A kötelező régészeti feltárások pazar eredményre vezettek. Mint kiderült már az időszámításunk előtti II. században is lakott volt az a rész, ahol rövidesen a XXI. század legmodernebb technikájával elkészül egy új városközpont - a Tópark. A területen végzett régészeti feltárások arról tanúskodnak, hogy Törökbálint határán, a horgásztó közelében már a régmúltban is élénk élet zajlott. Az ingatlanfejlesztést megelőző régészeti kutatás eredményeként egy római kori villa illetve gazdasági épültének maradványai kerültek elő. A leletek arról tanúskodnak, három építési időszakot is megélt az épület. A Krisztus utáni IV. század közepéig terjedő időszakban ugyanis többször átépítették. A régészek úgy vélik a 350-360-as években még hozzá is építettek.
Az elmúlt hónapokban mintegy 1200 négyzetmétert tártak fel. A megtalált nyomok arra utalnak, hogy egy egykori aquincumi polgár vidéki háza állhatott itt a hozzá tartozó gazdasági épületekkel. Mindezek alapján ez a terület az Ókorban Aquincum territóriumához tartozott. Az oszlopos bejárati résszel rendelkező agyagpadlós vidéki ház egyik szobáját falfűtéssel, míg a másikat padlófűtéssel láttak el. A régészek szerint ez a tetőcseréppel fedett itáliai típusú épület egyben a környék gazdasági központja is volt. A feltárások során falfestmény töredékekre is bukkantak.
Számos használati tárgy is előkerült, csonttűk, érmék, kisebb-nagyobb bronztálak, valamint három-négy, a római kor zsolnay porcelánjaként is emlegetett, finom használati díszkerámiák - úgynevezett terra sigillata töredék is.
Miután maga a Tópark fejlesztés alapkoncepciója is a régi veretes építészeti értékek felidézése és átmentése a 21. század technológiájával, a fejlesztő szeretné, ha a későbbiekben a feltárt leleteket kiállíthatnák az új városrészben. Elképzelhető, hogy a különleges emlékek az ugyancsak unikumnak számító - Váci utca hosszúságú - fedett passzázsba kerülhetnek majd. A római kori falmaradványok akár részét is képezhetik a világ leghosszabbra tervezett fedett sétányának.
