- Rendhagyóra sikerült idén a szeptemberi inflációs jelentés, ugyanis a jegybank két növekedési prognózist is felvázolt 2012-re: a szeptember 13-ig ismert intézkedések függvényében 1,5, az azt követően bejelentett kormányzati tervek miatt viszont már csak 1 százalékos növekedést várnak. Már az első előrejelzés is jelentős csökkenést jelent a júniusi 2,7 százalékhoz képest. Minek köszönhető ez?
- A fejlett országok növekedési kilátásai számottevően romlottak az elmúlt hónapokban. Az európai bankrendszerben meglévő problémák nem tűntek el és az egyes államok eladósodottságát érintő fenntarthatósági kockázatokat sem sikerült megnyugtatóan kezelni, sőt ez utóbbi problémák egyre több országra gyűrűztek tovább. Mivel a magyar gazdaság kereskedelmi- és pénzügyi kapcsolatait tekintve mélyen integrált az Európai Unióba, ezért ezek a hatások azonnal jelentkeznek a mi növekedési kilátásaink romlásában is. Összességében exportpiacainkon törékeny és lényegesen alacsonyabb növekedésre számíthatunk a következő években, mint arra korábban számíthattunk. Ennek hatása a hazai exportértékesítés lassulásában is érzékelhetővé válik már a következő hónapokban és természetesen 2012-ben is. A bankrendszer esetében várhatóan tovább szigorodnak majd a hitelezési feltételek. Ennek oka a bizonytalanodó kilátások mellett, hogy a hazai kereskedelmi bankok anyabankjai is egyre nehezebben jutnak forráshoz, ami a forrásköltségek emelkedésével és a hitelezés további szigorodásával párosulhat. 2012 végéig sem a lakossági, sem a vállalati hitelezésben nem számíthatunk fordulatra és így a belső kereslet továbbra sem támogatja a hazai növekedést.
Leginkább ezen tényezők miatt csökkentettük növekedési prognózisunkat. Ehhez adódtak hozzá a 2012-es költségvetéssel kapcsolatban szeptember 16-án bejelentett kormányzati intézkedések. Bár a legtöbb intézkedésnek egyelőre csak a várható nagyságrendjét ismerjük, annyi már kijelenthető, hogy a költségvetési egyenleg jelentős javítása várhatóan további keresletszűkítő hatásokkal fog járni. Előrejelzésünkbe csak a kellően részletezett intézkedéseket tudtuk beárazni, ilyen volt az indirekt adók emelése, az szja-rendszer átalakítása, a munkavállalói járulék emelése, a veszteség elhatárolás leírási szabályainak szigorítása és a központi költségvetés kiadás-visszafogásának egy része, ami alapján a jövő évben az idei évi 1,6 százalékos növekedésnél is alacsonyabb, az említett 1 százalék körüli értékre számíthatunk. Azonban hangsúlyozni szeretném, hogy ez a számítás nem vett figyelembe több egyelőre nem kellő részletezettségben ismert intézkedést, másrészt az elmúlt napok híreiben is érzékelhettük, hogy a bejelentett intézkedések részletei is még változnak, finomodnak, ami a mi előrejelzéseinket is érzékenyen érintheti.
- Látva a piaci prognózisokat, ezek a növekedési előrejelzések mennyire nevezhetők optimistának? Elemzők között hallani olyan véleményt is, hogy akár egy százalékos visszaesés is lehet jövőre a gazdaságban.
- A jelenlegi ismereteink mellett ez az előrejelzés egy reális szcenárió. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a kockázatok mind a belső, mind a külső faktorok esetében lefelé mutatnak. Valóban az elmúlt napokban már hallhattunk olyan előrejelzéseket amelyek a GDP újabb visszaesését vizionálják, ugyanakkor még a jelenlegi piaci elemzésekben is találhatunk 2 százalék fölötti előrejelzéseket. A piaci prognózisok nagy szóródása arra utal, hogy a növekedést érintő kockázatok jelentősen megemelkedtek. Azt gondolom, ez nem csak Magyarországra, hanem a fejlett világra általában igaz.
- Korábban arról lehetett olvasni, hogy a nagy autóipari beruházások - elsősorban a jövőre beinduló kecskeméti Mercedes-gyár - éves szinten 2 százalékot adhatnak a növekedéshez. Ezek szerint, ha valamilyen ok miatt eltolódna az új gyár beindítása, akkor reális lehetne jövőre egy recesszió a magyar gazdaságban?
