Érdekes jogi helyzet állt elő a deviza- és forinthiteles elszámolási törvénnyel kapcsolatban. Azt ugyanis tudjuk, hogy a tisztességtelennek ítélt tételek csak magánszemélyek részére „járnak vissza”, azonban nem egyértelmű azon ügyfelek helyzete, akik magánszemélyként szerződtek, de az autójukkal gazdasági tevékenységet végeztek.
Megkérdeztük a Magyar Nemzeti Bankot, hogy valóban van-e különbség a taxisok között abban a tekintetben, hogy ki, milyen formában szerződött. A válaszból az derül ki, hogy van.
Az MNB szerint ugyanis „a pénzügyi intézmény a fogyasztói minőség megállapítása során a szerződéskötéskor fennálló állapot alapján köteles állást foglalni. Az MNB állásfoglalása szerint a hatályos jogszabályi környezetben a pénzügyi intézmény a szerződéskötéskor rendelkezésére álló, a hitelkérelemben hitelcélként megjelölt adatok, valamint a folyósítást megelőző szerződéses dokumentációból ismert további információk alapján jogosult annak vizsgálatára, hogy az ügyletben résztvevő szerződéses fél fogyasztónak minősül-e”. (Tehát jogosult a tisztességtelennek ítélt tételek elszámolására).
Az MNB azt is hozzátette, hogy „a bank a szerződéskötést és folyósítást követően birtokába jutott információkat nem használhatja fel annak vizsgálatakor, hogy a szerződő félre kiterjed-e az elszámolási kötelezettség. Így amennyiben az ügyfél a gépjármű megvásárlásának finanszírozását biztosító kölcsönszerződést magánszemélyként, fogyasztóként kötötte, úgy a gépjármű használatától, hasznosításától függetlenül érinti az elszámolás, vagyis a korábban tisztességtelenül elvont összegek számára is visszajárnak.”
Ez alapján egyértelműnek tűnik, hogy ha Kovács úr besétált a szalonba és a saját nevén megvette hitellel terhelt autóját, majd később taxizni kezdett, akkor számára jár a visszatérítés. Ha viszont eleve a saját cége nevére vásárolta a kocsit, akkor most elbukta a pénzt.
Természetesen nem csak a taxisok esetében van különbség a vállalkozási formák tekintetében. Maradva a saját szakmánknál, egy újságírói is dolgozhat külsős vállalkozóként "számlázva", illetve a médiumot működtető cég alkalmazottjaként, tudva, hogy ez más-más jogviszonyt ereményez. A taxisok azonban nem tudhatták, amikor megvették az autójukat, hogy később hátrányuk származhat abból, ha nem magánszemélyként kötik meg a hitelszerződést.
Persze elképzelhető, hogy ha tudták volna, akkor sem modtak volna le azokról az előnyökről (adózás, költségelszámolás, értékleírás, stb.), amelyek a céges autóval járnak együtt, de ezt már soha nem fogjuk megtudni.
Az igazsághoz pedig az is hozzátartoziuk, hogy a Növekedési Hitelporgramban lehetőség volt a KKV-k számára kiváltani a devizahiteleket olcsó forinthitelre, tehát ha úgy tetszik mindenki kapott vagy kap valamilyen segítséget, de a jelenlegi helyzet disszonanciája ettől még megmarad.
Szász Péter
mfor.hu
