakták először egymásra
Emeletes menyegzői tortákat a középkorban is készítettek már. Az angolszász országokban szokás volt az ajándékba érkezett tortákat egymásra halmozni. A cukor megjelenésével és elterjedésével az emeletes tortákra később máz is került, melyet cukorból és tojásfehérjéből készítettek. A fehér máz – ezt sem gondoltuk volna – nemcsak az ünnepélyességet, hanem a menyasszony tisztaságát és ártatlanságát jelképezte.
A torta felvágása az első asszonyi cselekedetet szimbolizálja. De lassan az is szokássá vált, hogy a vőlegény és a menyasszony együtt vágják fel azt.
Egy másik forrás szerint. Medici Katalinnak köszönhető, hogy a cukrászmesterség meghódította a francia konyhát is. Az ifjú hercegnét Cesare Frangipani gróf, házasságkötése alkalmából, a saját nevét viselő tortával lepte meg.
Az elmúlt évszázadok alatt megszülettek az örökbecsű európai klasszikusok, mint a Dobos, a Sacher vagy az Esterházy. Ma már többszáz féle tortareceptet tudnak fejből mestercukrászaink, miközben egyre extravagánsabbakat kreálnak.
Ínycsiklandozó egy édes mobiltelefon?
A torta nem ment ki a divatból, hanem inkább feltámadt és átalakult. A designer készítmények lettek egyre divatosabbak, no persze főleg alkalmakra. A túldíszítettség és giccses színkavalkád főleg az amerikai tortákra jellemző. De kinek van igazán kedve beleharapni mondjuk a marcipánból formázott, színkavalkádos-festékes Elvis Presleybe vagy egy édes mobiltelefonba?
Újabban természetesen divatba jöttek a glutén és laktózmentes, diabetikus és vegán torták, a környezettudatosabb fiatal párok nem ragaszkodnak már az esküvőn a hatalmas emeletes készítményekhez. Egyébként is, van, aki szerint minél inkább „emberléptékű” egy torta, annál természetesebb és finomabb.
Egyre nagyobb sikere van a retro tortáknak, amint azt több hazai cukrászda újabban rendezett nosztalgia hétvégéi bizonyítják. A hazai tortaversengésnek is pozitív a visszhangja, bár sokan panaszolják, hogy e mesterművek túl drágák és kevés cukrászdában lehet csak hozzájuk jutni.
