Valóban a szegények adója
A legalsó jövedelmi csoportba (decilis) tartozók akár 20-40 százalékkal magasabb inflációt tapasztalhattak az elmúlt években, mint a legjobb helyzetben lévők - olvasható Hosszú Zsuzsanna tanulmányában, ami az MNB Szemle friss számában jelent meg. Vagyis az átlagos fogyasztóár-emelkedésen belül akár 1-3,5 százalékos eltérés is lehet abban, hogy a két szélső csoport mekkora inflációt érzékelt.
"Ez megerősíti, hogy a magasabb infláció a legszegényebb rétegeket sújtja a leginkább. Sőt minél magasabb az infláció, a különbségek annál jelentősebbek a decilisek között, alacsonyabb infláció esetében az eltérés a két szélső decilis között csak 1-1,5 százalékpont volt, míg ez a mutató magas inflációjú években 2−3,5 százalékpont is lehet" - olvasható a tanulmányban.
A szerző természetesen meg is indokolja, miért érzik a szegényebbek magasabbnak az inflációt: az utóbbi években jelentős ársokkok az élelmiszerek, a szabályozott árú termékek és a járműüzemanyag csoportokban voltak megfigyelhetők. A fogyasztás decilisenkénti szerkezete szerint a lakosság a legalacsonyabb decilisben jövedelmének elhanyagolható hányadát költi benzinre, ám ez az arány a jövedelem növekedésével egyre jelentősebbé válik, míg a másik két termékcsoport aránya a teljes fogyasztásból a jövedelemmel csökken. Eszerint egy benzinár-emelkedés közvetlen hatása a magasabb jövedelműeket érinti elsősorban, míg az élelmiszerár-növekedés nagyobb hatással van a szegényebb rétegek helyzetére.
A válság előtti hitelbumm levét isszuk
A válságot követően, 2009 közepe óta zajlik a hazai GDP lassú, de folyamatos növekedése. 2011-ben már a reáljövedelmek is érdemben bővülhettek, azonban a fogyasztásban még az utóbbi időszakban is kismértékű csökkenést tapasztaltunk - olvasható Hosszú Zsuzsanna tanulmányában. Az óvatosabb, a megtakarításra és a hiteltörlesztésre nagyobb hangsúlyt helyező fogyasztási magatartás ellenére az említett időszakban a bankok lakossági hitelállományában változatlanul növekedett a nemteljesítő hitelek aránya. A jelenség oka, hogy a lakosság a válság előtt jelentős adósságállományt halmozott fel, melynek hatására jelenleg egy elhúzódó mérlegkiigazítási folyamat gátolhatja a fogyasztás növekedését.
Általánosságban elmondható, hogy az alacsonyabb decilisekbe tartozók jövedelme a 2004-2008-as időszak első két évében gyorsabban növekedett, mint a felsőbb deciliseké. 2007-ben és 2008-ban az alacsonyabb jövedelmi rétegek közül több esetében a jövedelmek csökkenését lehetett tapasztalni, míg a magasabb decilisekben kismértékű növekedés következett be. Az eltérő mértékű változás következtében ebben az időszakban a jövedelmi különbségek mérséklődtek. A reáljövedelmek a vizsgált időszak első két évében nőttek, utána általánosan csökkentek. Szintjét tekintve a lakosság nem alkalmazkodott fogyasztásában a reáljövedelmek csökkenésének megfelelően, ami a fogyasztási ráta növekedéséhez vezetett. Ez az emelkedés különösen az alacsony és középső decilisekben volt jellemző.
A csökkenő reálbérek mellett a növekvő fogyasztást a lakosság jelentős része hitelfelvételekkel finanszírozta. Hasonlóan a fogyasztási rátákhoz, a hitelezési és eladósodottsági mutatókban is érdemi heterogenitás tapasztalható a kevésbé aggregált adatokban. A hitelállomány és annak a lakossági jövedelemhez viszonyított arányának növekedése a makroadatok alapján egyértelműen megfigyelhető volt a válság előtti években. A háztartások rendelkezésre álló jövedelméhez képest a lakossági hitelállomány 2004-ben mintegy 30 százalék volt, ez az arány 2008-ra közel megduplázódott.
Az adatok alapján számolt eredmények azt mutatják, hogy mindegyik decilisben nőtt az eladósodottság mértéke, különösen 2007-ben és 2008-ban. Ahogy a fogyasztási rátákból is valószínűsíthető volt azonban, az alacsonyabb jövedelmi decilisekben a hitelfelvétel és így az eladósodottság a saját jövedelmekhez képest nagyobb mértékű és dinamikusabban növekvő volt.
A hitelállomány ezen időszakbeli bővülését vélhetően mind kereslet-, mind kínálatoldali tényezők elősegíthették. Keresleti oldalon a reáljövedelmek csökkenése következtében a lakosság hiteleken keresztül próbálhatta simítani fogyasztását. Kínálati oldalon az egyre erősödő versenyhelyzet a hitelezési feltételek enyhüléséhez vezetett, így korábban túlzottan kockázatosnak ítélt, ebből kifolyólag likviditáskorlátos háztartások is hitelhez jutottak.
A lakáshitelek esetében a túlzott hitelfelvétel és eladósodottság elsősorban az alsó és középső jövedelmi rétegekre lehetett jellemző. A hitelezési problémák közül a már hitelfelvételkor túl magas jövedelemarányos törlesztőrészlet az alsó három decilisben volt leginkább megfigyelhető, akiknek a száma azonban viszonylag csekély az összes hitellel rendelkező háztartásból. Az állásvesztés miatti problémák főleg a középső deciliseket érinthették, ahol magasabb a válság által súlyosan érintett, alacsonyabb iskolai végzettségű munkavállalók aránya. Ezek a háztartások már jelentős arányt képviselnek a hitellel rendelkezőkön belül. Ugyanakkor a hitelesek nagy részét a felső decilisekbe tartozók teszik ki, akiknél viszont a már vélhetően kellően alacsony jövedelemarányos törlesztőrészlet miatt csak kismértékben jelentkezhetnek fizetési problémák - állapítja meg a tanulmány szerzője.
Beke Károly
mfor.hu
