Orvoshiány, elöregedő társadalom, problémákkal küzdő fiatalok – ez mind jellemző az Európai Unió tagországaira. Ez derül ki a párizsi székhelyű OECD legfrissebb, 2024-es egészségügyi jelentéséből, amely most főként az egészségügyben tapasztalható munkaerőhiányra és az egészséges hosszú élet előmozdítására fókuszál. A számokból az derül ki, hogy van gond bőven.
Az Európai Unió 27 tagállamából 20 ország számolt be orvoshiányról 2022-ben és 2023-ban, míg 15 ország ápolóhiányra panaszkodott. Az uniós országokban 2022-ben körülbelül 1,2 millió orvos, ápolónő és szülésznő hiányzott.
Emellett az EU-ban az orvosok több mint egyharmada és az ápolók negyede 55 év feletti, akik várhatóan a következő években nyugdíjba vonulnak. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a fiatalok körében csökken az érdeklődés az egészségügyi karrier iránt.
Fotó: Depositphotos
Ennek (is) köszönhető, hogy 2022-ben 17 százalékkal nőtt a külföldről az európai országokba érkező orvosok száma 2019-hez képest, míg a külföldi ápolónők beáramlása 72 százalékkal. 2023-ban Norvégiában, Írországban és Svájcban az orvosok több mint 40 százaléka, Írországban pedig az ápolók több mint 50 százaléka külföldről érkezett.
Keveset mozognak az idősek, de a fiatalok sincsenek jól
Az OECD-jelentés szerint Európa mélyreható demográfiai változás előtt áll: az előrejelzések szerint a 65 év felettiek aránya az EU-ban a 2023-as 21-ről 2050-re 29 százalékra emelkedik. A 65 éves korban várható élettartam már meghaladja a 20 évet, de ezeknek az éveknek több mint a fele krónikus betegségekben és fogyatékosságban telik.
Ugyanis a 65 év felettiek mindössze 22 százaléka végez elegendő fizikai aktivitást. Az elhízás aránya – amely számos krónikus betegség kockázati tényezője – szintén az életkor előrehaladtával emelkedik, és 2022-ben EU-szerte elérte a 20 százalékos csúcsot a 65-74 évesek körében.
A születéskor várható élettartam az EU-ban 2023-ban elérte a 81,5 évet, ami 0,2 évvel haladja meg a pandémia előtti szintet. Az EU-tagállamok között azonban továbbra is jelentős egyenlőtlenségek mutatkoznak, nyolc év eltérés van a legmagasabb és legalacsonyabb várható élettartamú országok között. Spanyolországban, Olaszországban és Máltán a várható élettartam több mint két évvel az EU-átlag felett volt, Lettországban és Bulgáriában pedig több mint öt és fél évvel azalatt.
A legújabb felmérések a serdülők egészségének romlására is utalnak. Nőtt azon 15 évesek aránya, akik mind fizikai, mind pszichés problémákról számolnak be. Számuk a 2017–2018-as 42 százalékról 2021–22-ben átlagosan 52 százalékra nőtt az uniós országokban – azaz szinte második kamasz valamilyen szempontból nincs jól.
A Covidban Magyarországon is megugrott az egészségügyi kiadások mértéke
2022-ben az egy főre jutó 5630 eurós kiadással Svájc költötte a legtöbbet az egészségügyi kiadásokra Európában, őt követi Norvégia (5376 euró). Az EU-országok közül a jelenleg kormányválsággal küzdő Németországban az egészségügyi kiadások (5 317 euró) 50 százalékkal haladták meg a 3533 eurós lakossági uniós átlagot. De Ausztriában és Hollandiában is legalább 25 százalékkal több az uniós átlagnál.
Fotó: OECD
első helyen említi Magyarországot, mint az egy főre jutó legalacsonyabb egészségügyi kiadások mértékét az EU-ban, amely hazánkon kívül még Horvátországban, Bulgáriában és Romániában is igen kicsi, kevesebb mint 1900 euró/fő. Igaz, Törökország még ennél kevesebbet, körülbelül 1000 eurót költött fejenként, míg Albániában csak 800 eurót, de ez nem vigasztalja a magyar embert.
Fotó: OECD
Ugyanakkor az OECD elemzése szerint a Covid-időszakban a kormányok példátlan pénzügyi forrásokat fordítottak az egészségügyre a járvány elleni küzdelemre és a következmények kezelésére, így az EU egészségügyi kiadásainak átlagos növekedése reálértéken közel 6 százalék volt 2020-ban, ami 2021-ben a 9,6 százalékot is elérte.
Így fordulhatott elő, hogy Magyarországon 2019-2022 között, a Covid-19 alatt 2,4-ről 5,2 százalékra ugrottak meg az egészségügyi kiadások.
De a Covid-járvány extrém helyzet volt, és az emiatt megugró egészségügyi kiadások a 2023-ra vonatkozó előzetes becslések szerint zsugorodtak – az uniós országok mintegy felében. Ez azt sugallja, hogy az országok egészségügyi rendszerei visszatérnek a világjárvány előtti szintre, és egyelőre kevés jel mutatkozik arra, hogy a kiadásokat jelentősen növelnék annak érdekében, hogy az egészségügyi rendszerük ellenállóbbá váljon.
