Egy átlagos kétkeresős budapesti háztartásban a villamos energia- és földgázfogyasztás a jövedelmek 5,8 százalékát vitte el áprilisban. Ezzel szemben egy londoni háztartásban mindössze 1,6, egy bécsi családban 2,2, egy berliniben pedig 2,5 százalékot költöttek villany- és gázszámlára. A legtöbbet a román fővárosban fordítanak erre a két alapvető tételre. Bár a második helyen szereplő portugál főváros kivételnek számít, jól látszik a grafikonon az a szakadék, amely a kevésbé fejlett régiós, és a nyugat-európai országok között tátong, jelezve a jövedelmek közötti hatalmas különbséget.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) tavaly július óta minden hónapban összeveti az európai lakossági villamos energia és földgáz árakat nominálértéken, és vásárlóerő-paritáson, hogy kiderüljön, az egyes háztartások jövedelmük mekkora részét költik erre a két alapvető energiaforrásra minden hónapban.
A rezsiharc cáfolhatatlan érdeme, hogy míg tavaly júliusban - amikor még csak az első 10 százalékos csökkentésen voltunk túl – a visegrádi országok között mi fizettük a legtöbbet a család kassza arányában, áprilisra sikerült éllovassá válni, vagyis számunkra jelenti a legkisebb terhet ez a két tétel. Érdekes, hogy Lengyelországban még nőtt is a családokra háruló közüzemi számlateher, míg a másik három országban csökkent. A magyar rezsicsökkentéssel a négy régiós ország közötti különbségek elmosódtak.
A fenti számok annak tükrében is érdekesek, hogy nominálértéken szinte nálunk volt áprilisban legolcsóbb a villamos energia átlagára: egy kWh 12,94 eurócent (39 forint), míg Berlinben ennek több mint duplája 29,65 eurócent (90 forint). Budapestnél már csak a román és a szerb fővárosban lehet olcsóbban hozzájutni az áramhoz, bár az idei évre tervezett újabb rezsicsökkentéssel vélhetően pozíciónk még ehhez képest is javulni fog, hiszen szeptembertől további 5,7 százalékos mérséklés lesz.
Szintén nem volt túl magas itthon a földgáz ára európai összehasonlításban, 3,35 eurócentet (10 forint) egy KWh-ért. Ugyanez a német fővárosban már 7,21 eurócent (22 forint) volt. Ebben a tekintetben már nem vagyunk messze attól, hogy nálunk legyen a legolcsóbb a gáz, legalábbis nominálértéken.
Az adatokból jól látható, hogy az árak nominálértéken vett több mint 20 százalékos csökkenésével is igen messze vagyunk még attól, hogy nyugat-európai mintára 3 százalék körül mozogjon a villany- és gázszámlák részaránya egy családi költségvetésben. Ha pedig nem a keresetek növelése, hanem az árak csökkentése lesz a távlati cél, akkor érdemes megvizsgálni, hogy ez milyen hatással lesz az infrastruktúrára és az ellátásbiztonságra.
Szász Péter
mfor.hu
