Sajnos az utóbbi években – ez esetben azt nem mondanám, hogy az elmúlt tizenhat évben végig, de a magunk mögött hagyott tizenkettőben, vagyis az Orbán-kormány harmadik, negyedik és ötödik ciklusa alatt – megtapasztalhattam, mivel jár, ha kritizálom a NER-hez tartozó elitet. Az álláspontok, a döntések megvédése, megmagyarázása, szakmai vita helyett egyszerűen ignorálnak, vagyis nem vesznek tudomást a létezésemről, a kérdéseimre a minisztériumok, valamint az egyéb állami intézmények nem válaszolnak, vagy ha mégis, akkor megpróbálnak a sárba tiporni, mondván, nem értek semmihez, vagy csak rosszindulatú vagyok.
Mondani sem kell, hogy ez a fajta hozzáállás mennyire megnehezíti egy újságíró munkáját, akinek az a feladata, hogy tájékoztassa az embereket a világ történéseiről, az egyes kormányzati döntések mozgatórugóiról, hátteréről. Ha nem kapjuk meg a hiteles tájékoztatáshoz elengedhetetlen információkat, akkor azokat kénytelenek vagyunk egyéb forrásokból beszerezni, hogy kielégítsük olvasóink híréhségét. S bizony nekünk is van véleményünk, teszünk észrevételeket, kritizálunk, bírálunk, ahogy az egy demokráciában a negyedik hatalmi ágnak számító médiamunkások dolga – vagyis a nem egyik vagy másik párttal szimpatizáló újságíróké, hanem azoké, akik gondolkodni is képesek, tekintet nélkül arra, hogy a négyévente esedékes országgyűlési választásokon hová tették az X-et.
Ám nem volt elég, hogy átnéztek rajtunk. Engem például 2016 novemberében kirúgtak a nem sokkal azelőtt Mészáros Lőrinc tulajdonába került Világgazdaságtól, amit nem volt nehéz összefüggésbe hozni azzal, hogy 2014 augusztusában – még a HVG munkatársaként – lerántottam a leplet arról, hogy az akkor Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank (MNB) 200 milliárd forintnyi közpénzt négy alapítványba menekített ki (melyet követően újabb 60 milliárddal még két alapítványt gründoltak).
Fotó: MTI
Így hát tulajdonképpen nem is kellene annyira fennakadnom azon, ami Simor Andrással történt. Mégis megdöbbentett. Az a mód, ahogyan behívatta az MNB akkori alelnöke, Kandrács Csaba az egyik legnagyobb hazai kereskedelmi bank, az Erste vezérigazgatóját, Jelasity Radovánt, közölvén, hogy ameddig Simor az anyabankjuk, a bécsi Erste Group felügyelőbizottságának a tagja, addig a bankfelügyelet „rendkívül szigorúan és nagyon kellemetlenül” fog eljárni az Erste Bank Hungaryvel szemben.
Ez a zsarolás tipikus esete. Annak ugyanis az a lényege, hogy az elkövető jogtalan haszonszerzés végett erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerít mást valamire, amivel vagyoni hátrányt okoz, s amit a magyar Büntető Törvénykönyv alapesetben 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntet.
Az volt Simor „sara”, hogy egy 2023. novemberi cikkben kritizálni merte az MNB intézkedéseit, azt állítva, hogy ha tette volna a dolgát, akkor elkerülhető lett volna a forint összeomlása és az infláció elszabadulása. Szakmai vita, érvelés helyett (itt is) jött a retorzió.
Matolcsy pedig – mert ne legyenek kétségeink, aligha Kandrács fejéből pattanhatott ki az, hogy megalázó módon, egy ablaktalan szobában, a mobilját az ajtó előtt hagyva zsarolják meg az Erste vezérét – nemhogy elnyerné a méltó büntetését, hanem még ellentámadásba is lendült. Tovább osztja az észt – ahogy azt már a regnálása alatt is megszokhattuk tőle –, podcastol és nem utolsósorban azt állítja, az alapítványokkal minden a legnagyobb rendben volt és van, Simor ezzel kapcsolatos állításai pedig szakmailag megalapozatlanok.
Persze ne csodálkozzunk Matolcsy viselkedésén, ha a hazai hatóságok már több mint egy éve nem képesek mit kezdeni az MNB-alapítványok felettébb gyanús ügymenetével. Az Állami Számvevőszék 2025 márciusában tett büntetőfeljelentést, miután vizsgálata súlyos szabálytalanságokat és több bűncselekmény gyanúját – köztük a hűtlen kezelést – tárta fel a PADME és a Domus Meriti Alapítvány kapcsán. A feljelentések nyomán a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda ismeretlen tettes (!) ellen indított eljárást, a nyomozás középpontjában az alapítványi vagyon (közel 500 milliárd forint) és az azt kezelő Optima Befektetési Zrt. gyanús tranzakciói állnak.
Kérdés, a leendő miniszterelnök talál-e fogást Matolcsyn. Magyar Péter korábbi kijelentése szerint – ahogy fogalmazott – a „Matolcsy-klán” több száz milliárd forintot lopott el az MNB-ből az alapítványokon keresztül. A Tisza Párt elnöke ígéretet tett arra, hogy kormányra kerülése esetén 16 évre visszamenőleg vagyonosodási vizsgálatot indít a jegybanki botrány minden szereplője, köztük Matolcsy ellen is. A minap pedig, amikor a nyomozás az ügyészséghez került, Magyar úgy fogalmazott, hogy „a legfőbb ügyész megvárta, míg a Nemzeti Bank kirablói lelépnek a lopott szajréval”, utalva arra, hogy a hatóságok szándékosan hagytak időt az érintetteknek (például Matolcsy Ádámnak) a távozásra. A leendő kormányfő szerint az MNB alapítványai a „közpénz jelleg elveszítésének” álcája alatt a kormányközeli elit (vagyis, teszem hozzá: a NER) gazdagítását szolgálták.
A vádak tehát megfogalmazódtak. Kíváncsian várom, a kormányváltást követően ez ügyben is lesz-e éles fordulat.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
