Az Erste elemzői szerint a gazdasági kilábalást valószínűsítő előrejelzések kedveznek az olajárnak, a hosszú távú becslések 65-68 dolláros hordónkénti olajárat vetítenek előre. Eközben a gázszállítás és –tárolás immunisnak bizonyult a recesszióra, ám az értékesítés volumenében visszaesés várható. A Mol célárát 18 200 forintra emelték a szakemberek.
Az elemzők a Nabuccóval kapcsolatban kiemelik: a források nagyobb fokú diverzifikációja valósulhat meg, de nem valószínű, hogy az Oroszországtól való függés csillapodni fog. Az Erste Group elemzői óvatosságra intenek a komoly downstream-kitettséggel (főként finomítói kapacitással) rendelkező társaságok részvényeinek vásárlásával kapcsolatban, továbbra is az OMV a kedvenc.
"A világgazdaság szemmel láthatóan javulásnak indult a világháború utáni időszak eddigi legmélyebb válságának mélypontjáról, ami az olajfogyasztás szempontjából kedvező jelenség" – állítják az Erste Group elemzői. Ezen belül is leginkább az ázsiai gazdaságok (elsősorban is Kína) mutatnak újult erőt. A számítások szerint az OECD-országok sokkal hosszabb ideig maradnak erőtlenek, az Erste elemzői azzal számolnak, hogy az elkövetkezendő pár év során az Egyesült Államokban és az Európai Unióban átlag alatti növekedés következik. Az OECD-országokban jelentkező viszonylagosan gyenge fogyasztás elvileg lefojtja az olajár emelkedési potenciálját, de néhány tényezőt érdemes szem előtt tartani.
"Először is, elképzelhető, hogy hasonló árutőzsdei befektetések történnek, mint a legutóbbi buborék előtt. Másodszor, az upstream-területre irányuló beruházásokban tetten érthető jelentős visszaesés a termelőkapacitások elégtelen mértékű bővülését, így a kereslet-kínálat ingatag egyensúlyát vonja maga után" – vázolta Jakub Zidon, az Erste Group olaj- és gázipar elemzője.
Az Erste Group elemzői nem zárják ki, hogy az olajár átmenetileg akár lejjebb is csúszhat időnként, ám kitartanak a hosszú távra szóló hordónkénti 65-68 eurós előrejelzésük mellett. A recesszió idején nyomás alatt álló keresleti oldal egyre javul a világgazdaság egyre biztatóbb kilátásaival. Azonban a szakértők azt is feltételezik, hogy hosszú távon a kínálat határozza meg az árak alakulását. Mivel a kitermelés egyre költségigényesebb, a szükséges beruházásoknak csak a töredéke valósul meg (egyes felmérések szerint 2020-ra az infrastruktúra mintegy 80 százalékát le kellene cserélni), valamint számos olajmező és tulajdonképpen több olajtermelő ország is túljutott már a csúcson, az elemzők magasabb olajárra számítanak hosszú távon.
A közelmúlt legnagyobb kellemes meglepetését a gáz üzletág szolgáltatta, hiszen több társaság is jócskán profitál a vertikális integrációból – például az OMV kutató és kitermelő vállalatként is megjelenik a piacon (pl. Ausztria, Románia), gázlogisztikai szereplőként a tárolási és szállítási oldalon egyaránt (a baumgarteni gázelosztó központ, valamint vezetékhálózat tulajdonosaként), illetve gázkereskedői minőségben is jelen van (EconGas). A gázipari szektor még jelenleg is viszonylag alacsony súllyal rendelkezik (az OMV 2008-as tiszta EBIT nyereségének 8,5 százalékát adta mindössze), ugyanakkor nagyfokú növekedési potenciállal bír például az Európába irányuló gázvezeték, tárolókapacitások stb. révén.
A régió egészét tekintve a gázüzletág tűnik a legstabilabbnak hosszabb időszakot figyelembe véve, emellett pedig gyakorlatilag immunis a recesszióra (szállítás és tárolás), így jelentős cash-flow stabilitást biztosít. Másrészt viszont a gazdasági visszaesés miatt az értékesítési oldal csökkenő keresletre számít elsősorban az ipari felhasználók részéről, a kelet-közép-európai régió egészére vonatkozóan.
Mivel Kelet-Közép-Európa olaj- és gáziparát a finomítói és értékesítési szegmensnek való erős kitettség jellemzi, az Erste Group elemzői óvatosságra intenek a komoly downstream-tevékenységet felmutató vállalatok részvényeinek – kiváltképp a nagyfokú áttétellel rendelkező papírok – vásárlásával kapcsolatban. Arra lehet számítani azonban, hogy az olajár hordónként 70 dollár (45 euró) körül stabilizálódik, a finomítói árrés pedig javul, igaz, csak minimális mértékben. A downstream-területen várható évközi "alacsony nyereségráta" oka főként a finomítói és petrokémiai termékek keresletének visszaesésében keresendő.
Emellett az Erste Group elemzői több akvizíciót is valószínűsítenek a szektorban. A szóban forgó felvásárlások jórészt Délkelet-Európát (hiszen a régiót mélyen érinti a hitelválság, ugyanakkor hatalmas beruházásokra lenne szükség az Európai Uniós üzemanyag-minőségi előírásoknak való megfelelés érdekében), és Törökországot érintik majd. A kelet-közép-európai finomítók többsége várhatóan továbbra is a jelenlegi formában történő működésre és annak konszolidálására koncentrál, hiszen a jelek szerint egyelőre csak az OMV mutat felvásárlási szándékot. Ugyanakkor az elemzők úgy vélik, hogy az osztrák olajtáraság a régión kívül nem tudja tartani a versenyt az orosz óriásokkal.
A fundamentumokat tekintve kétségtelenül az OMV marad a top pick vétel ajánlás és 39 eurós részvényenkénti célárfolyam mellett. Azonban negatív felhangot jelenthet a társaság számára, ha a tőkeemelés révén finanszírozható felvásárlás során túl sokat ad a Petrol Ofisi nevű vállalatért.
A Mol részvényeit felhalmozásra ajánlják a szakemberek, egyben 18 200 forintra emelik a 12 havi célárat. A downstream-szegmens meglehetősen lanyha kilátásai ellenére a MOL jobb minőséget biztosít finomítóiban, amelyek a legnagyobb fokú komplexitással büszkélkedhetnek, így a társaság átlag feletti finomítói árrést ér el.
