A magyar elnökség nem járatlan úton indult, a keret részben már megvan és működik: ez a tavaly elfogadott, idén januárban először indított "európai félév", amely a tagállamok költségvetési pályáinak beható brüsszeli vizsgálatával és jótanácsok kidolgozásával telik el. A szabályszegők elleni eljárások azonban még a régi rend szerint zajlanak. Ám készülnek az új módszerek is: a feladatokat tavaly szeptember végén kijelölte az Európai Bizottság hatpontos jogalkotási javaslata, amelyet - kiegészítve az állam- és kormányfők Európai Tanácsa illetékes munkacsoportjának ajánlásaival - az Európai Tanács tavaly decemberben elfogadott, és a megállapodás kimunkálását rábízta az Európai Unió Tanácsára, azaz a miniszteri tanácsra.
A magyar elnökségnek nem dolga a feladat megoldása - az egyeztetés, a közös megoldás, az EU-szintű megállapodás elérésének szervezése, menedzselése a dolga. Kedden kiderül, mit sikerült közösen elérni. A javaslatok közül négy az EU Stabilitási és Növekedési Paktumának reformjával foglalkozik. Ez az az 1997 óta érvényben lévő rendtartás, amely előírja, hogy a tagállamok folyó államháztartási hiánya nem haladhatja meg az éves hazai össztermék (GDP) 3 százalékát, illetve az államadósság a GDP 60 százalékát. A javaslatok célja erősíteni a költségvetési politikák felügyeletét, bevezetni a nemzeti költségvetési keretrendszerre vonatkozó rendelkezéseket, illetve szigorúbban alkalmazni a végrehajtási intézkedéseket a követelményeket nem teljesítő tagállamokkal szemben.
A másik két javaslat az Unión belüli makrogazdasági egyensúlyhiányok kezelésére irányul. Céljuk a gazdaságpolitikák felügyeletének szélesítése, lehetőséget teremtve arra, hogy már a "túlzott egyensúlyhiányban" lévő tagállamokkal szemben is pénzügyi szankciókat alkalmazzanak. A makrogazdasági egyensúlyhiány kockázatát gazdasági mutatók "eredménytáblájával", afféle tesztlappal szembesítve fogják értékelni.
A túlzottdeficit-eljárás alá kerülő euróövezeti országok alapesetben a GDP 0,2 százalékának megfelelő, nem kamatozó letétet fizetnek. A letét bírsággá változik a korrekciós határidőt elmulasztó országok számára, amelyek kieshetnek az EU-alapok kedvezményezettjei közül is. A letét és a bírság intézménye és mértéke nem új, már az eredeti Stabilitási és Növekedési Paktum előírta, de új, hogy - már a költségvetési veszélyzóna felé tartó országoknak is kauciót kell majd adniuk kamatozó letét formájában. Új az is, hogy az államháztartási hiánnyal egyenlő elbírálás alá esik majd a túlzott kormányzati adósság, alapesetben a 60 százaléktól való eltérés évi egyhuszados csökkentésének kötelezettségével,- új lesz a költségvetésen kívüli folyamatokat is szemlélő "túlzott egyensúlyhiány-eljárás", ha valamely országban az euróövezet működését veszélyeztető pénzügyi-gazdasági egyensúlytalanságok alakulnak ki. Ehhez egyebek között a fizetési mérleget, a reálárfolyamokat, a köz- és a magánadósság alakulását figyeli majd a brüsszeli bizottság.
Az ilyen eljárás alá kerülő euróövezeti országoknak a GDP 0,1 százalékának megfelelő bírságot kell majd fizetniük évente mindaddig, amíg a miniszteri tanács nem mentesíti őket. Új lesz az eljárás rendje: a tesztlap alapján, illetve a túlzottdeficit- és a túlzott egyensúlyhiány-eljárás alá kerüléssel, majd a határidő-mulasztással egyidejűleg automatikusak lesznek a szankciók az Európai Bizottság ajánlása alapján, hacsak a miniszteri tanács minősített többsége vissza nem utasítja az ajánlást, ekképp mentesítve a delikvenst. Ezt nevezik "fordított többségi" szavazásnak. Eddig éppen ellenkezőleg, az EU-bizottsági ajánlások aktív egyedi jóváhagyása kellett a miniszteri tanácsban minden szankciófokozathoz. E halogató, politikailag is befolyásolható mechanizmus miatt büntetésre nem is volt példa az euróövezet 1999-es megalakulása óta, pedig a határsértők számosan voltak és vannak.
A héten elérhető miniszteri tanácsi döntéssel nem fejeződik be ez a munka: a félév - és a magyar elnökség - célja, hogy júniusban az Európai Parlamenttel is megállapodjanak a módosításokban, hogy azok azután életbe léphessenek.
Csodaszer persze nem létezik. Az elmúlt évtized eleji, sorozatos német és francia hiánykorlát sértések tanulságaként az EU eltekintett a szankcióktól, lazította a korrekciós határidőket, enyhítette a szigort. És lám, az euróövezeti országok összesített államháztartási hiánya a nagyobb szigor idején, 2003-ban elért 3,1 százalékos csúcsról 2007-re - a világválság előtti utolsó "békeévre" - 0,6 százalékra csökkent, a kormányzati adósság pedig a 2005-ös 70,1 százalékos csúcsról 2007-re 66,2 százalékra apadt, miközben a brüsszeli szigor enyhült.
Csakhogy közben a gazdaságok föllendültek. Más szóval, ha jól megy a gazdaságnak, akkor szinte minden rend jó, ám ha rosszul megy, a szabályozás sem segít feltétlenül. Főleg miként segíti majd a javulást az, ha a bajba került országok deficitjét pénzbüntetéssel súlyosbítják, illetve miként kényszerítik ki a bírság befizetését - ez még a jövő titka. Amiként azt sem tudni, hogy a közösebb pénzügyi-gazdasági kormányzás új eszközei közelebb hozzák-e az "Európai Egyesült Államok" távolban derengő képét, vagy csak közelibb, az igazi céljukat érik el: megnyugtatni az új deficit- és adósságcsúcsoktól megrettent nemzetközi tőkepiacokat. Ha csak a piacok megnyugtatása sikerülne, már az is nagy segítség lenne a hiányt piacról finanszírozó, sérülékenyebb EU-országoknak, köztük Magyarországnak.
MTI
