Elképesztő mértékben megnőtt az 5 milliméternél kisebb átmérőjű mikroműanyagok jelenléte a szárazföldi, a vízi ökoszisztémákban, valamint a légkörben, amelyek egyre komolyabb környezeti aggályokká válnak. A különféle élőlények, különösen a tengeri állatok gyomor-bél traktusában található mikroműanyagok kimutatása pedig még jobban rávilágít a műanyagok környezetre jelentett veszélyére.
A legújabb tanulmányok azonban tovább mennek: a mikroműanyagok már emberi szervekben és szövetekben, például szívszövetekben, tüdőben, méhlepényben és székletmintákban is felhalmozódnak. Ez pedig rámutat arra a globális jelensége, hogy a mikroműanyag-szennyezés igen gyorsan jelentős egészségügyi problémává válhat. Hiszen kis méretüknél fogva kölcsönhatásba tudnak lépni a szervezettel, és ott nem igazán szerencsés immunválaszokat válthat ki.
Egy nemrég megjelent tanulmányban egy kutatócsoport most arra hívja fel a figyelmet, hogy már az emberi péniszszövetben is találtak mikroműanyagokat, ami a mérgezés lehetőségét is felveti. A vizsgálatban a kutatók lézeres direkt infravörös mikrospektroszkópiát alkalmaztak, amelyet olyan merevedési zavarban szenvedő betegeken végeztek, akik felfújható péniszprotézis behelyezésén estek át.
Fotó: Depositphotos
A mikroműanyagok lenyelése és belélegzése felhalmozódáshoz vezethet olyan szervekben, mint a máj, a belek, a vesék és a tüdő, valamint a keringési rendszerben, hiszen a nagyon kicsi mikroműanyagok beszivároghatnak a sejtekbe, és megzavarhatják a sejtek működését. De hatással lehet a spermiumok minőségére, a termékenységre és a reproduktivásra is.
Rendellenességet okozhatnak a spermiumok morfológiájában, és csökkenthetik a spermiumok számát is.
A legújabb kutatásban hat merevedési zavarban szenvedő beteg vett részt, akiknél többkomponensű felfújható péniszprotézis behelyezésére irányuló sebészeti beavatkozást végeztek. A műtét során mintákat vettek a hímvesszőkből.
Szigorú, üveg- és fémlaboratóriumi protokollt követtek azért, hogy a szövetminták ne szennyeződjenek külső forrásból származó mikroműanyagokkal. Természetesen volt egy kontrollminta is. A tudósok számos mikroműanyagra rászűrtek, ezek után a tanulmány megállapította, hogy
a lézeres direkt infravörös spektroszkópia a minták több mint 80 százalékában azonosított 20-500 µm közötti mérettartományba eső mikroműanyagot, míg a pásztázó elektronmikroszkóppal 2 µm átmérőjű mintákat detektáltak a pénisz szövetmintákban.
A hímvesszőkből vett minták hét különböző típusú mikroműanyagot tartalmaztak, ebből a polietilén-tereftalát és a polipropilén a mikroműanyagok 47,8 százalékát, a polipropilén 34,7 százalékát tette ki. Ez a kétféle mikroműanyag a leggyakrabban használt, nem biológiailag lebomló polimer, amit a mindennapi áruk csomagolásában, például italoknál és élelmiszereknél alkalmaznak, valamint az újrafelhasználható műanyag palackoknál és tartályoknál.
Korábbi tanulmányok egyébként már vizsgálták és beszámoltak a mikroműanyagok spermiumokat érintő, valamint a férfi meddőségre gyakorolt hatásáról. Egérmodell-vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az ivóvízzel lenyelt mikroműanyag következtében csökkent az élő spermiumok száma a kontroll-állatokhoz képest.
Az új tanulmány azt is kimutatta, hogy a mikroműanyagok morfológiai rendellenességeket okozhatnak a spermában, valamint a gyulladásos markerek is növekedtek. A vizsgálat eredményei arra is utalnak, hogy a péniszszövetben található mikroműanyagok erekciós panaszokkal is összefüggésbe hozhatók.
