A problémamegoldás kutatói elsősorban az egyéni problémamegoldást tanulmányozták. Herbert Simon ezzel kapcsolatos kutatásai az alábbi eredményekre vezettek:
Az egyéni problémamegoldás a kívánatos állapot (célállapot) megfogalmazásával kezdődik, majd ezt követően az adott állapottal történő összevetést követően empirikusan, emlékezet vagy kutatás útján keresi azokat az eszközöket, eljárásokat, amelyek a különbség csökkentése vagy megszüntetése szempontjából lényegesek lehetnek. Ezután alkalmazza a technikák valamelyikét. Minden probléma részproblémákra bontható. Minden részprobléma tovább bontható mindaddig, ameddig nem találunk egy megoldható részproblémát, amelyre nézve valamilyen algoritmus vagy tárolt tapasztalat már létezik a memóriánkban.
Az ilyen részproblémák egymás utáni megoldásával addig haladunk, míg el nem érjük a kívánatos célállapotot avagy fel nem adjuk a probléma-megoldási kísérletünket. (Simon,1960)
Ne feledjük Isaac Asimov mondását. "Ha a problémákkal egyszer igazán szembenéztünk, akkor már meg is oldottuk őket."
A cikk folytatása
Problémamegoldás alapkövei
Problémának nevezzük legáltalánosabb értelemben azt, amikor egy célt el szeretnénk érni, de a cél elérése felé vezető utat számunkra sűrű homály fedi. Pszichológiailag tehát minden olyan kérdés, feladat problémát jelent, amelyre a választ nem lehet azonnal megtalálni - nincsen megoldása. Ez persze felveti a problémák relatív és szubjektív mivoltát is, mivel az egyik ember számára egy kérdés lehet probléma, míg azt a másik ember minden megerőltetés nélkül megválaszolja.
