Az ítélőtábla egyben 250 ezer forint plusz áfa másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a felperes pénzintézetet. Az ítélet rövid szóbeli indoklásában a bíró kifejtette: az elsőfokú bírósághoz hasonlóan megalapozatlannak találta a pénzintézetnek az Alkotmánybírósághoz és az Európai Unió bíróságához fordulás iránti kérelmét.
Az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság és alperes magyar állam azon álláspontját, hogy az egyes törvényi rendelkezések szó szerinti átvétele az ászf-be nem zárja ki a tisztességtelenség vizsgálatát, mivel ezek keretjogszabályok, amelyeket az ászf-nek kell tartalommal kitöltenie.
A bíró elmondta: mivel jogkérdésről kellett dönteni, a bíróság hozzáértése elegendő, nem volt szükség tanú meghallgatásra. Ugyancsak indifferensnek tartotta a másodfokú bíróság, hogy a magatartási kódexet a felperes pénzintézet betartotta, mert erre a felek nem alapozhattak volna semmilyen igényt.
Az ítélőtábla megállapította: a vizsgált szerződéses feltételek elfogadhatatlanok az átláthatóság, egyértelmű és érthető megfogalmazás tekintetében, ezért nem tisztességesek és nem érvényesek.
Az ászf egyes kikötéseit egységében kell vizsgálni – jelentette ki a bíró, hozzátéve: logikai képtelenség annak egyes feltételeit kivenni és a maradékra részérvényességet megállapítani.
MTI
