Minden bizonnyal késni fog továbbá a lízingszerződés nevesítése az új polgári törvénykönyvben, amelynek az a prózai oka, hogy egyelőre az sem biztos, hogy belátható időn belül elkészül az új Ptk, noha a kormány 2010-től tervezte bevezetni az új polgári törvénykönyvet, tudtuk meg Lévai Gábortól, a Magyar Lízingszövetség főtitkárától.
A tervezetben az V. könyv - Kötelmi jog 6. cím Pénz- és hiteljogviszonyok VII. fejezetében önállóan szerepel a lízing, mint szerződésforma
Az előkészítő munkálatok éveket vettek igénybe; a Lízingszövetség is önálló kodifikációs munkacsoportot hozott létre a lízing Ptk-ba emelését megcélozva, még a tavalyi évben. Az új törvénykönyv szövegtervezete ezév június 5-én került a Kormányhoz, ám a további munkát úgy tűnik, egy időre biztosan el kell halasztani.
Szintén nem léptek hatályba a cégautó adózására vonatkozó rendelkezések, amelyek a lízingelt autókra is vonatkoztak volna.
A tervezet szerint 2009. január 1-jétől a cégautó adót a jövőben a személyijövedelemadó-törvény helyett a gépjárműadóról szóló törvényszabályozná.
A javaslat úgy szól, hogy az adó alanya a Magyarországon bejegyzett járművek esetén annak a hatósági nyilvántartás szerinti tulajdonosa, pénzügyi lízingbe vett személygépkocsi esetén a lízingbe vevő, hatósági nyilvántartásban nem szereplő (például a külföldi rendszámú) személygépkocsi esetén pedig az, aki a gépkocsi után költséget számolt el.
Az adó alapja a bekerülési értéke (magánszemély esetén a vételár), amelyet a személygépkocsi korától függően, évente meghatározott 5-10 százalékos értékkel kell korrigálni. Az adó éves mértéke az adóalap 7 százaléka lenne. A gépjárműre megfizetett gépjárműadó azonban levonható lenne a cégautóadóból.
Egyelőre ugyancsak tervezet, hogy a lízingelt, illetve hitelre vásárolt autókra úgy is alapítható lenne jelzálogjog jövő januártól, hogy a zálogszerződést nem kell közjegyzői okiratba foglalni, illetve a finanszírozott autók nem lennének elárverezhetők.
A jelenlegi zálogjogi szabályok ezzel szemben úgy szólnak, hogy az ingóságokon alapított zálogjogot is közjegyzői okiratba kell foglalni. Ez két problémát is jelent az autópiacon, így a jelzálog helyett más technikákat alkalmaztak, bár ezek egyik fél esetén sem közelítették meg a zálogjog biztonságát.
Az egyik problémát a közjegyzői okirat - néhány tízezer forintos - ára okozza. A kiélezett finanszírozói versenyben ez már nem fért be a költségek közé. A másik probléma pedig abból származik, hogy a zálogszerződés megkötéséhez mindkét félnek - a hitelezőnek és a vásárlónak - egyszerre kellett jelen lennie a közjegyző előtt.
A kereskedelmi gyakorlat szerint a hitel- illetve lízingszerződéseket az autószalonok alkalmazottai kötik meg a finanszírozó megbízásából, így ez utóbbi nincs jelen a szerződés aláírásakor, akkor sem, ha közjegyzőt hívnak oda.
A tervezet szakít az eddigi szabályozással és kimondja, hogy az egyedi azonosításra alkalmas ingó dolgokat - ilyenek az autók is - terhelő zálogjog közjegyzői okiratba foglalás nélkül is alapítható. Viszont az ingó jelzálog nyilvántartást továbbra is a Magyar Országok Közjegyzői Kamara (MOKK) vezetné, így a nyilvántartásba vétel költségét fizetni kell.
A törvénytervezet másik előírása arra kötelezi a végrehajtót, hogy mielőtt autót árverezne, győződjön meg arról, szerepel-e az adott kocsi a MOKK zálogjogi nyilvántartásában.
A jelzálogjoggal terhelt gépjárművet a jövőben nem lehetne úgy elárverezni (végrehajtás során értékesíteni), hogy arról a lízingcég, illetve a hitelező ne szerezne tudomást, illetve ne kapcsolódhatna be abba a végrehajtási eljárásba, amelynek során a gépjárművet értékesítik.
Évi több milliárd forint kár éri ugyanis ezért a finanszírozókat, amit kénytelenek beépíteni a lízing- illetve hitel konstrukcióikba, megdrágítva azokat. A jövőben - a zálogjog alapján - a nem fizető adós autóját a finanszírozó kapná meg.
