A legnagyobb területen vetett hazai szántóföldi növényünk, a búza eddig viszonylag jól helytállt a felmelegedéssel szemben. Ugyanakkor a terméshozamot jelentősen befolyásolja, hogy a növekedés beindulása és az érés közötti időszakban mikor érkezik csapadék. Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói azt vizsgálták a Másfélfokon megjelent cikkükben, hogyan változhat a búza hazai termeszthetősége a jövőben.
A búza vetésterülete az utóbbi években megközelíti az egymillió hektárt Magyarországon, így messze nem mindegy, hogyan hat rá az éghajlat változása. A 2015 és 2024 közötti időszak országos termésátlaga hektáronként mintegy 5350 kilogramm volt, az idei év azonban ennél jóval gyengébben alakult: a 2026. augusztusi előzetes adatok szerint mindössze 4300 kilogramm búza termett hektáronként, ami 2012 óta a legalacsonyabb érték. Ennek egyik valószínű oka, hogy a szárbaindulást követően nem érkezett elegendő csapadék. A túl sok nedvesség azonban szintén problémát okozhat, mert a meleg, nedves idő kedvez a gombás betegségeknek. Vagyis nemcsak az számít, mennyi eső esik, hanem az is, hogy mikor.
Három héttel korábbra tolódott az érés
A felmelegedéssel a búza fejlődési szakaszai is korábbra tolódnak, ezért a kutatók nem rögzített naptári hónapokat vizsgáltak. Ehelyett a hőmérséklet alapján, az úgynevezett hőösszeg – vagyis a növényt ért, adott küszöb feletti hőmérséklet időben összegzett hatása – segítségével határozták meg, hogy az adott évben mikorra esik a növény fejlődésének vizsgált szakasza. Ez lehetővé teszi, hogy egy meleg és egy hűvös tavaszt ne ugyanazokkal a naptári dátumokkal hasonlítsanak össze.
Az eredmény látványos: az évek közötti jelentős ingadozás ellenére az így meghatározott érési időpont 1971 és 2024 között átlagosan mintegy három héttel került korábbra, július 10. környékéről június 20. környékére. Az egyes évek között persze nagyok lehetnek az eltérések: a nagyon meleg 2018-as tavasz különösen korai, a hűvösebb 2020-as pedig jóval későbbi érési időpontot eredményezett.
Ugyanaz az eső máskor egészen mást jelent
A kutatók több időjárási mutató és a terméshozam kapcsolatát is megvizsgálták. A legerősebb összefüggést nem a csapadékösszeggel, hanem a csapadékos napok számával találták, ráadásul két, egymással ellentétes hatás rajzolódott ki. A fejlődés korábbi szakaszában a több csapadékos nap magasabb terméshozammal járt együtt, az érés előtt viszont éppen fordított volt a kapcsolat.
A búzának tehát a szárbaindulás után szüksége van megfelelő vízellátásra, az éréshez közeledve azonban a tartósan nedves időjárás már ronthatja a termést, egyebek mellett azért, mert a meleggel párosítva kedvez a gombás fertőzéseknek. Jól mutatja ezt két szélsőséges év: 2003-ban a különösen alacsony termésátlag kevés szárbaindulás utáni és sok érés előtti csapadékos nappal párosult. 2021-ben, amikor a vizsgált időszak legmagasabb termésátlagát mérték, ennek szinte az ellenkezője történt.
A két csapadékmutató alapján felépített modell az 1990 és 2024 közötti termésátlag évek közötti változékonyságának mintegy felét képes leírni. Ez azért is fontos, mert az elmúlt tíz évben a terméshozam általában magasabb volt, mint korábban, amiben valószínűleg a mezőgazdasági technológia fejlődése is szerepet játszott – az időjárás hatása azonban továbbra is erősen látható.
Jövő: több lehet a gyenge év
A jövő vizsgálatához a kutatók olyan közepes kibocsátási forgatókönyvet használtak, amely 2040 után az üvegházgáz-kibocsátás jelentősebb csökkentésével számol, és nagyjából ahhoz a felmelegedési pályához áll közel, amely a jelenlegi klímavédelmi vállalások teljesülése esetén várható.
A klímamodellek szerint a téli csapadék várható növekedése sem feltétlenül ellensúlyozza a vegetációs időszak kedvezőtlenebb csapadékviszonyait. A búza terméshozama ezért a jövőben inkább csökkenő tendenciát mutathat, miközben különösen 2030 és 2070 között megnőhet az évek közötti változékonyság. Ebben az időszakban a legutóbbi húsz évben tapasztaltnál jóval gyengébb termésű évek is előfordulhatnak.
Az eredmények összhangban vannak azokkal a nemzetközi vizsgálatokkal, amelyek szerint alkalmazkodás és technológiai fejlődés nélkül minden további 1 °C-os felmelegedés mintegy 6 százalékkal csökkentheti a búza globális terméshozamát. A magyar vizsgálat ráadásul nem számolt a hőségnapok okozta közvetlen stresszel sem.
Szerencsére a termelőknek van mozgástere az alkalmazkodásban. A számítások a jelenlegi szántóterületekkel dolgoztak, és nem vették figyelembe a termőterületek esetleges áthelyeződését, új búzafajták alkalmazását, a technológiai fejlődést vagy a megfelelően időzített öntözés lehetőségét. Ezek mind javíthatják a termelés kilátásait. Enélkül azonban még a kukoricánál és a burgonyánál jelenleg kedvezőbb helyzetben lévő búza termeszthetősége is romolhat, és gyakoribbá válhatnak a gyenge termésű évek.
„Az alkalmazkodást ezért fel kell gyorsítani, amihez időre és megfelelő forrásokra is szükség van”
– figyelmeztetnek a kutatók a Másfélfokon megjelent cikkükben.
