Az európaiak az infláció miatti aggodalmunkban a kamatemelésen gondolkodnak, és valószínűleg hozzá is fognak látni a szigorításnak (a britek sem nagyon maradhatnak ki ezek után), míg a Fed inkább a növekedéscsökkentő hatásra figyelhet, és emiatt a vártnál tovább is fenntarthatja zéró-közeli kamatpolitikáját. Ennek eredménye az euró-dollár felfelé tartó trendje, amint arról már korábban írtam.
A tőzsdék reagálása természetesen az lehet, hogy az európaiak gyengébben teljesítenek, mint Amerika, hiszen nincs sokkal jobb, mint ami jelenleg az USA-ban zajlik: ingyenpénz+növekedés, miközben Európában az ingyenpénzt el akarják venni. (Kérdéses persze, hogy ezt mennyire fogja bírni a roskadozó periféria, de ez valószínűleg majd a második félév problémája lesz csak).
Van tehát infláció és van növekedés is. És természetesen van immáron némi félelem is.
Nekem egyelőre úgy tűnik, hogy a német kötvény (bund) lehet a fő trend, hiszen minden ez ellen hat (mármint a hozamemelkedés = árfolyamesés irányába): infláció van, növekedés van, kamatemelés lesz, és a periféria garantálásával még a csődkockázatnak is növekednie kellene.
Magyarországnak a növekedés kedvező, sőt még az infláció is, azonban a jegybanki kamatcsökkentéseinknek ezzel lehet, hogy lőttek: mikor az ECB emelget, már az is szép teljesítmény, ha nekünk nem kell. Természetesen nincs kétségem afelől, hogy tesztelni fogják a piacokat: addig próbálják csökkenteni az EUR-HUF kamatkülönbséget, amíg meg nem gyengül a forint, így a második félévben gyengébb forintra és nem magasabb (jó esetben némiképp alacsonyabb) alapkamatra számítanék. Különösen így lenne, ha az EURCHF az európai kamatemelések miatt visszakúszna 1,35-1,40 környékére, ekkor ugyanis sokat nőne az MNB mozgástere.
