- A kormányfő hétfőn a parlamentben vázolta fel az Országvédő Akciótervet. Önnek mi a véleménye a bejelentett intézkedésekről?
- Ezek a katonai, mozgósító jellegű elnevezések kételyeket támaszthatnak az emberben, mert ugyan drámai változások vannak a világban, de az üzleti élet és a társadalom várakozása nem az, hogy a konfliktusok száma nőjön, hanem éppen ellenkezőleg, kiszámíthatóbbá váljon az élet. Ha belegondolunk, 2008 óta permanens pénzügyi megrázkódtatásban vagyunk, azt megelőzően pedig egy nagyon dinamikus és fordulatos átalakulás jellemezte a gazdaságot.
Az utóbbi időben meghozott intézkedések között vannak klasszikus gazdaságpolitikai célok és eszközök, ilyen például a költségvetési hiánycél tartása és az államadósság leszorítása, melyek mellett nagyon sok érv szól. Emellett vannak a szokásostól eltérő intézkedések, melyeket lehet újnak is nevezni, de valójában régi megoldások. Ilyennek tekintem azt, hogy pótadót vetnek ki egy olyan iparágra, amelyik feltételezhetően elviseli, tovább tudja hárítani vagy amely nem népszerű, ezért a terhelése szavazatokat hozhat. A harmadik és egyben a legkockázatosabb intézkedéstípus az, amikor az állam beleavatkozik szerződéses viszonyokba, és most látunk ilyeneket.
- A devizahitelek végtörlesztésének lehetőségére utal, mely a hétfői intézkedések közül a legnagyobb visszhangot váltotta ki. Elemzők most százmilliárdos nagyságrendűre teszik a bankrendszer várható veszteségét az intézkedés miatt. Ön szerint elbírja ezt a pénzügyi rendszer?
- A bankrendszer elbírja, de nem mindegyik bank. Azt látni lehetett, hogy már a bankadó is nagyon differenciálta a cégek eredményét, egyesek jelentős nyereséggel, mások veszteséggel zárták a tavalyi évet. A most bejelentett intézkedés pontos hatása egyelőre nehezen becsülhető, mert nem ismerjük a részleteket és azt sem tudjuk, mi lesz erre a bankszektor reakciója. Szerintem a következő időszakban erős átrendeződések indulhatnak meg a pénzintézeti szektoron belül: felvásárlások, összevonások, kivonulások, akár belépések is jöhetnek.
Ha a most jósolt mértékű veszteség fellép a bankoknál, és a bankadó is életben lesz, plusz az ügyfelek sem tolonganak, a gazdaság sem pörög fel, akkor a bankszektor hitelezési képessége roppant korlátozott marad. Ha pedig egy bank tőkemegfelelése a 8 százalékos szabályozási küszöb alá esne a fejlemények hatására, akkor „helyzet” van. De az is baj, ha éppen csak elérni a 8 százalékot, akkor ugyanis a hitelintézet nem tudja az eszközoldalát fejleszteni, összehúzza magát. Emellett azok az ügyfelek, akik anyagi viszonyaik miatt nem tudnak majd a kedvezményes végtörlesztéssel, további kockázatot jelenthetnek majd a bankoknak, ez pedig magasabb tartalékolást tehet szükségessé. Egy szó, mint száz: itt most nem csak erről a nagyságrendileg egy- vagy kétszáz milliárd forintos egyszeri banki veszteségről van szó, ezek az intézkedések középtávon is hatással lesznek a bankrendszerre.
- Sokak szerint az egész egyfajta 22-es csapdája lehet: az idei költségvetést azért kellett befoltozni, mert elmaradt a várttól a növekedés, ha pedig most tovább sarcolja a kormány a bankokat, akkor jövőre sem lesz növekedés, ami a költségvetési terveket is keresztülhúzhatja.
- Létezik a hitel nélküli növekedés fogalma, de ez egyrészt nagyon ritka, másrészt egy ilyen növekedés a mi viszonyaink között közelebb áll az egy százalékhoz, mint a háromhoz. Az pedig nagyon nagy gond volna a jelenlegi helyzetben. Éppen ezeknek a kétségeknek kell most felvetődniük, és ezért kérdéses, hogy a politikának érdemes-e vállalni most ezt a kockázatot csupán azért, hogy a szavazókör egy része számára egy nagyon vonzó menekülési utat nyisson a kormány.
- Önnek személy szerint okozott meglepetést a kormányfő hétfői bejelentése, vagy már volt erről szó azon a bizonyos két héttel ezelőtti zártkörű beszélgetésen Orbán Viktorral?
- Ott semmilyen konkrét intézkedés nem került szóba, a miniszterelnök úr már korábban is elválasztotta az elemzői és a döntési szakaszt. Azonban engem azért teljesen nem lepett meg az intézkedés, mert már hónapok óta érett az, hogy valamit tenni kell a devizahitelekkel, látszott, hogy valami történni fog. Miután a bankszektor nem tudott előállni komoly érdemi javaslattal, ezért az az eset állt elő, hogy a politika a maga sajátos eszközeivel látott neki a probléma orvoslásának.
- Ha a döntés előtt megkérdezték volna a véleményét, akkor mit tanácsolt volna a kormányfőnek?
