Az interneten a közösségi oldalakon sok olyan vélemény található, hogy egy ellenzéki ármány, miszerint Magyarországon szegénység lenne. A 4 csillagos hotelek sokszor tele vannak, az autók elárasztják az utakat, a plázák tömöttek. A gazdaság dübörög. Nincsenek is szegények Magyarországon - mondják.
Mindkettő igaz, az elmúlt években valóban volt egy erőteljes fejlődés Magyarországon. Ennek ellenére az Európai Unión belül a gazdasági rangsorban továbbra is hátulról a 3. helyen vagyunk.
Melyik mérőszám alapján mondja ezt?
Az egy főre jutó GDP vásárlőerő-paritáson mért értéke alapján. Az unió nyilván egy elit klub, de ott azért hátul kullogunk. Ebből azért nem keletkezik nagy feszültség, mert meglepő módon Magyarországon ma is mérsékeltek a társadalmi különbségek. Mondhatnám úgyis, többé-kevésbé egyformán vagyunk szegények. Persze vannak kiugró meggazdagodások. Az adatok szerint nagyjából két és fél millió ember él szegénységben Magyarországon.
Ez miből jön ki?
Ebből rengeteg vita van, egzakt szám, konszenzus nincs. Mi a létminimum számításokból indultunk ki, e szerint nettó 100 ezer forintra van ma szükség Magyarországon ahhoz, hogy valaki ki tudja elégíteni alapvető szükségleteit: étel, ruházat, lakhatás.
Két és fél millió embernek nincs nettó 100 ezer forintja havonta?
Így van, de itt se mindegy, hogy van-e valakinek lakása.
Az minden negyedik ember.
Így van, így is kezdtük a tanulmányunkat, hogy egy jelentős problémáról van szó. Ami pedig emellett nagyon lényeges, hogy ez a gazdagokat is érinti. Ha az ország negyede szegénységben él, akkor ők részben kiesnek a munkaerőpiacról, az iskolákból. Hamar megbetegszenek, gyógyításuk rengetegbe kerül. Ha valahol kevés szegény ember van, az meglepő módon a gazdagokat is nagyban támogatja, például azzal, hogy az ország teljesítményét felhúzza.
Lázár János vezető politikusunk mondta egyszer, akinek nincsen semmije az annyit is ér. Most akkor győzzön meg engem és Lázár Jánost, hogy ezek a szegény emberek nem lumpen elemek, érdemes a szegénység felszámolására pénzt szánni.
Rendben. Fontos tudnia, hogy sokkal többe kerül meglepő módon, ha nem csinálunk semmit a szegényekkel, mintha megfogadja a javaslatunkat.
Mi azt tanácsoljuk, hogy akinek a jövedelme nem éri el a létminimumot az első körben kapjon havi nettó 50 ezer forintot. Ez az összeg 2030-ra érje el a 100 ezer forintot és ez automatikusan járjon, ha valakinek a létminimumot nem éri el a bevétele.
Ha a szegények sem munkából, sem állami forrásból nem tudnak alapvető életszínvonalat fenntartani, akkor például betegség esetén a gyógyításuk biztos többe kerül majd havi 50 ezer forintnál, illetve, ha bűnözésre kényszerülnek, akkor több lesz a társadalmi kár, a börtön, a rendőség, az igazságszolgáltatás és az egyéni javak vesztesége. Elsőre nagy költségnek tűnhet a havi 50 ezer forint pedig a végén többet spórolunk.
Erre van valami bizonyítéka?
Ha megnézi a számokat, hogy mi az összefüggés a szegénység és a megbetegedések között, akkor jól látható, hogy erős az ok-okozati összefüggés, vagyis ezek egymástól egyáltalán nem független tényezők. A másik nagyon fontos eleme a javaslatunknak, hogy az állam most is különböző módokon segíti a hátrányos helyzetűeket, több tucat különböző, évi pár ezer forintos segély van. Ezek önmagukban semmit nem segítenek és nagyon sokba kerül a hozzájuk rendelt bürokrácia. Ezeket váltaná fel az általunk javasolt havi 50 ezer forint. A NAV adataiból pontosan látszik, hogy kinek járna az 50 ezer forint, így egyszerűen és automatikusan kiutalható lenne.
Az önkormányzatoknak kötelező szociális rendeletet alkotni és abban sok ilyen apró összeg szerepel, tankönyv segély, tanévkezdési támogatás, tűzifa segély stb. Pár ezer forintok.
Így van, ezt mi leegyszerűsítenénk, emellé pedig együttműködési kötelezettséget írnánk elő, például a munkahely keresésben.
Azért nem haragszik meg rám, ha azt mondom, nem sok esélyt adok a javaslataiknak.
Én többet, folyamatos párbeszédben vagyunk jelenlegi és leendő politikai-gazdasági döntéshozókkal.
A társadalom szerintem közömbös a szegényekkel kapcsolatban.
Nem így van. Nagyon sok közvéleménykutatás készült, melyekben a miénknél jóval radikálisabb javaslatokat teszteltek. Például a feltétel nélküli alapjövedelem ügyét. Ezt mindenki kapná függetlenül attól, hogy szegény vagy gazdag, dolgozik vagy nem dolgozik. A kutatások szerint a magyar társadalom ezekben a kérdésekben egyáltalán nem elutasító, sőt inkább támogató. Ehhez képest a létminimum alatt élőknek adott automatikus 50 ezer forintos juttatás, ráadásul felváltva más támogatásokat, igazán nem egy radikális elképzelés. Nyilván lesznek róla viták, de minden rendszerátalakításnál vannak ellentétek. Szakpolitikai javaslatainkat egyébként házról-házra visszük politikusokhoz, gazdasági vezetőkhöz és ezekkel folyamatosan dolgozunk.
A másik ellenvetésem a politikusok érdekellentéte.
Ez létező probléma, az önkormányzatoknál látszik, hogy ezekkel a kis segélyekkel szeretnek támogatni kisebb csoportokat.
Van még komolyabb hasonló ellentét is. Most az önkormányzati választásokon láttam olyan kicsiny települést, ahol indult 6 polgármesterjelölt, aztán egy olyan nyert, aki zéró kampányt folytatott. Ő volt a helyi vállalkozó, aztán a választás előestéjén elballagott a szegénynegyedbe és ott közölte, ha holnap nem rám szavaztok, akkor holnapután nem kaptok tőlem munkát. Fölényesen nyert. Ennek a polgármesternek biztos nem érdeke, hogy a szegénységet valaki felszámolja, egyszerűen jobbágysorban tartja ezeket az embereket.
Ez abszolút látszik, a javaslatunk ezt próbálja teljes mértékben kiirtani. Ne lehessen szavazatokat adni-venni, ne legyenek függelmi viszonyok. És ez kisebb közösségekre is igaz. Jelenleg legtöbbször háztartásonként állapítják meg, hogy valaki szegény-e. Ez pedig ugyancsak kialakít egy függőségi viszonyt, vagyis emberek azért maradnak benn például rossz házasságokban, mert csak így jutnak ellátáshoz. A mi javaslatunkban egyének kapnák az 50 ezer forintot. Nyilván lehet tehát erőteljes ellenérdekeltség a javaslatunkkal szemben, de mi egyértelműen az össztársadalmi érdeket próbáltuk megfogalmazni.