Homolya Dániel, "A bankok háztartási hitelezéshez kapcsolódó követeléskezelése" című háttértanulmány egyik szerzője szerdán, az MNB Klub rendezvényén elmondta: a válság hatására a késedelembe eső adósok száma megugrott, fizetési képességük és készségük csökkent. (A tanulmány másik szerzője Szigel Gábor.)
A felmérésben részt vevő bankoknál valamennyi ügylettípusnál 1,5-2,5-szeresére növekedett a legalább 90 napos késedelemben lévő ügyletek aránya egy év alatt, a romlás az ingatlanfedezetű devizahiteleknél volt a legnagyobb mértékű.
A teljes bankszektort tekintve a tanulmány szerzőinek becslése szerint 2008 júniusa és 2009 júniusa között összességében mintegy 25 ezerrel emelkedhetett meg a 90 napon túli mulasztásban lévő jelzálogfedezetű ügyletek, és mintegy 200 ezerrel az ugyanekkora késedelemben lévő fedezetlen ügyletek száma. Az idén június végén így mintegy 42 ezer jelzálogfedezetű, és körülbelül 500 ezer fedezetlen, nem-lezárt ügylet lehetett 90 napos késedelemben a bankok könyveiben.Korábban a bajba került adósok átmenetileg kezelni tudták fizetési problémáikat oly módon, hogy új hitelt vettek fel, s abból fizették ki problémássá vált tartozásukat. A banki hitelkínálat tavaly októberi megszigorítása azonban ezt megnehezítette, a hitelkiváltással történő előtörlesztés így a korábbi mérték harmadára-ötödére esett vissza.
A bankok mindezek hatására megerősítették követeléskezelési, illetve behajtási tevékenységüket - mondta Homolya Dániel. A központi követeléskezelési részlegekben, illetve a behajtással foglalkozó call centerekben dolgozó munkatársak száma 5-15 százalékkal nőtt, és az értékesítőkre is nagyobb arányban bíztak hitelbeszedési feladatokat.
A bankok korábban kezdik meg késedelem esetén az ügyfelek figyelmeztetését, de a törlesztési nap előtt is rutinszerűen sms-t küldenek, s a "puha" behajtási szakaszban is gyakoribbá váltak a személyes megkeresések. A bankok a késedelembe eső ügyfeleket korábbi viselkedésük alapján kockázati kategóriákba sorolják, és annak függvényében alkalmaznak különböző intenzitású kommunikációs eszközöket. Az üzenetek hangneme és stílusa általában annál keményebb, minél hosszabb ideje áll fenn az ügyfél mulasztása.
A behajtási rendszer erősítése mellett a bankok különböző adósvédelmi csomagokat is kidolgoztak (futamidő hosszabbítás, átmeneti kedvezményes időszak stb.), amelyek hatására az átstrukturálások aránya erősen megugrott: a jelzáloghiteleknél 2009 második negyedévében 0-ról 0,7 százalékra, míg a fedezetlen hiteleknél 0,5 százalék alattiról 2,5 százalék fölé emelkedett az átstrukturált hitelszerződések számaránya az egy évvel korábbihoz képest.
A bankok türelmesebb hozzáállása a jelzálogalapú hiteleknél a felmondási arány csökkenésében is jelentkezett. A fedezetlen hiteleknél nem mérséklődött jelentősen a szerződésfelmondások aránya.
Bár a követeléskezelés hatékonysága javult, nem tudta kompenzálni a portfolió romlását. A lakáscélú devizahitelek, illetve szabad felhasználású hitelek esetében nemcsak a mulasztásban lévő adósok aránya növekedett, hanem a mulasztó adósok kisebb eséllyel is tértek vissza a teljesítő vagy "alacsony késettségű" kategóriákba 2009 második negyedévében, mint egy évvel korábban. Míg például 2008 második negyedévében az 1-30 napos késedelemben lévő szabad felhasználású jelzáloghiteleknél az összes ügylet közel 50 százaléka lett problémamentes, egy évvel később már kevesebb mint 40 százaléka.
Ha a saját, illetve kiszervezett követeléskezelés sikertelen, a fedezetérvényesítés vagy követelésértékesítés következik. Az utóbbira jellemzően a fedezetlen hiteleknél kerül sor, a jelzáloghiteleknél az ingatlan értékesítése jobban megéri a hitelintézeteknek, különösen, hogy a követelésvásárlási piac beszűkült, miután egyes követelésvásárlók a hitelkínálat szűkülésével maguk is nehezen jutottak finanszírozáshoz, a problémás lakossági hitelek megtérülése, így árazása pedig bizonytalanná vált. A követeléseladások a tanulmány szerzői szerint várhatóan továbbra is a kis összegű fedezetlen hitelekhez kapcsolódhatnak.
Az árverezések száma megugrott, de nem vált tömegessé. Az árverező cégek körében végzett felmérések alapján 2008. szeptember és 2009. január között átlagosan havi 75-100 ingatlant kínáltak árverésre, 2009 februárjától pedig havi 200-300 ingatlan került kalapács alá. Ez a szám azonban megtévesztő, mivel a vizsgált hónapokban csak a meghirdetett ingatlanok átlagosan 5-13 százalékát sikerült értékesíteni, a többi a következő hónapokban így újra és újra árverezésre kerülhetett. Az ingatlanok átlagosan a becsérték 60-80 százalékán keltek el az árveréseken.
Végrehajtásra akkor kerül sor, ha a közvetlen árverések nem járnak sikerrel. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara adatai szerint bírósági végrehajtás keretein belül 2008-ban összesen 1500 ilyen lakóingatlan árverés volt, és ebből kevesebb, mint 270 esetben hajtottak végre kilakoltatást. Ezekben a számokban azonban még nem tükröződhetnek a válság hatásai, a jövőben azonban emelkedhet mind a közvetlen, mind a végrehajtási árverezések száma az jegybanki tanulmány szerzői szerint.
MTI/Menedzsment Fórum
