A kínai diplomácia prioritása 2015-ben egyértelműen az, hogy megkezdje az "út és az övezet" stratégia megvalósítását, s elkezdje kiépíteni a 21. századi tengeri Selyemút és az Új Selyemút gazdasági övezetet. Az utóbbi szárazföldön kapcsolná össze Kínát és a többi közép- és nyugat-ázsiai országot Európával, míg az előbbi Délkelet-Ázsián át vezetne Európába és Afrikába. A projekt a többi között érintené Sri Lankát, a Maldív-szigeteket, Görögországot és Kenyát, Indonéziát, Afganisztánt, Iránt és Olaszországot is.
A beruházásokat a Kína által létrehozott Selyemút Alap finanszírozná. Az alapba Kína már mintegy 40 milliárd átutalt, az összeg körülbelül 65 százalékát a devizatartalékok terhére, a többit pedig az állami befektetési alap, a China Investment Corp., valamint a kínai Eximbank és a Kínai Fejlesztési Bank adja. Az alapot igazgatótanács irányítja a menedzsmenttel.
Tavaly nyáron Peking kezdeményezésére a Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-Afrikát tömörítő BRICS-csoport megállapodott abban, hogy 100 milliárd dolláros tőkével, sanghaji központtal létrehozzák az Új Fejlesztési Bankot, amely a feltörekvő országok infrastrukturális fejlesztéseit támogatja.
Tavaly ősszel Kína új ötlettel állt elő és 50 milliárd dollár felajánlásával megkezdte a pekingi székhelyű Ázsiai Infrastruktúra-befektetési Bank (AIIB) szervezését. Részvételi szándékát eddig 26 ország jelezte. Legutóbb, eddig egyetlen európaiként - Washington ellenzését kiváltva -, Nagy-Britannia. A bank 100 milliárd dollár alaptőkét akar összegyűjteni és várhatóan 2015 végén jön létre.
Mindezek a kínai hátterű törekvések annak az útkeresésnek a részei, amely egyrészt a valaha elszigetelt bértermelő kelet-ázsiai ország gazdasági modellváltásából, másrészt a regionális hatalmi státus megerősítésének szándékából, illetve a globális hatalmi ambíciókból fakad - fogalmazott egy európai uniós szakértő az MTI tudósítójának Pekingben. Úgy vélte, Kína globális gazdasági expanzióra törekszik és eközben - alternatív nemzetközi pénzügyi intézmények révén - beleszólást kér a nemzetközi pénzügyi viszonyokba.
Kína a jelek szerint középtávon az "egy övezet, egy út" kezdeményezéssel Ázsiára kíván összpontosítani, a nemzetközi közvéleményt pedig arról igyekszik meggyőzni, hogy nem egyfajta "kínai Marshall-tervről", nem geopolitikai hátsó szándéktól vezérelt szelektív pénzosztásról van szó, hanem elsősorban olyan fejlesztések előmozdításáról, amelyek az infrastruktúrát, a nyersanyag-kitermelést, az ipari és pénzügyi együttműködést segítik elő.
A terv kidolgozói hozzáteszik, a világ legnagyobb devizatartalékával rendelkező Kína nem jótékony segélyezésre készül, hanem piaci alapú, megtérüléssel számoló beruházásokat finanszíroz - és ehhez kínai és külföldi befektetőket keresnek.
A rövid időn belül nemzeti stratégiává vált 21. századi kínai "nagy ugrás" a szomszédokkal való fizikai kapcsolatteremtés mellett az üzletet, kereskedelmet érintő vámeljárások egyszerűsítését, nemzetközi logisztikai átjárókat is ígér. Kína azt is reméli, hogy ezzel is stabilizálhatja gazdasági növekedését, enyhítheti a többletkapacitásokkal küzdő iparának problémáit, bővítheti piacát, növelheti nemzeti valutájának elfogadottságát, a kínai vállalatok megvethetik a lábukat külföldön, s új szabadkereskedelmi övezetek születnek. A kínai tervek nagyságrendjét mutatja, hogy a két Selyemút mentén elterülő fejlődő országok együttes népességét 4,4 milliárdra teszik, éves gazdasági teljesítményüket pedig 2200 billió dollárra.
Az új gazdasági övezet kialakításáról Hszi Csin-ping államelnök-pártfőtitkár először 2013 szeptemberében beszélt, amikor Kazahsztánban járt. Nem sokkal később az indonéziai parlamentben hozta szóba a 21. századi tengeri Selyemút ötletét és ugyanitt tett javaslatot az Ázsiai Infrastruktúra-befektetési Bank létrehozására is.
Megfigyelők továbbra is azt találgatják, hogy Kína egyre dominánsabb jelenléte milyen változásokat hozhat például olyan ázsiai régiókban, ahol az Egyesült Államoknak, Indiának vagy éppen Oroszországnak hagyományosan és hosszabb ideje jelentős befolyása van. Egyelőre az is kérdéses, hogy a közvetlenül és közvetve érintett államok miképpen reagálnak a kínai kezdeményezés stratégiai, politikai és biztonsági következményeire.
MTI
