Minderről Kruchió László, a ma egyik legfelkapottabb dekoratőr, és virágkötő mester tájékoztatott saját monori cukrászdájában-virágüzletében, ahol, bár eklektikus a belső enteriőr, mindig találunk valami újdonatúj fricskát, amire sokáig fogunk emlékezni.
Bár a magyarok többsége aligha tud sokat a legfrissebb francia trendekről, - a hipermarketekben meg az kapható, amit a német és angol multinacionális láncok gyártatnak - a trendeket diktáló elegáns szalonokban visszaköszön a külhoni divat.
A lilák és a sárgák árnyalatai most a divatosak, - a tüdőszíntől a padlizsánig - ahogy hallottam tőle. De melyek idén a kedvenc állatfigurák? Mert ma már – és ez tükröződik az idei karácsonyi reklámfilmekben is – CGI-jal elő varázsolt őzek, méltóságteljes, életnagyságú szarvasok, nyuszik, mókusok, kutyusok, borzok, és sosem létezett „fantázia” óriáspockok is felvillannak a képernyőn.
A kis bocs meg a szeretet
Idén a jegesmedve és kis bocsa a nagy kedvenc, olyannyira, hogy a monori főtéren is „ők” láthatók Kruchió László kompozíciójának a középpontjában, a szokásos rusztikus, szalmabálás, betlehemes enteriőrbe helyezve.
Hogy miként kerül Betlehembe a jegesmedve, most ne firtassuk, de a medvemama – mintha csak féltené a klímaválságtól - szorosan öleli kicsinyét, ami önmagában is az érzelmekre hat, és kiemeli az ünnep fő kulcsszavát, a szeretetet.
Hogy mennyire varázsoljuk karácsonyi hangulatúvá otthonunkat, attól is függ, hol lakunk, más stílust és mennyiséget kíván, egy minimál stílusú panelgarzon, mint egy csicsás, külső kerületi többszintes palota.
Milyenek voltak a híres békeidők?
A jólét jelének tekinthető Magyarországon, hogy egyes villák lassan olyan fénylő-pulzáló giccshalmazzá válnak, akár mint az amerikai családi filmek látottak. De a jólét nem mindig jár együtt az ízléssel.
Nemrég kezembe került a kezembe egy kötet, amelyben az alábbi idézetet olvastam, még a II. világháború előtti évekből. Ebből az is kitűnik: a békeidők, lehet, hogy békések voltak, de korántsem egyformán boldogok és bőségesek mindenki számára…
„Honnét, honnét nem, az uram összeszedett vagy hat-nyolc fenyőgallyat, egy fára rádrótozta azokat, még a végin én is azt hittem, hogy igazi karácsonyfa. Annak előtte való napokban olyan magamfőzte szaloncukrot csináltam, selyempapírt vettem, megvagdostam a szélit, belecsomagoltam a cukrot, s úgy tettem a fára. Megaranyoztam a diót, legyen aranydió is, hozott az uram mogyorót, piros almát, azokat is fölaggattuk a fára, ilyen volt az akkori karácsonyfa. Egyszerű viaszgyertyát aggattunk reája, csillagszóró eszünkbe se jutott.”
Sztaniolpapír és ejtőernyő selyem
Felsorolni is nehéz, mi mindennel díszítették régen a magyarok a fenyőfáikat. A II. világháborús időkben az angolszász bombázókból megmaradt sztaniolpapír csíkokkal, (a finom, könnyű ejtőernyő selymekből ünnepi blúz készült) falun pattogatott kukoricából fűzött láncokkal, piros csipkebogyókból készített füzérekkel. Egyes családokban a seprűnyélbe fúrt lyukakba illesztettek erdőben szedett fenyőágakat az apák, és beleállították egy súllyal rögzített vödörbe.
A háborús években természetesen - az akkor még nem is igen létező - fényfüzéreket el kellett felejteni, hiszen elsötétítés járta.
Orosz mintára készült a fenyőünnep
A parlamenti, illetve a parlament előtti fenyő felállítása és feldíszítése – talán ezt kevesen tudják – az ötvenes években született meg, amikor Rákosi Mátyás orosz mintára fenyőünneppé nevezte el a karácsonyt, és hogy megfossza vallásos jellegétől, bevitte az országházba, megteremtve a sajátos úttörőkarácsony fogalmát. Mára senki nem emlékszik rá, hogy ez Rákosihoz kötődne.
