Valamikor olvastam egy kereskedőről, aki azt mondta, szeretnünk kell a feleségünket, a kutyánkat, de nem a részvényeinket. Ez logikusnak hangzik elsőre, de mi a valódi logika mögötte?
Mi, mint emberi lények meglehetősen gyengék és könnyen manipulálhatóak vagyunk mentálisan. Tegyük fel, hogy van néhány olaj pozíciónk, és biztosak vagyunk benne, hogy az árak felfelé mennek. Lehet, hogy fundamantálisan gondoljuk, de lehet, hogy csak a hangulatot látjuk a piacon, hogy bika. A probléma a következő. Ma már naponta több száz elemzés jelenik meg különböző honlapokon az olajról. Az irdatlan információs dömpingben eldöntjük, hogy okosabbak szeretnénk lenni, ezért elolvasunk mindent vagy sok mindent az olajról. Elkezdünk olvasni órákon át. Egy idő után az ezernyi információtól teletömve a fejünket, frusztráltakká kezdünk válni, és már arról sem vagyunk biztosak hogy a long olaj jó ötlet volt. A túl sok információ bizonytalanná tesz bennünket még a legegyszerűbb dolgokban is. Ezt az angol szakirodalom “Confirmity bias”-nak nevezi, ami nagyjából annyit tesz, hogy nem akarunk különbözni másoktól, konformisták vagyunk alapvetően. Vagyis ha azt olvassuk, hogy a többség adja az olajat, akkor mi is azt akarjuk csinálni. Vagyis lecsukjuk a long pozíciónkat és beleadunk az olajba. Azt hiszem, ez ismerős mindenkinek.
A másik alapvető hiba, amikor indokolatlan ragaszkodást kreálunk az általunk birtokolt portfólió irányába. Általában imádjuk a portfóliónkat. Ha veszteséget termel, akkor is ragaszkodunk hozzá, mert egy mentális viszony jött létre a befektetéssel. Én személy szerint soha sem engedem magamnak, hogy bármilyen viszonyom létrejöjjön, mert ez üzlet; pénzről szól és nem a szerelemről.
Hadd hozzak egy példát. A legtöbb befektető nem veszi no name cégek papírjait, csak az olyan divatos cégekét, mint az Apple, Starbucks, Facebook, Twitter…etc. Megőrülnek ezekért a cégekért, és vallási áhítattal ragaszkodnak hozzájuk még akkor is, ha nagy buktában ülnek. Mikor már minden racionális érv azt diktálja, hogy meg kell tőlük szabadulni, még akkor is tartják. És itt jön a lényeg. Ugyanis a közvélekedéssel ellentétben a trendi cégek általában alulteljesítik a piacot, mert ők amúgy is drágák.
A legjövedelmezőbb részvények általában az ismeretlenek. De a nagy tömeg nem ezeket akarja venni. Mert nem ismerik őket és egyébként is lenézik, és nem sokra becsülik őket, de minden racionális magyarázat nélkül teszik ezt. Ezek a Small Cap cégek általánosságban olcsóbbak és nagyobb profitot termelnek.
Végül mi a konklúzió? Csupán annyi, hogy hideg fejjel és ne forró vérrel elemezzük a cégeket, mert a befektetés sokkal komolyabb annál, mint hogy az érzelmek döntsenek. Ez pénzről szól.
Nicolas Papp