- Láthatólag a miniszterelnök úr elkötelezte magát, és őt nehéz eltéríteni a szándékától. Talán egy másfajta eljárásmódra tettem volna javaslatot: a bankokat kellett volna abba belekényszeríteni, hogy gesztusnál nagyobb értékű változtatásokat tegyenek maguktól. A hitelköltségek devizában való elszámolása például meglehetősen unfair, hiszen ezek a költségek forintban keletkeznek. Persze ha én ezt elmondanám egy bankárnak, akkor rögtön rámutatna a bankadóra, és azzal védekezne, nincsenek abban a helyzetben, hogy lemondjanak néhány tízmilliárd forintról. Éppen ezért szerintem ez a megoldás igazán akkor működött volna, ha tényleg háromoldalú alku született volna a civil közösség, a bankári közösség és az állam között, és ebben az utóbbi fél is engedett volna valamiben. Nekem például egyelőre nem világos, hogy a kormány az eddigi bankadót akarja-e tovább vinni, miközben a pénzügyi szektorra egy újabb veszteségforrást szabadít rá. Ha a politikusi célozgatások ellenére nem ragaszkodnának a banki különadó intézményesüléséhez, akkor az máris alkuszituációt teremtett volna, amiben talán a bankok is elő tudtak volna állni olyan megoldással, ami nem egyoldalú beavatkozás a szerződéses viszonyokba.
- Tavasszal a kormány a Széll Kálmán Terv felvázolása után arra számított, hogy ősszel a hitelminősítők is kedvezően bírálhatják el a magyar eredményeket és felminősítések, kilátásjavítások jöhetnek. A héten bejelentett intézkedések után azonban egyesek szerint megint közelebb kerültünk a leminősítéshez, mint a felminősítéshez.
- Remélem, hogy a további leminősítés nem következik be. Én még emlékszem az 1990-es évek első felére, amikor BB+ volt a besorolásunk, a bóvli kategória tetején. Azzal is együtt lehetett élni, de az ilyen besorolás nagyon költséges, ezért jobb lenne elkerülni. Nagyon sok kritika érte a hitelminősítőket az üzleti minősítéseiket illetően, de a szuverén kockázatokat viszonylag jól szokták becsülni, és egyébként sem tudjuk őket befolyásolni. Az ő szempontjukból jelenleg arról van szó nálunk, hogy a háztartások egy része - ráadásul a tehetősebb része - kapjon arra alkalmat, hogy 10-25 százalékkal alacsonyabb árfolyamon megszabaduljon egy adósságtól, ami azonnal megjelenne a bankszektor veszteségeként. Ezt a fejleményt a hitelminősítők aligha fogják pozitívan kezelni. Persze mondhatják azt, hogy a 100 milliárdos veszteség nem nagy ügy, a magyar GDP 0,3 százaléka, vagy azt, hogy ez a lakossági réteg legalább többet fog fogyasztani, ha megszabadul a magas hiteltehertől.
- Sokak szerint az egyszeri magánnyugdíjpénztári bevételek miatt nem is az idei, hanem a 2012-es költségvetéssel lehetnek igazi problémák. A kormány egyelőre kőbe véste a 2,5 százalékos hiánycélt. Ön szerint tartható lesz ez?
- Én is csak azt látom, hogy a mostani folyamatokból nem következnek a jövőre várt szolid deficitszámok. Egy-két olyan területnek kell lenni, ahol megszorítás következik be, bár a kormány szisztematikusan kerüli ezt a szót. Ám nem sok ilyen terület létezik, mert van ahol már nagyon nehéz állami bevételt elérni, máshol olyan korábbi politikai elkötelezettség nehezíti meg a kormány dolgát, mint a tandíj vagy az egészségügyi társfinanszírozás (vizitdíj) elutasítása. Én őszintén szólva jelenleg nem látok megoldást. Az utóbbi időben felvetődött erőteljesebb adóbehajtás mint a büdzsé megmentője szerintem illuzórikus makroméretekben, mert azt feltételezi, hogy valami hirtelen megjavul a társadalom működésében, aminek a megjavítása nem olyan egyszerű, valamint hogy léteznek olyan pénzek, melyeknél csak a befizetési szándék hiányzott, nem pedig a képesség. A kintlevő hátralékok többsége mögött szerintem objektív gazdasági helyzet áll. Éppen ezért egyelőre a jövő évi hiányt megalapozó intézkedések kérdésében csak passzolni tudok: kíváncsian és aggodalommal várom, hogy sikerül-e olyan megoldást találni, mely nem növeli tovább a gazdasági élet bizonytalanságát.
- Az elképzelhetőnek tartja, hogy a kormány visszalép az egykulcsos személyi jövedelemadótól?
- A szereplőket ismerve én ezt kizártnak tartom. Már az is megoldás lenne, és ha engem kérdeznének, akkor én azt javasolnám, hogy függesszék fel az adóreform folyamatát addig, amíg nem látunk tisztán az államháztartás ügyében, és amíg a gazdaság nem kap erőre.
- A szuperbruttó kivezetésének felfüggesztésére gondol?
- Igen. Már csak azért is, mert a közeljövőben még még könnyen előállhat további romlás a gazdaság külső körülményeiben. Reményeim szerint az európai helyzet stabilizálódhat, de ez nem zárja ki azt, hogy mondjuk éppen a kritikus 2012-es év a viszonyok további romlásával induljon, erre pedig tartalékot kell képezni.
Beke Károlymfor.hu