- A kérdést érdemes kettéválasztani. Először a számokat szeretném pontosítani: korábbi számításaink szerint, ezen beruházások - Mercedes, Audi, Opel – kivitelezése és a termelési kapacitások felfuttatása a következő években önmagában 0,5-0,6 százalékponttal is növelheti a hazai növekedést. Egyelőre az említett beruházások esetében nem látunk csúszásra utaló jeleket, így alapesetben erre a hatásra továbbra is számítunk. Ugyanakkor a külső piacainkon zajló kedvezőtlen folyamatok valóban kockázatokat jelenthetnek. Az autóipar és általában a magyar export jelentős részét adó feldolgozóipari ágazatok erősen ciklusérzékenyek. Azaz ha külső piacainkon egy a vártnál kedvezőtlenebb forgatókönyv következik be, akkor annak hatási ezen ágazatokon keresztül felerősítve jelentkezhetnek a hazai GDP-ben. Ezt láttuk legutóbb a 2008-2009-es periódusban is. Számításaink szerint az eurózóna stagnálása esetén nagy valószínűséggel recesszióba csúszna a magyar gazdaság 2012-ben. Hangsúlyozom azonban, hogy ez egyelőre csak egy alternatív forgatókönyv.
- Az inflációs jelentésben azzal számoltak, hogy a 2,5 százalékos kormányzati célnál nagyságrendileg egy százalékkal lehet magasabb a költségvetés hiánya jövőre. Ez azt jelenti, hogy további közel 300 milliárd forintnyi kiigazításra lesz szükség a cél tartásához?
- A szeptember 13-ig rendelkezésre álló információk alapján a jövő évi ESA-hiányunk 3,7 százalék lehetett volna. A formálódó 2012-es költségvetésben ezt a rést a kormányzat is érzékelte, ennek megfelelően további jelentős egyenlegjavító intézkedéseket jelentettek be szeptember 16-án 750 milliárd forint értékben. A bejelentésekből mi csak a már említett kellő részletezettséggel megítélhető intézkedéseket tudtuk figyelembe venni, míg számos intézkedést részletek hiányában egyelőre nem. A figyelembe vett intézkedések nagyságrendileg 0,3 százalékkal javították prognózisunkat. Érdemes kiemelni, hogy a legnagyobb bevételi tételként az áfa-emelésből befolyó összeg tartalékként bekerül az Országvédelmi Alapba. Ez azonban a kiadási oldalnak is része, így amíg nem születik döntés arról, hogy ez nem kerül felhasználásra, addig ez az intézkedés nem javítja az egyenleget. Így összességében a GDP nagyságrendileg 0,9 százalékát kitevő hiányjavító intézkedés részletes kidolgozására van szükség ahhoz, hogy a kitűzött 2,5 százalékos hiánycél elérhető legyen.
- Tehát gyakorlatilag ha a 300 milliárdos kiadáscsökkentést teljes egészében meg tudja valósítani a kormány, akkor tartható lesz a hiánycél?
- Egész pontosan úgy fogalmaznék, hogy ha sikerül ezt a 300 milliárdos kiadáscsökkentést, illetve a bevételi oldalon néhány kisebb súlyú adóemelést (ilyen pl. a baleseti adó és a játékadó) konkrét intézkedésekkel alátámasztani és megvalósítani, valamint a 150 milliárd forintos Országvédelmi Alap nem kerül elköltésre, akkor elérhető a 2,5 százalékos hiánycél.
- Mindez egy százalékos növekedés mellett lehet igaz?
- Igen, mindez a növekedési előrejelzésünk érvényességét feltételezve. Természetesen ha a konjunktúra tovább romlik, akkor az a költségvetés kiadási és bevételi oldalát is érzékenyen érintheti. Ez esetben év közben további korrekcióra is szükség lehet.
- Arra nézve végeztek vizsgálatokat, hogy a várttól egy százalékkal elmaradó növekedés, tehát mondjuk a jövő év esetében egy stagnálás mekkora évközi kiigazítást tenne szükségessé?
- Ilyen számításokat aktuálisan nem végeztünk. Egy ilyen vizsgálat kapcsán fontos megemlíteni, hogy a hatás nagyban függ attól, hogy milyen szerkezetben éri a kedvezőtlen sokk a magyar gazdaságot. Ha döntően csak az exportértékesítések esnek vissza és közben a belföldi fogyasztás, a foglalkoztatás és a bérek a várt pálya közelében alakulnak, akkor az kisebb kiesést jelenthet. Míg ha a belföldi fogyasztás és a foglalkoztatás esik vissza, az a költségvetés számára is nagyobb kihívásokat jelenthet.
- Tavaly, amikor a kormány az egykulcsos adó bevezetéséről határozott, nem titkolt célja volt a belső kereslet felpörgetése, azonban az eddigi adatok alapján ez nem igazán sikerült. Mi lehet ennek az oka?
