Az elmúlt két év meleg időjárása nagyban kedvezett a sáskák szaporodásának. Két déli vármegyében is elszaporodtak az olaszsáskák, így nyáron így több bejelentés érkezett a Nébihhez a dél-alföldi térségből. Idén július második felében először Bács-Kiskun vármegye déli részén, Balotaszállás határában észleltek szokatlanul nagy sáskakártételt a termelők. Majd augusztus elején, Csongrád-Csanád vármegyei termelők is jelezték a hatóságnak a sáskák okozta nagymértékű károsítást, jelentette a hivatal.
A rovarok egyebek mellett száz százalékban károsították egy 2,5 hektáros üllési homoktövis ültetvény termését, amit a kormányhivatal helyszíni szemléje is megerősített.
Bár a termelő – elmondása szerint – a több alkalommal védekezett rovarölő szeres kezeléssel, a permetezés utáni napon mégis újabb sáskainvázió jött. Több gazdálkodó is arról számolt be a Nébih illetékeseinek, hogy a sáskák a burgonyát, a karfiolt, a kukoricát és még a lucernát is száz százalékban letarolták.
De nemcsak ők: Csongrád-Csanád vármegye térségében szintén a sáskák okozta egyre nagyobb pusztításokról számoltak be a termelők. Két településen is mintegy húsz százalék körüli kárt okoztak a rovarok.
Pusztamérgesen a betakarítás alatt álló sárgarépa táblát tarolták le, valamint egy spárgaállomány lombozatát is teljesen lerágták, Öttömösön a tökfélékben okoztak kárt a felszaporodott sáskák, amelyek kizárólag a növények vastag szárát hagyták meg, a többit tarra rágták. Hiába permeteztek a gazdák, az elvégzett védekezés ellenére mintegy tíz százalék kárt okoztak a növényállományban.
A bejelentések és a kivizsgált esetek alapján állapította meg a Nébih, hogy a sáskák számára igen kedvező volt az elmúlt két év szokatlanul meleg és száraz időjárása, amely hozzájárult több egyenesszárnyú faj: így az olaszsáska felszaporodásához.
Fotó: Wikimedia Commons
Az idei július ráadásul a hazai meteorológiai megfigyelések kezdete, azaz 1901 óta a legmelegebb, valamint a hetedik legszárazabb hónap volt. Az idei augusztus pedig a második legmelegebb hónap lett 1901 óta. A két, aszállyal leginkább sújtott alföldi vármegye: Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád homokterületein mindez különösen kedvezett az olaszsáska szaporodásának. Félő, hogy a klímaváltozással, a felmelegedéssel egyre inkább ez válik jellemzővé. A hivatal rovidtávú előrejelzése szerint legalábbis „a következő évben is a sáskanépesség további növekedésével és a kártételi terület kiterjedésével lehet számolni.”
Legutóbb 1993-ban okoztak itthon gondot a felszaporodott sáskák, idézi fel összefoglaló anyagában a Nébih. Ekkor a marokkó sáska (Dociostaurus maroccanus) és egyéb sáskafajok a Duna-Tisza közén, Pest megye déli és Bács-Kiskun megye északi részén, valamint a Hortobágyon jelentek meg tömegesen. Az idén nyáron a Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részén – Balotaszállás, Üllés, Öttömös, Pusztamérges és Zákányszék – észleltek nagy számban olaszsáskákat.
Ha már nincs mit enni, útnak indul
Az olaszsáska (Calliptamus italicus) nőstényei augusztusban rakják le tojásaikat a talajba, amelyekből a lárvák május első dekádjában kelnek ki és jelennek meg a növényeken. A sáskafajok jellemző élőhelyei a rétek, legelők, árokpartok és útszélek. A szárazabb területeket kedvelő, hazánkban honos számos sáskafaj populációja – például az olaszsáska, a rövidnyakú sáska, a kékszárnyú sáska és a homoki olaszsáska – ezeken az élőhelyeken marad fenn. Amíg a populációjuk mérete – azaz a sáskák egyedszáma – nem ér el egy bizonyos nagyságot. Amint azonban elfogy a táplálék, a közeli növényzettel borított részekre vonulnak át. Ezért a sáskák betelepülése a termesztett kultúrákba folyamatos. A megfigyelések alapján elsősorban gyep-, parlag- és ruderális területek mellett tapasztalható jelentős kár, amelyekről – a kaszálás, a szárzúzás után – a sáskaállomány áttelepül a szomszédos kultúrnövénybe, figyelmeztet a hivatal.
