Mint arról beszámoltunk, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján 2025 júniusában a bruttó átlagkereset meghaladta a 704 ezer forintot, ami 9,7 százalékos, azaz több mint 62 ezer forintos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest.
Ez az érték valamivel magasabb az egy hónappal korábbi 702 798 forintos értéknél, ugyanakkor elmarad mind a márciusitól (714 374), mind az áprilisitól (708 280), valamint az eddigi csúcsot jelentő tavaly decemberi, 727 158 forintos bruttó átlagkeresettől.
A nettó átlagkereset már hónapok óta küzd az 500 ezer forintos lélektani határ átlépésével, eddig sikertelenül. E szinthez legközelebb tavaly decemberben volt, 499 837 forinttal, a most júniusi érték 484 246 forint lett.
A reálkereset júniusban éves alapon 4,8 százalékkal emelkedett. Ez 1,6 százalékponttal magasabb a májusinál, de elmarad az áprilisi 5,2 százalékos értéktől, amelynél magasabbra az idén nem volt példa, csak tavaly decemberben, amikor 6,1 százalék lett a reálkereset.
Mindezek fényében nem helytálló a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkárának a KSH júniusi kereseti adataira adott gyorsreakciója, miszerint „több mint 1,5 éve folyamatosan nő a fizetések vásárlóereje, így egyre több pénz marad a magyar családok zsebében”. Bár ha fellapozzuk Czomba Sándor idén közzétett havi kommentjeit, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy csak a szokásos kormányzati sikerpropagandával állunk szemben, ami nem bíbelődik az aktuális adatokkal, azzal, hogy azok összhangban vannak-e a jövő évi választások megnyerését megalapozni hivatott narratívával.
Értékelhető kormányzati komment híján így ismét kénytelenek vagyunk beérni a hazai elemzők reakcióival.
Míg a KSH az átlagbérek 9,7 százalékos éves bázisú növekedését riportálta júniusra, addig a piaci konszenzus inkább 8 százalék körüli dinamikát prognosztizált, vagyis a mai adat erős pozitív meglepetésnek tekinthető – hívta fel a figyelmet Virovácz Péter, az ING vezető közgazdásza. Hozzátéve: a friss bérstatisztika így különös pikantériát ad a második negyedéves – alapvetően – gyenge gazdasági teljesítménynek. Hiába volt várakozások feletti a második negyedév egészében a bérkiáramlás, az továbbra sem talál utat a reálgazdaságba, illetve csak részben.
Molnár Dániel, az MGFÜ Gazdaságelemzési Központ vezető úgy véli, a júniusi kereseti dinamika májushoz viszonyított gyorsulása elsősorban a versenyszférához kötődött. Azon belül is elsősorban a feldolgozóipart, valamint a szállítás, raktározás, illetve a vendéglátás, szálláshely-szolgáltatás ágazatokat kell kiemelni, amely területek az előző hónapban még visszafogták a kereseti dinamikát, most azonban gyorsították azt. Az előbbi két ágazat esetében Molnár szükségesnek tartotta kiemelni, hogy nagymértékben kitettek a külső kereslet alakulásának, így
a lassabb gazdasági növekedés és a kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanság is itt a legerősebb. Ez pedig hozzájárulhatott az alacsonyabb béremeléshez az idei évben.
Virovácz szerint az, hogy az építőiparban lassult a keresetek növekedési üteme, míg a feldolgozóiparban ismét két számjegyű ráta közelében alakult, egyértelműen felveti az összetételhatás kérdését, miszerint
a legalacsonyabb keresetűek elbocsátása húzhatta felfelé az átlagbér szintjét ilyen jelentősen.
Az intézményi statisztikákból 1,6 százalékos létszámleépítést olvas ki Virovácz a feldolgozóiparban, amely már hordozhat ilyen jellegű összetételhatást. A szolgáltatások zömében is egyébként érdemben növekedő bérkiáramlási dinamikával találkozhatunk. Mindezek alapján kijelenthető, hogy a vártnál magasabb bérnövekedés júniusban nem egy-egy területhez köthető – állapítja meg az ING Bank vezető közgazdásza.
„A magas bérdinamikának valószínűleg az az oka, hogy a vállalatok a gyengébb gazdasági helyzetben is igyekeznek megtartani a szakképzett munkaerőt, mivel élénken élhet bennük az az emlék, amikor túlkereslet volt a munkaerőpiacon, azaz nem találtak a piacon megfelelő munkaerőt. Továbbá a minimálbér 9 százalékos emelése is hozzájárult a növekedéshez” – közölte Németh Dávid, a K&H vezető elemzője.
Az állami szférán belül a pedagógusok és a szociális ellátás ágazatok bérfejlesztései eredményezték a közel két számjegyű béremelkedést, miközben a humán-egészségügyi ellátás ágazatban márciusban kifutott a legutolsó béremelési program hatása.
Fotó: Depositphotos
Nemzetgazdasági szempontból kedvező, hogy nemcsak az átlagkereset, hanem a mediánkereset is gyors ütemben, 10,3 százalékkal növekedett – jegyezte meg Molnár. Ez ugyanis szerinte azt jelzi, hogy a béremelkedés széles lábakon áll, a munkavállalók széles körét érinti, így pedig nagymértékben hozzájárul a jövedelmi helyzet javulásához.
