A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) témavizsgálatot tartott a tőkevédett alapokkal kapcsolatban, mely a háztartások körében egy igen kedvelt megtakarítási forma, hiszen egy viszonylag biztonságos megoldást jelent. Ezt tükrözi vissza az a tény is, hogy a tőkevédett befektetési jegyek több mint 90 százalékát birtokolják a háztartások. A március végi adatok szerint ez típus a második legnépszerűbb kategória, mely 14 százalékos részesedéssel bír a teljes alapvagyonból.
Ez a konstrukció Sudár Gábor, a PSZÁF tőkepiaci intézményének felügyeleti főosztályának vezetője szerint nagyon jól illeszkedik a hazai lakosság kockázatkerülő magatartásához, a pénzintézetek számára pedig jól marketingelhető termékről van szó. A magyar piac ebből az aspektusból nagyon is fejlettnek számít nyugat-európai összehasonlításban.
A március végi adatok szerint 162 tőkevédett alap volt a hazai piacon, melynek vagyona 512 milliárd forint volt. A piac közel 80 százalékát 3 intézmény fedi le, a K&H, melynek 52,8 százalékos a részesedése, az OTP a maga 19,8 és az MKB a 11,3 százalékos részesedésével. Összesen egyébként 11 tőkevédett alapokat is kezelő intézmény van hazánkban, melyek közül 9 pénzügyi csoport tagja is egyben, azaz számukra a csoporttag hitelintézetek fiókhálózata, mint értékesítési csatorna adottság. A PSZÁF szakembere szerint a jelenlegi körülmények között csak akkor tudna új szereplő belépni a piacra, ha rendkívül széles eladói hálózattal rendelkezne, erre viszont kevés esélyt látnak.
Költség szempontjából nem teljesítenek jól ezek az alapok
A 2011-es adatok szerint a tőkevédett alapok költség tekintetében a középmezőnyben helyezkednek el az átlagosan 1,93 százalékos teljes költség mutatóval (Total Expense Ratio - TER). Az átlagos költségterhelés alapján egyébként az ingatlan és részvényalapok a legdrágábbak, a legnagyobb maximális értékeket is ezen alapkategóriáknál találta a PSZÁF.
Ezzel kapcsolatban a felügyeletnél már terveznek egy újabb témavizsgálatot a második félévben, mely során ezeket a magas költségeket fogják vizsgálni. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy mi indokolja ezt a szintet, mivel a részvényalapokkal szemben például a tőkevédett alapoknál alacsonyabb a hozzáadott értéke az alapkezelőnek, ráadásul a futamidő előrehaladtával egyre inkább csökken a ráfordított energia és költség is.
Az alapok 83 százaléka nem érte el az 5 százalékos hozamot
A 2009 és 2012 között lejárt tőkevédett alapok futamidő alatti éves átlagos hozama 5 százaléknál is kisebb volt, ami a vizsgált 110 alap 80 százalékánál is nagyobb részt képviselt. Ezen belül 50 százalék volt azon alapok aránya, melyek 3 százaléknál is kisebb hozamot értek el. Ezzel szemben az állampapírokkal és a betétekkel is nagyobb hozamot lehetett elérni a vizsgált időszakban.
Itt azonban még képbe kerül az infláció mértéke is, mellyel korrigálva a hozamokat, az mondható el a tőkevédett alapokról, hogy azoknak csupán harmada volt képes reálhozamot is produkálni - világított rá a PSZÁF szakembere.
Sudár Gábor szerint a gyenge teljesítmény annak is köszönhető, hogy az elmúlt években megnőtt a volatilitás a mögöttes piacokon, így az alapkezelők számítása sem jött be. A jövőben abban reménykednek, hogy beáll egy fix szintre a teljesítmény, jobban érvényesül majd a tankönyvi példa.
"Erről tudnia kell a kisbefektetőknek"
Bár biztonságos befektetési forma a tőkevédett alap, sőt a kockázatkerülő magatartásba is illeszkedő konstrukció, mégis rejtőznek benne olyan kockázatok, melyekkel jó, ha tisztában vannak a kisbefektetők.
Egyrészt felvállalnak egy likviditási kockázatot az ezt a befektetési formát választók, legalábbis, akik a zárt végű struktúrát választják. Ez csak azoknak ajánlott, akik átlagosan 3 évre le tudnak mondani a a pénzükről – viszont ezzel együtt lemondanak a futamidő alatti azon befektetési lehetőségekről, amelyek az aktuális piaci környezetben magasabb várható hozammal kecsegtetnek.
Bár ezek az alapok tőkevédettek, a hitelintézet, vagy esetleg a külföldi befektetési bank esetleges fizetésképtelensége esetén borul a tőkevédelem is - bár a PSZÁF szakembere nem lát ilyenre esélyt hazai intézeteknél. Külföldön viszont van olyan befektetési bank, melynek eszközstruktúrája aggodalomra ad okot, hiszen túlságosan magas a magyar kitettségük.
Másfelől Sudár Gábor arra is felhívta a figyelmet, hogy az alapkezelők a tőkefelhalmozási időszakban nem rendelkeznek teljesen egzakt feltételekkel, melyeket megismertetnek a befektetőkkel. Ha ugyanis összegyűlt a szükséges 1-2 milliárdos vagyon, akkor a piacra lépve derülnek ki a végleges feltételek, melyek könnyen eltérhetnek az előzetesen ismertetettől. "Erről tudnia kell a kisbefektetőknek mindenképpen".
mfor.hu
