A Központi Statisztikai Hivatalnak a magyar GDP-re vonatkozó márciusban publikált adatsoraiból egyérteleműen látszik, hogy milyen jelentős változáson ment keresztül a magyar gazdaság az elmúlt 15 évben. A részben a 2000-es évek fogyasztást generáló, majd az azt folyamatosan visszavágó gazdaságpolitikájának, részben a 2008-ban kirobbant gazdasági világválságnak köszönhetően 2010-re például 15 éves mélypontra süllyedt a beruházásoknak és a közösségi fogyasztásnak a GDP-hez viszonyított aránya, míg soha nem látott részesedést mutatott a külkereskedelem. De nézzük a részleteket!
Hullámzó fogyasztás, drasztikusan visszaeső beruházás
A KSH adatsorai közül a GDP végső felhasználásában a legmagasabb, 60 százalék feletti részt képviselő háztartások fogyasztási grafikonján látszik leginkább az elmúlt másfél évtized "húzd meg-ereszd meg" politikájának "eredménye". A viszonylag magas háztartási fogyasztási szint elleni küzdelmet a Bokros-csomag kezdte meg 1995-ben. A háztartások fogyasztásának a GDP-hez viszonyított aránya az 1995-ös közel 67 százalékos szintről 1997-re 62 százalék alá esett vissza.
Az első Orbán-kormány alatt már magasabb szinten, 64 százalék körül mozgott a háztartások GDP-hez mért fogyasztási aránya, aztán a Medgyessy-kormány jóléti rendszerváltásának, a 100 napos programoknak a hatására 2003-ban közel 69 százalékig emelkedet.
A fogyasztás magas szintje 2006-ig fennmaradt, ekkor a kormányzati megszorítások hatására csökkenni kezdett, melyre ráerősített a 2008-as válság, ám a háztartási fogyasztás még mindig meghaladja a 2000-es szintet.
A háztartások tényleges fogyasztásában jelentős szerepet játszó kormányzati természetbeni juttatásoknak a GDP-hez mért arányát leíró grafikonján szintén egyértelműen látszanak a Medgyessy- féle száznapos programok, valamint a 2006-os parlamenti választások előtti osztogatások hatásai. Ez az ábra azt is egyértelműen elárulja, hogy a kormányzati természetbeni juttatások aránya még az elmúlt évek folyamatos megszorítása ellenére is lényegesen magasabb volt 2010-ben, mint a 2001-ig tartó időszakra jellemző érték.
A 2008-as válság által megkövetelt agresszív deficitcsökkentés magyarázhatja, hogy a közösségi fogyasztás tavaly érte el másfél évtizedes mélypontját, jóllehet annak szintje nem mutatott nagy arányú változásokat az elmúlt 15 év folyamán.
Az egymást követő kormányok folyamatos fogyasztásközpontú politikájának, majd az azt követő agresszív megszoritásoknak a hatását a beruházások alakulása sínylette meg leginkább. A bruttó felhalmozásnak a GDP-hez viszonytott aránya a 2000. évi közel 30 százalékról az elmúlt 10 év során 20 százalék alá csökkent. Ez az arány azért is lehet különösen aggasztó, mivel a beruházások multiplikátor hatásukon keresztül nagymértékben meghatározzák a következő évek gazdasági növekedésének mértékét. Ha az Orbán-kormány komolyan gondolja az évi 4-6 százalékos GDP-növekedési ütem elérését, akkor a bruttó felhalmozás mértékét rövid időn belül szignifikánsan erősíteni kell.
A lakossági megszorításoknak a behozatalt érintő drasztikusan hatása, az alacsony beruházási rátának az alacsony importigénye, valamint a korábbi beruházások által megtermelt export volumenének jelentős növekedése minden várakozást felülmúlóan javította az ország külkereskedelmi mérlegét, mely a közel mínusz négy százalékos értékből átváltva mára már nem elvesz, hanem 7 százalékot hozzátesz a magyar gazdaság teljesítményéhez.
Termelői oldal: marginalizálódó mezőgazdaság, szenvedő építőipar
Az elmúlt másfél évtized hazai kibocsátását vizsgálva a felhasználási oldalhoz hasonló mértékű változások jellemzik a termelési oldalt is. A leginkább szembetűnő változásnak a mezőgazdaság fokozatos visszaesése tűnik, melynek a GDP-hez viszonyított aránya kevesebb, mint felére csökkent 1995-höz képest.
Az elemzők által az utóbbi időszakban a magyar gazdaság motorjának aposztrofált ipari termelés aránya 2010-ben nagyot ugrott, és megközelítette a 2000-es szintet.
Az iparral és különösen a feldolgozóipar szárnyalásával szemben az építőipar másfél évtizede nem tapasztalt mélységeket élt át 2010-ben.
A szolgáltatások egyre jelentősebb szerepe általános tendencia a fejlett világban, hazánkban is a termelés több mint fele ebből a szektorból származik. A szolgáltatások növekedését elsősorban a pénzügyi szektor bővülése hajtotta, melyek súlya az 1995-ös valamivel több, mint 15 százalékról mára már közel 20 százalékra növekedett. Figyelemre méltó még az állami szolgáltatások súlyának alakulása, mely a száznapos program következtében 2002 és 2003 között az időszakot jellemző 15 százalék körüli értékről 17 százalékra ugrott. A folyamatos megszorítások hatására azonban ez a területet sem kerülte el, és tavalyi év a 15 éves időszak második legrosszabb évét hozta.
Kosztolányi Bálint
mfor.hu
