Líbia békeidőben napi 1,6 millió hordó olajat termel ki. Ebből 1,4 millió hordót exportál. A kivitel 85 százalékát az európai piac szívja fel. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) adatai szerint 850 ezer és 1 millió hordó között lehet az a mennyiség, amellyel a termelés a polgárháborús állapotok miatt csökkent. Az európai finomítók készletei március végéig tartanak ki, új szállítmányok áprilisban érkeznek a tervek szerint - írta a Reuters.
A 28 államot - köztük 20 európai országot - tömörítő IEA szerint a tagállamok összesített tartaléka a kormányzati és az olajipari készleteket együttvéve nagyjából 4,2 milliárd hordó. Ebből 1,6 milliárd hordó - Líbia ezer napi termelésének megfelelő mennyiség - kormányzati tartalék, 2,6 milliárd pedig az energetikai cégeknél fekszik el. A kettő együttvéve legkevesebb 90 napig fedezheti a tagállamok importszükségletét, a világ teljes olajfogyasztását tekintve pedig közel 50 napra volna elég a felhalmozott mennyiség.
A tartalékot az IEA közreműködésével lehet felszabadítani, piacra dobni, amennyiben ellátási nehézségek veszélye merül fel. Önmagában a magas olajár nem elégséges indok a tartalék-felhasználási mechanizmus beindításához.
Az eddigi legnagyobb fennakadást a globális kőolajellátásban az 1979-es iráni forradalom váltotta ki, akkor napi 5,6 millió hordóval csökkent a piacra érkező mennyiség. A második, harmadik és a negyedik helyezett holtversenyben az 1973-1974-es arab-izraeli háború és az arab olajembargó, az Irak-iráni háború kirobbanása 1980-ban, és az 1990-91-es öbölháború, amelynek nyitánya az iraki invázió volt Kuvaitban. Mindhárom válság egy bizonyos ponton több mint napi 4 millió hordóval vetette vissza az ellátást.
A tartalékokat ugyanakkor 2005-ben, a Katrina és a Rita hurrikán pusztítása után kellett a legnagyobb mértékben igénybe venni. A két természeti katasztrófa okozta válság csúcspontján 1,5 millió hordó esett ki az ellátási láncból, az IEA viszont nemcsak e mennyiség alapján határozza meg a teendőket, hanem egy sor egyéb tényezőt is figyelembe vesz. Ebben az esetben az volt a döntő, hogy a hurrikánok miatt a Mexikói-öböl térségében le kellett állítani az olajfinomítókat, aminek hatására gyakorlatilag megbénult az ellátási láncolat a világ legtöbb kőolajat fogyasztó országában. Az IEA így 2005 szeptemberében összesen 60 millió hordó olajat irányított a piacra a stratégiai készletek megcsapolásával, az amerikai kitermelés növelésével és a kereslet csökkentését eredményező intézkedésekkel. Az IEA ezen kívül csak egyszer, az 1990-91-es öbölháború idején nyúlt a tartalékokhoz.
A tagállamok közül az Egyesült Államok rendelkezik a legnagyobb, jelenleg 727 millió hordós tartalékkal (Strategic Petroleum Reserve, SPR). Az összesen négy bázison - Louisiana és Texas államban - tárolt készletek a 304 millió lakosú ország fogyasztását több mint egy hónapig, importját akár öt hónapig fedezhetik.
Az olajfogyasztásban második helyen álló, az IEA-ban nem tag Kína tartaléka a 2010 végi adatok szerint 178 millió hordó, ami nagyjából 50 napig fedezheti a kínai fogyasztást. A pekingi vezetés tervei szerint a tározó kapacitás bővítésével a készleteket 500 millió hordóra bővítik. A fejlesztéseket rohamtempóban végzik, az első, 2006-ban kezdett projektet - amelynek révén 102 millió hordós tartalékot képeztek - csupán 30 hónap alatt bonyolították le. 2009-ben aztán az IEA és Kína megállapodást kötött arról, hogy szükséghelyzetben összehangolják az lépéseket.
MTI