A rendszerváltás óta – a fogyasztói társadalom eluralkodásával, a nyugati példák olykor fölös majmolásával (lásd Halloween és Valentin-nap) a multinacionális vállalatok beözönlésével – elkerülhetetlenné vált (legalábbis úgy tűnik) a 40 fokos karácsonyi láz. Nincs olyan iroda, múzeum, kórház, börtön, temető, iskola, ahol ne éreznék ennek a hangsúlyozását. Az adventi koszorúval kezdődik mindez, amelynek házi barkácsolását és meggyújtását a tömegkommunikációs eszközök szinte kikényszerítik, majd következik az ajándék- és mécses vásárlási őrület, a magas szintű csomagolási műhelymunka és a fadíszítés.
Kis pénzből is lehet dekorálni
A rendszerváltáskor még nem sejtettük – vagy sejtették egyesek, akik nem tanultak történelmet –, hogy a fogyasztói társadalomban óriásiak lesznek a társadalmi különbségek, (nem a norvég és svéd mintát másoltuk) emberek milliói élnek a létminimum alatt, ezrek pedig csak a jótékonysági, átcsomagolt cipős dobozokban reménykedhetnek.
Azért persze senki nem fogja kidobni az évek óta a pincében sorakozó dobozokban tárolt régi fenyődíszeket, mert változik a divat, de azért kis pénzből is lehet frissíteni.
A minimál stílusú, fiatalos kis lakásban kevésbé fényűző kellékekkel is nagyszerű hatást érhetünk el. Terítőnek inkább vegyünk egyszínű damasztot vagy vásznat, mert készen többnyire mintásak kaphatók, amelyek ütnék a szűk belső teret.
Fekete-fehérben és ezüstben
Ha mondjuk, fekete-fehér ezüstre hangoljuk a lakást, az asztalterítő akár fekete is lehet: gyönyörűen mutat rajta, mondjuk egy négyszögletes vagy rombusz alakú fehér tányérokból álló készlet, krómszínű evőeszközökkel, ezüstös szalvétákkal, gyertyatartókkal.
Fémgömböket nemcsak a fára aggathatunk, de ellephetik az asztalt is, elegáns tálban.
Ahol nincs kisgyerek, ott padlóvázaként üzemelő, hatalmas fémkaspókba helyezett fenyőágak is megteszik, szorosan körbetekerve pici izzókkal vagy ezüstszálakkal. De még a fenyő se fontos: piros termésekkel teli, kiránduláskor szedett csipkebogyó ágak is megteszik.
Minimál és antik
A minimál terítéssel érdemes megbízni a család fiatal tinédzser tagjait – kiváló érzékük van hozzá, mert még nem fertőzte meg őket többnyire a régi porcelánok és antikvitások iránti mánia, és mert inkább hajlanak az egyszerű, sima stílus felé.,
Ugyanakkor érdekesebb az összhatás, ha némi nosztalgiából – és egy régi emlék miatt - a nagymama ódon mártásos tálkája is helyet kap az asztalon, főleg, ha a család hölgytagjai retró kedvelők.
A piros, a fehér és a zöld, mint tudjuk, a karácsony klasszikus színei. Ha jól megválasztjuk a kellékeket, nem magyaros, hanem angolos-skótos hangulatú asztal is kerekedhet belőle.
Angol és skót mintára
Kellenek hozzá szép skótkockás selyemszalagok. A piros terítőhöz ezek jól illenek hasonló szalvétákkal. A selyemszalag girlandszerűen kunkorodhat az asztalon, vagy éppen a terítékek között, kis láthatatlan gombostűkkel rögzítve. A fenyőágak, apró tobozok alatt a szalag különösen jól mutat. A gyertyák legyenek zöldek. Ez a terítési stílus country jellegű lakásban, vidéki hétvégi házban, kandallós nagyszobában mutat igazán.
A boldogság nem a dekortól függ
A nyugati trendek mára óhatatlanul betüremkedtek. A bejárati ajtó koszorúja, az angolszász országokban dívó, csillárra akasztott fagyalcsokor, a terítőre helyezett piros bogyós magyalág, a hóbogyó, sőt, újabban a piros mikulásos, jókora, ajándékot tartalmazó zokni is, ami feldobja a hangulatot, akárcsak a kockás vagy mikulásos konyharuha.
Mindig ügyeljünk arra, hogy a dekoráció ne legyen túl sok, és illeszkedjen a lakberendezés, a szoba stílusa stílusához.
A karácsonyi boldogság, az ünnepi este hangulata persze nem a külsőségektől függ – mondhatnánk. A legszebben felöltöztetett lakásban is összeveszhetnek két perc alatt a rokonok, vagy megsértődhet valaki az ajándék miatt…
