Aranyélet című rovatunkban vasárnap esténként olvasói leveleket adunk közre. Jóról is, rosszról is. Szerkesztőségünk a levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek mindegyiket közölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
„Tisztelt Aranyélet!
Rokonaim vannak Baranyában, az Ormánságban és a Nyírségben. Szegény emberek, nagyon nehezen találnak munkát, mert nem igen van képzettségük. Én azért segítek nekik, már amennyire tudok, de túl sok pénzt nem tudok adni nekik, inkább egyik-másik gyerek tanításához járulok hozzá egy kis pénzzel. Nyaranta fogadom őket itt Pesten és elviszem egy-két programra, hogy világot lássanak. Ilyenkor nálunk olyan ebédet is kapnak, amit ritkán esznek, az biztos. De nem ezért írtam maguknak.
Azt akarom mondani, hogy engem mélységesen felháborít, hogy az Orbán elárulja a magyarokat és beengedi azt a sok kínait meg ázsiai munkást. Hát nem szégyelli magát ez az ember? Hogy meri ezt tenni?
Olvasom, hogy mennyi akkumulátorgyár lesz itt. Nekem ne mondják, hogy ez a jövő, nem hiszem. De ha már mindenképpen felépülnek, akkor ne mondják, hogy nem lehet ott magyar embereket, munkásokat alkalmazni. Miért, a kínaiak talán jobbak? Dehogy! Nyilván sokkal kevesebbért is elvállalják a munkát. Az én rokonaim is vannak olyan ügyesek és fizikailag is jól bírják, egyik sem idősebb 50 évnél. Nekik szó szerint életmentő lenne, ha kapnának ott munkát.
Én politikailag nem vagyok annyira fejlett, tájékozott, de mintha Orbán korábban azt óbégatta volna, hogy nem kellenek ide a külföldiek. Arra emlékszem, hogy az út mentén rengeteg óriásplakáton riogattak a migránsokkal, hogy majd azok elveszik a magyarok munkáját, meg ilyesmi. Most nem erről van szó?
Lakatos István, Budapest
(direkt kitalált nevet írtam, nem akarom, hogy bajom legyen)”
