A hatósági ügyekért felelős helyettes államtitkár a törvényességi felügyeleti informatikai rendszer adatai alapján bemutatta: építményadót 892, telekadót 503, magánszemély kommunális adóját 2250, idegenforgalmi adót 784, helyi iparűzési adót 2767 település vezetett be.
A helyi önkormányzatok felett gyakorolt törvényességi felügyeleti tevékenységről elmondta: azt a jogalkotó a fővárosi és megyei kormányhivatalok hatáskörébe utalta. A döntések jogszerűségi vizsgálata során a kormányhivatalok azt ellenőrzik, hogy megfelelő eljárásrendben történt-e a rendeletek elfogadása, de felléphetnek mulasztások esetén is, amire korábban nem volt lehetőség.
Belányi Márta a törvényességi felügyelet kiemelt részének nevezte a helyi adórendeleteket, amelyeknél mind a döntéshozatali eljárást, mind a norma tartalmát vizsgálhatják a kormányhivatalok.
A helyi adórendeletek megállapításának szabályairól szólva azt mondta: eljárási szempontból a kormányhivatalok azt vizsgálják, hogy a jogalkotási törvénynek, illetve a helyi szabályozásnak - a szervezeti és működési szabályzatnak - megfelel-e a rendelet.
Kitért arra, hogy a jogalkotási törvény hatásvizsgálatot ír elő a rendeletalkotónak, annak a társadalmi, gazdasági, költségvetési hatásokra, a környezeti és egészségügyi következményekre, az adminisztratív terhekre és a döntés szükségességére is ki kell terjednie. A törvény az elfogadott helyi normák utólagos vizsgálatát is előírja, ami szintén jegyzői hatáskör. Az eddigi tapasztalatok alapján jellemző formai szabálysértésnek nevezte a helyettes államtitkár az előzetes hatásvizsgálat hiányát.
A tartalmi vizsgálatokról szólva kiemelte, hogy azt ellenőrzik: a rendelet megfelel-e az alaptörvényben foglalt elveknek, valamint a keretet adó helyi adótörvénynek.
Helyi adó bevezetésekor az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz kell igazítani - hangsúlyozta a Belányi Márta.
Kitért a települési adóra is, amelyet a helyi adóktól eltérő felhatalmazás alapján rendelhet el a helyi önkormányzat olyan adótárgyra, amelyre nem terjed ki törvényi közteher hatálya, de nem lehet az adó alanya állam, önkormányzat és vállalkozó.
Beszámolt arról is, hogy a törvényességi felügyelet szakmai irányításáért felelős tárca erre az évre is betervezett kormányhivatali célellenőrzést, amelynek során a helyi önkormányzatoknak az üdülőingatlanokkal összefüggő szabályait kívánják áttekinteni.
Székely László, az alapvető jogok biztosa köszöntőjében azt mondta, állandó, folyamatos panaszok tárgyát képezik a helyi adórendeletek, és előrevetítette: ez várhatóan így lesz a települési adók esetében is, ahogyan már érkezett panasz a települési adó kivethetőségéről is.
Darák Péter, a Kúria elnöke köszöntőjében azt mondta: bár a jogtudósok évtizedek óta foglalkoznak az adórendszer működési sajátosságaival, ez a fajta figyelem nem irányult eddig a helyi adókra. Hozzátette: a konferencia felhívhatja a figyelmet arra, hogy a legális és illegális adóelkerülési technikák a helyi adók világában is tetten érhetők.
Az elnök a Kúria elmúlt három évének gyakorlatát ismertetve azt mondta: a bírói fórum önkormányzati tanácsa elé kerülő ügyek egy jelentős része a helyi adókat érinti. Felidézte: 2012-ben az elsőként felmerült kérdés az volt, hogy mennyiben kell a közteherviselés kötelezettségének igazodnia az adózó teherbíró képességéhez. A Kúria akkor egy eseti döntésében kimondta, hogy az az adómérték, amely évente a vagyonérték 60-70 százalékát teszi ki, súlyosan aránytalan, mert belátható időn belül felemészti az adótárgyat. A másik fontos elv, amelyet a Kúria rögzített, hogy a teherviselési képesség arányában való hozzájárulás funkcióját nem teljesíti a helyi adó abban az esetben, ha egy jól körülhatárolható adóalanyt céloz, tehát nem általános jellegű.
A 2013-ban a Kúria elé került normakontrollügyekről szólva azt mondta: szintén az adó elkobzó jellege került előtérbe, de emellett megjelent egy újabb nézőpont, a hátrányos megkülönböztetésé is. Hangsúlyozta annak az elvnek a kimondását, hogy az adózó akkor teljesítőképes, ha a vagyonadó mértéke nem "oldódik el" az adótárgy értékétől.
A Kúria az adóterhelés mértékének abszolút voltát is vizsgálta, ennek során kimondta, hogy a tételes adó évi mértéke a négyzetméterenkénti 10 forint esetében nem tekinthető eltúlzottnak.
A múlt év döntései közül kiemelte a telekadó koncepcionális kérdéseit érintőeket, illetve a helybenlakást mint mentességi vagy kedvezményi jogcímet érintőt. Utóbbival kapcsolatban kifejtette: a Kúria különbséget tett a telekadó és építményadó között és kimondta: a telekadó esetében nem lehet legitim módon alkalmazni ezt a mentességi okot, de az építményadó esetében erre jogszerű lehetőség van, de csak életvitelszerű tartózkodás esetén.
MTI
