A tanulmány megírását - amelynek szerzője Erhart Szilárd, Ligeti Imre és Molnár Zoltán - az indokolta, hogy a referenciakamatok alakulása sok ezermilliárd dollár hitel és egyéb pénzügyi szerződés fizetési feltételeit befolyásolja.
A tanulmány szerint gyors és egyszerre mélyreható változtatásokra rövid távon nem lehet számítani, mert a változások előkészítése komplex és nemzetközi együttműködést igénylő szabályozási kihívást jelent.
A brit hatóságok a bizalom visszaállítása érdekében 2013-tól a Libort törvényi szabályozás bevezetésével kívánják megerősíteni, illetve egy új, független árjegyző intézmény létrehozását és az árjegyzések számának drasztikus csökkentését tervezik.
A tanulmányban emlékeztetnek: a Libort és a hozzá hasonló bankközi referenciakamatokat eredetileg a szindikált dollárhitelek árazásának megkönnyítése érdekében hozták létre az 1980-as években. Az árazáshoz ezt megelőzően az amerikai kincstárjegyhozamokat használták, ugyanakkor a kibocsátási mennyiségek, illetve a kockázati étvágy ingadozásai eltérítették a kincstárjegyhozamokat a bankok valós forrásköltségeitől. A piaci igényeket magas fokon kielégítő Libor, illetve a Libor módszertanát követő egyéb referenciakamatok később fokozatosan egyre népszerűbbé váltak, 2011-ben a Liborhoz kötött szerződések értéke megközelítette a 270 billió (azaz 270 ezer milliárd) dollárt, a Föld teljes GDP-jének csaknem négyszeresét.
Az MNB-szemlében olvasható: egyetértés van a hazai és nemzetközi szakmai közvéleményben, hogy a bankközi piaci korlátok, illetve a jegyzési eljárások anomáliái és a Libor-ügy miatt szükség van a referenciakamatok felülvizsgálatára, és a vizsgálatokat követően a reformokat nemzetközileg koordináltan kell végrehajtani. Az ennek kapcsán összeállított a Wheatley-jelentésben megfogalmazott, 2013-ban hatályba lépő Libor-szabályozási javaslatok szerint ki kell jelölni egy új, független árjegyző intézményt, további terv a Libor-devizák és -lejáratok számának drasztikus csökkentése - olvasható az MNB-szemlében.
MTI
