Elárasztották anno a lakáscsere hirdetések az akkori napilapokat és hirdetési újságokat, és valahogy jobban működött az egész konstrukció. Ma már az igények annyira ritkán találkoznak, hogy az ingatlanpiaci szereplők 99 százaléka talán már nem is emlékszik, hogy anno ilyenre is volt lehetőség, aki pedig mégis belevág, nagy fába vágja a fejszéjét.
Válogatós vevők
A két alapprobléma közül az egyik, hogy nagy eséllyel a cserealapnak számító lakás nem felel meg valamilyen szempontból. Ezen tényezők száma egészen a végtelenségig nőhet, kezdve a rossz elhelyezkedéstől a nem megfelelő tájoláson át a cserepartnernek nem tetsző elosztásig. Ráadásul a kínálati piacon évek óta rengeteg eladó lakás van, így majdnem mindenki tud választani olyat, ami megfelel kényes ízlésének – és szerencsés esetben pénztárcájának is.
Az erős túlkínálat ráadásul arra készteti a vevőket, hogy a végsőkig válogassanak, sokszor hónapokat töltve a lakásvásárlással. Ismerünk olyan vásárlót, aki már több mint 150 ingatlant megnézett egy kerületen belül, és még mindig nem érzi úgy, hogy rálelt volna a megfelelőre – bár a többség általában néhány tíz lakás után már tudja, hova szeretne leginkább költözni.
Nincs metszéspont
Súlyosabb gondot jelent, amikor a kiszemelt lakás megfelel, ám amit mi tudunk ajánlani, az a legkevésbé sem tetszik a vevőnek. Mivel ilyen esetekből már anno is sok volt, leginkább akkor is a típuslakások (pl. panelek) csereberéje volt leginkább működőképes, hiszen igaz, hogy a felek egyik helyről a másikra költöztek, a behatárolható számú gyári alaprajz miatt nagyjából tudták, mire számíthatnak. Drága és luxusingatlanokat akkoriban (a 80-as, 90-es években) sem nagyon cseréltek, maximum bankjegyekre.
Emiatt manapság már maximum az egy házban, vagy közeli környéken található lakások csereberéje működőképes (például egy lakótelepen belül). Bonyolítja napjainkban a dolgot az is, hogy sok lakáson komoly összegű teher, vagy hiteltartozás van, ami még bonyolultabbá tenné a csere intézményét – hiszen ki akarná tehermentes lakását jelzáloggal erősen terheltre cserélni?
Az ilyesmikre találták ki anno az értékegyeztetést, amikor az egyik, vagy másik fél ráfizetett, ám ehhez mindjárt kell két értékbecslés, és továbbra sem jelent megoldást arra a problémára, ha a két cserealap nem igazán alkot metszéspontot.
Mit lehet tenni?
A gyors siker érdekében leginkább két dolog kínálkozik: olyannal megpróbálni a cserét, akivel egymás lakásait jól ismerjük (pl. rokonságon, ismeretségi körön belül), vagy lemondani a cseréről, és nekiállni meghirdetni a lakást, hogy a kiszemelt ingatlanhoz szükséges pénzt sikerüljön előteremteni – vagyis ebben az esetben le kell mondani a cseréről.
Egy másik lehetőség, ami ugyan szintén nem klasszikus csere, de legalább abban segít, hogy sikerüljön akkor is megvenni a kiszemelt álomlakást, ha a sajátunkat még nem sikerült eladni, az áthidaló hitel, melynek segítségével akár több évnyi időt is biztosít a bank saját lakásunk eladására. A megváltozott piaci helyzetben azonban érdemes ennek alaposan utána érdeklődni, mivel nem biztos, hogy minden bank nyújtja, és a feltételek sem biztos, hogy a legkedvezőbbek – ráadásul a viszonylag lanyha ingatlanpiacon rizikós is lehet "határidőre" bevállalni egy lakásértékesítést.