- Arra már az szja-intézkedések kidolgozásának pillanatában számíthattunk, hogy ez az szja-csökkentés olyan szerkezetben fog megvalósulni, ami a tényleges adókiengedés mértéknél kisebb fogyasztásbővülést eredményezhet. Ennek az oka az volt, hogy alapvetően azoknál a háztartásoknál keletkeztek a többletjövedelmek, amelyeknél a fogyasztási hányad érdemben kisebb az átlagosnál. Míg a magas fogyasztási rátával rendelkező, a jövedelem eloszlás alsó harmadában lévő háztartásoknál az adóterhelés adott esetben még emelkedett is. Éppen ezért már az év eleji előrejelzéseink is azt mutatták, hogy a fogyasztási hatás visszafogott lehet. A beérkező tényadatok még ezen várakozásunkhoz képest is folyamatos negatív meglepetéseket jelentettek. Egyelőre a reálhozamok kifizetésének hatására sem láthatunk semmilyen pozitív elmozdulást a nyári hónapok kiskereskedelmi adataiban.
A háztartások továbbra is rendkívül bizonytalan makrogazdasági környezetben hozzák meg fogyasztási döntéseiket. A konjunktúra-kilátások és ezzel foglalkoztatási kilátások is romlanak, a munkanélküliség tartósan tíz százalék fölött maradt, a forint/svájci frank árfolyam jelentős volatilitás mellett gyengül, miközben a bankoktól új hitel kapni rendkívül nehéz. Ráadásul a válság előtti években gyors, jelentős részben devizában denominált eladósodás jellemezte a lakosságot. A nemzetközi tapasztalatok alapján egy válság után az adósságok leépítése hosszú, elhúzódó folyamat. Jelenleg ezt a folyamatot látjuk a háztartások viselkedésében. Egyrészt próbálják egészségesebb szintre mérsékelni az adósságállományukat, másrészt megfelelő pénzügyi tartalékot képezni a jövő megnövekedett kockázataira. Az adósságok leépítését azonban lassítja, hogy időközben a svájci frank drasztikusan erősödött a forint ellenében, így az adókiengedésen keresztül képződött többletjövedelemből jelentős részt hasított ki a törlesztőrészletek emelkedése. Összességében az óvatos lakossági viselkedés tartósan visszafogott fogyasztást eredményezhet.
- Ezt a fejtegetést kicsit továbbvezetve a jövő évre: a jelenleg ismert információk alapján a szuperbruttó és az adójóváírás eltűnése ugyanannak az átlag feletti jövedelmi kategóriának okoz majd bérnövekedést, amelyiknek az idei adócsökkentés. Ezek szerint 2012-ben sem számíthatunk a fogyasztás felfutására?
- Az idei év ilyen szempontból nagyon tanulságos volt. Valóban az eddig megismert jövő évi adóintézkedések arra utalnak, hogy az átlagkereset feletti foglalkoztatottak nettó bére emelkedhet, így ebből az adókiengedésből várhatóan jövőre sem fog érdemi fogyasztásbővülés generálódni, mindaddig amíg a gazdasági növekedéssel és a foglalkoztatási helyzettel kapcsolatban nem javulnak érdemben a kilátások. Nagy kérdés az, hogy az alacsonyabb jövedelmű foglalkoztatottak esetében, ahol az adóterhelés még növekedhet is, milyen kompenzációs intézkedések fognak érvényesülni. Itt a sajtóinformációk alapján hallhattunk tervezett minimálbér-emelésről, illetve más intézkedésekről is.
- A kormány kommunikációjában megjelent tervek szerint 92 ezer forintra emelnék a minimálbért és 108 ezer forintra a szakmai bérminimumot. Ez elég lehet ahhoz, hogy kompenzálja a bércsökkenést?
- A nominális jövedelmek szintjén ezek kompenzálhatják a bérkiesést, ezzel a nominális jövedelmek össztársadalmi szinten növekedni fognak. Kérdéses azonban, hogy egy ilyen intézkedéscsomag milyen folyamatokat indítana el a munkaerőpiacon.
- Elsősorban az áfa-emelésnek tulajdonítható az, hogy 2012 végéről 2013 első felére tolódott ki a 3 százalékos inflációs cél elérésének lehetséges időpontja?
- Ez valójában két intézkedésnek tudható be: a jövedéki adó és az áfa megemelésének. Ez a két intézkedés a jövő évi átlagos inflációt körülbelül másfél százalékponttal emeli meg. A jelenlegi 4,7 százalékos prognózisból ezt levonva látszik, hogy enélkül már 2012 átlagában is közelítette volna az inflációs célt a pénzromlás üteme. Amikor ezen intézkedések közvetlen árszint emelő hatásai kikerülnek a bázisból, azt követően a tartósan gyenge keresleti környezetben gyorsan süllyedhet az infláció, és 2013 első felében érheti el a 3 százalékos célt.
Beke Károly
mfor.hu
