Európában Luxemburg mellett a magyar gazdaság az, amely a nemzetközi folyamatoknak leginkább kitett. Az elmúlt évek globális bővülése jótékonyan hatott a magyar növekedésre is, az utóbbi negyedévekben rég nem látott dinamikával száguldott a GDP. Azt ugyanakkor a hazai döntéshozók is érzik, hogy ez a folyamat könnyen megtorpanhat, egyrészt azért, mert a nemzetközi konjunktúra törékeny, másrészt a magyar gazdaság mérsékelt versenyképessége miatt.
Nem véletlen, hogy a kormány tagjai közül sokan sokszor emlegették, hogy a versenyképsséget javítani kellene. Így például Varga Mihály is kifejtette, hogy a versenyképesség javítása nélkül nem lesz további felzárkózás. Az ideális állapot persze az lenne, ha ez innováció, technikai, technológiai fejlesztések révén valósulna meg, ez viszont a gyakorlatban nem olyan egyszerű. Már csak azért sem, mert a hazai oktatási rendszer - ahogy azt több nemzetközi felmérés, így a PISA-teszt is bizonyította - a nemzetközileg elvárt szempontokat nem igen tudja megugrani.
A problémákat egyébként az MNB versenyképességi jelentése is megemlíti. A jegybank szakértői ugyanakkor nem a kormányzati oktatáspolitikára, hanem a gyorsan változó környezetre vezetik vissza a nehézségeket, ám a lényeg, hogy ez szerintük is fennáll. Az MNB Versenyképességi jelentésében úgy fogalmaznak: "Az oktatási rendszer legfőbb kihívása, hogy olyan jövőbeli állapotra készítse fel a fiatalokat, amelynek előrejelzése a gyorsuló fejlődés miatt egyre nehezebb."
A World Economic Forum (WEF) által a közelmúltban publikált versenyképességi rangsorban a munkaerőpiaci képességekben ugyan nem szerepelt rosszul az ország, ennek egyfajta gyakorlati leképzésében, az innovációs képességekben viszont kifejezetten gyengén áll Magyarország, hiszen a lehetséges 100 pontból 47-re értékelte a WEF. Egy másik tényezőt, a munkaerőpiacot tekintve sem állunk túl fényesen, hiszen itt a nemzetközi szervezet 57 pontra értékelte a magyar helyzetet. Pedig ellentétben például Nyugat- vagy Dél-Európával a magyar munkaerőpiaci szabályozás viszonylag rugalmas, ráadásul az érdekvédelmi szervezetek - szakszervezetek, üzemi tanácsok - sem szoktak komoly ellenpólust jelenteni a vállalatok törekvéseivel szemben.
A magyar kormány most itt tett újabb gesztust a cégek számára. Orbán Viktor és más kormánytagok ugyan azt a narratívát alkalmazták, hogy csak megteremtik annak lehetőségét, hogy aki akar az többet tudjon dolgozni és keresni, ám volt olyan nyilatkozat, ami ezt azért erősen árnyalta. Palkovics László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) minisztere a Világgazdaságnak például elismerte, hogy a túlmunka-szabályozás módosítását maguk a gazdasági szereplők kérték.
A kormány a törvény mai elfogadásával tehát tett egy lépést a rugalmasabb munkaerőpiac felé, ami vélhetőleg erősíti a gazdaság helyzetét, és növeli a versenyképességet. Más kérdés, hogy az ázsiai mintákat előszeretettel tanulmányozó kormány számára sem lesz meglepetés, hogy az alkalmazottak esetleges kifacsarása legfeljebb rövid távon jelenthet megoldást, hiszen ezt a távol-keleti példák is igazolják.
A GDP-t leegyszerűsítve úgy kapjuk meg, hogy a dolgozó emberek számát megszorozzuk az egy főre jutó termelékenységgel. Ha az adott ember a jövőben 8 helyett 10 órát dolgozik, akkor vélhetőleg a növekedés tovább fog majd tartani. Ha csak azt nézzük, hogy bizonyos - például időseknek adott - juttatások a gazdasági növekedéshez vannak kötve, politikai és szavazatmaximalizálási szempontból is fontos a GDP bővülése.
Más kérdés, hogy ennek más területen milyen ára lesz, mert hogy nem marad következmények nélkül, az szinte biztos. Véleményünk szerint az egyik ilyen terület épp a kormány által annyira áhított népességnövekedés lehet. Ha valaki egyedülálló, és még többet kell(ene) a munkahelyén tölteni, akkor valószínűleg csak extrém esetben fog gyereket vállalni. Persze ehhez hozzátehetjük, hogy a kabinet - ahogy Novák Katalin a közelmúltban ennek hangot is adott - ezt egyébként sem nagyon preferálja.
A kormány által szeretett kétszülős modell esetén is adódhatnak viszont gondok, elég abba belegondolni, hogy ha apuka állandóan túlórázik, akkor a magára maradó nő mennyire szeretne újabb gyereket vállalni. Még problémásabb a helyzet, ha a család férfitagja mellett a nőnek is sokkal többet kell a munkahelyén teljesíteni, ez ugyanis megint csak a gyerekvállalás, a normális családi élet - amely például a boltok vasárnapi zárva tartásakor az aduász érv volt - ellen szólnak. A kormány tehát megpróbál balanszírozni a vállalati igények és a GDP rövid távú további növekedése és az egyéni érdekek, a családpolitikai célok között. A választókat maga ellen hangolni nem sok jót jelent az álmoskönyvek szerint, elég csak az elmúlt hetekben Franciaországban lejátszódó tiltakozó akciót megnézni, amely megingatta Emmanuel Macron elnök helyzetét. Más kérdés, hogy Orbán Viktorék könnyen lehet, ismét arra játszanak, hogy nem látszik olyan erő Magyarországon, amely az elégedetlenek élére állhatna, így a potenciális veszteség kisebb lesz, mint amit a vállalatoknak kedvező politika eredményez majd.
