A jelentés szerint a negatív fejlemények ellenére a rendszer egésze mind a tőke-, mind a likviditási helyzetét tekintve továbbra is stabil. A változások ugyanakkor az intézményi szerkezet átrendeződésében, elsősorban a fiókteleppé alakulásokban, a piacról történő kilépésekben, illetve a piaci pozíciók változásában is tükröződnek.
Mindezek következtében - és az alkalmazkodási törekvések ellenére - a pénzügyi szektor egyre korlátozottabban képes a funkcióját hatékonyan betölteni, és a gazdasági növekedéshez hozzájárulni. A veszteséges szektorok jövedelemtermelő képességének javítása ezért kiemelkedően fontos.
A jelentés alapján a piaci szereplők 2011-ben a még rendelkezésre állt tartalékok mozgósításával igyekeztek mérsékelni a veszteségeket. Ezen, részben egyszeri lehetőségek ellenére azonban a jövedelmezőség minden szektorban romlott, a bankrendszer pedig 13 év után szektorszinten is ismét veszteségessé vált. Emellett valamennyi szektorban egyre nagyobb a veszteséges intézmények száma, és a veszteség átlagos mértéke is emelkedik.
A PSZÁF szerint ez a belső tőkeképződés folyamatos zsugorodását jelenti, ami miatt nő a tulajdonosi elkötelezettség jelentősége.
Az elemzés kitér arra is, hogy a pénzügyi intézmények – hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások – esetében az aktivitás gyors szűkülése, a finanszírozási szerkezet változása, valamint a nemteljesítő állományok folyamatos növekedése jelenti az üzletszerű működés legfontosabb kockázatát. Az ezek következtében romló eredményességet a válságadók és a 2012. február 29-én lezárult végtörlesztés nettó hatása ugyancsak terhelte.
A hitelezési aktivitás mind a bankszektorban, mind a pénzügyi vállalkozások esetében nagymértékben visszaesett 2011-ben, és a szövetkezeti hitelintézetek is csak a végtörlesztés során nyújtott forint kiváltó hitelek révén tudták a hitelállományt növelni.
A bankrendszerben a mérlegfőösszeg zsugorodását a mérlegszerkezet átrendeződése kíséri: a vállalati és lakossági hitelezés csökkenése mellett az államháztartással, mindenekelőtt a jegybankkal szembeni követelések folyamatosan nőnek. A tendencia Európában nem egyedülálló, azonban mértéke, valamint a tény, hogy a vállalatfinanszírozás visszaesése kifejezetten ellentétes a gazdaságpolitikai szándékokkal, kockázatot jelent mind a finanszírozást végző intézmények működése, mind a gazdasági növekedéssel kapcsolatos várakozások tekintetében.
A PSZÁF jelentése szerint a bankrendszer erőteljes alkalmazkodást hajtott végre a negatív hatások mérséklésére. A szektor fenn tudta tartani a nettó kamateredmény szintjét, jelentősen csökkentette a működési költségeket, növelte a nem kamatjellegű bevételeit és számos egyszeri eredményjavító lépést tett, miközben egyes intézmények a nyereséges működést is meg tudták őrizni. A mindezek ellenére kialakult szektorszintű veszteség erodálta a tőkét, és több esetben tulajdonosi tőkeemelést tett szükségessé. Bár a tőkeemelés a tulajdonosi elkötelezettség fontos jele, mértéke jellemzően csak a tőkehelyzet rendezésére elegendő, az aktivitás növelésére nem. Ezen túlmenően az anyabanki stratégiák a csoporton belüli tőke- és forrás újraallokálást tartalmaznak, amelyet elsősorban jövedelmezőségi alapon hajtanak végre. Ez egyértelműen hátrányba hozza a magyarországi leányvállalatokat a csoportokon belül.
A jelentés alapján a változékony piaci környezet ugyanakkor pozitívan hatott a befektetési aktivitásra, mind a saját számlás, mind az ügyfélmegbízásra teljesített forgalom vonatkozásában.
A PSZÁF szerint hasonló tendenciák jellemzik a biztosítási szektort is mind az aktivitás, mind az eredményesség tekintetében. Az életbiztosítások megtakarítási formaként folyamatosan veszítenek jelentőségükből, miközben kissé erősödik a biztosítottság igényét szolgáló, valamint a befektetési célú biztosítások jelentősége. A nem életágban szintén csökkent a díjbevétel, itt azonban a változás fő oka a kockázatok csökkenése volt a gépjármű ágazatokban, és a 2010. évihez hasonló katasztrófák elmaradása az egyéb biztosítások esetében. Mivel ezzel párhuzamosan a költséghatékonyság nem nőtt a szektorban, a biztosítók jövedelmezősége is csökkent. A tőkehelyzet a szektorban stabil, a tőkefeltöltöttség továbbra is 200 százalék feletti.
A jelentés kitér az alapjaiban átalakuló nyugdíjrendszerre is. Annak eredményeként, hogy a kormány visszaállította az állami, társadalombiztosítási nyugellátás elsődlegességét, a magánnyugdíjpénztári tagok döntő többsége az állami rendszerbe történő visszalépésről döntött 2011-ben. A maradó mintegy 100 ezer tag egynegyede a 2012-ben hatályba lépett változások hatására szintén visszalépett.
A jelentés szerint az egészségpénztárak működése elsősorban a változó cafeteria szabályozástól függ. A szegmens működését egy egységes egészségpolitikai koncepció tudná stabilizálni, ami hosszútávra megjelöli, hogy az egészségpénztárak milyen szerepet töltenek be az egészségügyi ellátások és a prevenció finanszírozásában.
MTI
