A közelmúlt tragikus eseménye, egy kislány halála újra ráirányította a figyelmet a magyar egészségügyi ellátórendszer egyik legsúlyosabb problémájára, a hiányos eszközparkra. A hivatalos jelentések szerint ugyan nem emiatt következett be a kisgyermek sajnálatos halálesete, mindazonáltal az emberek napi tapasztalata az, hogy a kórházakban, szakellátó intézményekben vagy nincs megfelelő diagnosztikai eszköz, vagy sokáig kell várni, míg a vizsgálatot el tudják végezni.
A kormány egyik tagja, Lázár János is sajnálatát fejezte ki a legutóbbi kormányinfón, majd arról beszélt, hogy nincs olyan nemzeti egészségügyi rendszer a világon, amely képes lenne minden nagyobb ellátóhelyen biztosítani a vizsgálatokhoz szükséges műszereket.
Az biztos, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter megállapítása a magyar állapotokra feltétlenül igaz. Egy, az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization) által készített összeállítás szerint egyáltalán nem kielégítő a hazai ellátottság a különböző műszerekből.
A nemzetközi szervezet listája alapján nagyjából a fehérorosz intézményekkel azonos a magyar ellátók felkészültsége. Pontosabban volt azonos, merthogy a legfrisebb adatok 2014-ből származnak, már ahol egyáltalán elérhetők. Sok ország ugyanis nem szolgáltat információt, a magyar adatok is 2013-as keltezésűek. Az biztos, hogy időközben frissült az eszközpark, erre pályázati források is megnyíltak itthon, amire még visszatérünk. Az viszont nem valószínű, hogy a más országokkal való összevetésben lényegesen jobb pozíciót értünk volna el az elmúlt négy évben.
A WHO összeállítása szerint egymillió magyar emberre átlagosan 1,41 MR-készülék jutott négy évvel ezelőtt, míg CT-ből 6,63. Ugyanebből a két készülékből Fehéroroszországban 2,57 és 6,2 szolgált ki egymillió lakost. De például Bosznia-Hercegovinában 5,48, illetve 16,45 készülék állt pár éve rendelkezésre. Ciprus még jobb helyzetben volt: 14,02 MR, valamint 25,41 CT szolgált ki egymillió embert. A finnek 15, illetve 20 gépen tudták elvégezni a vizsgálatokat.
Nem tudni, hogy az adatszolgáltatás hézagossága miatt, vagy más okból, de a magyar kormány kimutatásai valamivel jobb képet festenek az eszközparkról. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának összegzése szerint már 2010-ben is 30 MR-berendezés volt használatban itthon, míg CT-ből 73 darab. Utóbbinál egyébként nincs is érdemi eltérés a WHO elemzéséhez képest, az MR esetében azonban szemet szúróan nagy a különbség.
Szemben a WHO-val, a magyar kormánynak naprakész információi vannak a diagnosztikai eszközparkról. Ma 65 MR-készüléket tartanak nyilván, valamint 104 darab CT-t. Ha ezt arányosítjuk 1 millió lakoshoz, és összevetjük a WHO listájával, akkor azt kapjuk, hogy nagyjából Lengyelország, illetve Panama 2013-as mutatóinak felel meg ma a magyar ellátottság.
Portálunk beszélt egy fővárosi kórház igazgatójával, aki szerint az elmúlt években sokat javult az intézmények gépparkja, bár még mindig van hova fejlődni. Főleg a vidéki központok jutottak korszerű eszközökhöz a pályázati lehetőségekkel élve, pedig nem olcsó készülékekről van szó. Egy friss kormányzati bejelentés szerint most a fővárosi intézmények kapnak gépeket egy 20 milliárd forintos beszerzési program részeként.
A szakember szerint egy CT telepítése nagyjából 100-200 millió forintba kerül, egy MR pedig ennél is drágább, 300-400 millió forint, de valójában nem attól függ az egészségügy színvonala, hogy mennyi ilyen eszköz áll rendelkezésre. Sokkal több múlik az ellátás szervezésén; egy más felépítésű rendszerben akár 3-4 diagnosztikai műszer is elég lehet a lakosság ellátására. Ez egy erősen központosított egészségügyi hálózatot feltételez, míg máshol nem ilyen hierarchikus szisztéma működik. Ezért a gépparkról szóló vitát leegyszerűsítőnek tartja, a rendszerszintű megoldásokat kell szerinte megtalálni.
Baka F. Zoltán
mfor.hu