Az év hátralévő részében az MGFÜ Gazdaságelemzési Központnál nem számítanak jelentős változásra a keresetek dinamikájában, a vállalatok rendszerint év elején hajtják végre béremeléseiket, ezért az év további részében nagyobb változások már nem jellemzők.
A jövő évi bérdinamika kapcsán a minimálbér-emelés lesz egyrészről irányadó. A hároméves bérmegállapodás értelmében a legkisebb kereset értéke jövőre 13 százalékkal nő, amely szükséges ahhoz, hogy 2027-re a minimálbér elérje a rendszeres keresetek 50 százalékát. Ez a magasabb bérkategóriákban is hatással lesz a bérdinamikára, mivel a bértárgyalásokon irányadó szerepet tölthet be. Továbbá fontos kérdés, hogy a garantált bérminimum mennyivel növekszik jövőre (erről még nem született megállapodás), mivel ez nagyságrendileg közvetlenül 3-szor több munkavállalót érint, mint a minimálbér.
Az állami szférában is fennmaradhat a gyors béremelkedés, a pedagógusok, a vízügyi dolgozók, a 30 ezer fő alatti önkormányzati tisztviselők, valamint az igazságügyi dolgozók is béremelésben részesülnek jövőre, miközben ismét részesülnek fegyverpénzben a rendvédelmi dolgozók.
A nemzetgazdasági bérdinamikát viszont nagyobb mértékben a versenyszféra folyamatai fogják meghatározni – mutat rá Molnár. A béremelési lehetőségeket itt elsősorban a gazdasági helyzet és a kilátások befolyásolják. Erősödő külső és belső kereslet mellett, gyorsabb gazdasági növekedés esetén a vállalatoknak is nagyobb mozgásterük lehet a bérek emelésére, miközben a fennmaradó bizonytalanság óvatosságra ösztönözheti a döntéshozókat. Ezzel együtt is arra számítanak az MGFÜ Gazdaságelemzési Központnál, hogy idén 8 százalék feletti nominális béremelkedés mellett a reálkereset 4 százalék körüli ütemben nőhet, amelyet jövőre ismét két számjegyű nominális bérdinamika és akár 7 százalék körüli reálbér-növekedés követhet. Ez pedig nemcsak idén, hanem jövőre is támogathatja a fogyasztás emelkedését.
Virovácz viszont amondó, hogy
bár a 2024. évi lassú, majd idén év elején felgyorsuló lemorzsolódást követően a bérnövekedés üteme platózni kezdett 10 százalék közelében, ez talán mégsem elegendő a gyors gazdasági növekedéshez, a tartósan magas infláció a nettó átlagbér reálértékének növekedését is viszonylag alacsonyan tartja.
Az ING Bank vezető közgazdászának meglátása szerint a magas infláció és a magas nominális bérnövekedés kombinációjából adódó reálkereset-változás hosszú távon nem kívánatos, mivel a tartósan magasan ragadó inflációs várakozások ár-bér spirált tarthatnak fent, növelve ezzel a gazdaság sérülékenységét. De van itt még egy „puha” adalék: a bérek vásárlóerejének 2023 vége és 2024 vége között regisztrált két számjegyű növekedéséhez képest a napjainkban tapasztalható 3-5 százalékos reálbérnövekedés a fogyasztók számára inkább negatív jelentéssel bír – véli Virovácz. Ennek oka szerinte, hogy a fejekbe beégett 15-20 százalékos (nominális) és 10 százalékos (reál) dinamikáról lelassuló bérnövekedést a háztartások úgy élik meg, hogy az anyagi helyzetük romlik.
Ami a 2025-ös évet illeti, az ING Bank 8 százalék körüli éves átlagbér-növekedésre számít a nemzetgazdaság egészében. Lefelé mutató kockázatot érzékelnek abban, hogy az üzleti bizalmi indexek továbbra is gyengék, sőt újra lefelé vették az irányt, ami együtt járhat a munkaerőköltségek valamilyen módon történő racionalizálásával. Ez pedig a bérdinamika további fékeződését hozhatja magával. Felfelé mutató kockázatot jelent az elmúlt hónapok pozitív meglepetése az adatokban, amennyiben ez egy tartós, strukturális folyamattá válik.
Mivel idén 4,6 százalékos átlagos inflációval számolnak az ING Banknál, szerintük az év egészében nagyjából 3,2 százalékos lehet a reálbér-növekedés üteme, tehát visszalassul a historikus átlagra. Így a fő kérdés továbbra is az, hogy képes lesz-e a fogyasztói bizalom helyreállni akkor, amikor a háztartások az elmúlt egy-két év jelentős bérnövekedését vetik össze a mára normalizálódó dinamikával és ez egy relatíve rosszabb képet fest számukra. A bizalom erőteljes javulása ugyanis elengedhetetlen feltétele, hogy a magyar gazdaság újra tartós növekedési pályára álljon. A magas bérdinamika láthatóan nem elegendő az üdvösséghez – jelentette ki Virovácz.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
