A koronavírus-járvány kirobbanásának éve, 2020 nemcsak a költségvetés vagy a cégek számára volt megterhelő, de magától értetődő módon a háztartásokat is érzékenyen érintette a kialakult helyzet. A helyzet nehézségén ráadásul a kormányzat sem óhajtott enyhíteni, például az álláskeresési járadék jogosultsági igejének átmeneti meghosszabbításával, vagy egyszeri támogatás kifizetésével. Mint akkor kifejtettük: a segélyezésnek még a látszatát is el szerette volna kerülni. Ugyan a társadalom aktív rétege - akármennyire is abszurd kijelentés, de - kedvezőbb helyzetben volt, hiszen szakmán kívüli átmeneti munkát tudtak vállalni mérsékelve a veszteségeiket. A társadalom legidősebb rétege ezzel szemben azonban magára maradt.
A járvány ellenére a bérek emelkedése bőven tudta fedezni az élelmiszerárak robbanását és a vártnál nagyobb inflációt, a nyugdíjasoknak a törvényben rögzített, inflációhoz kötött emeléssel kellet beérniük. És, mint az nem egyszer előfordult már, a várt infláció alacsonyabb lett a ténylegesnél, ezért a kompenzációhoz csak novemberben jutottak hozzá az érintettek. Épp ez az inflációhoz kötött nyugdíjemelés az, ami miatt egy másik statisztikai adat folyamatosan romlik esetükben.
A Központi Statisztikai Hivatal A Háztartások életszínvonala című kiadványának adatai szerint 2020-ban jócskán megugrott a nyugdíjasok esetében a relatív jövedelmi szegénység. Az előző évi 11,1 százalék után már 14,4 százalékos ennek mértéke.
Relatív jövedelmi szegényeknek a statisztika azokat nevezi, akiknek a jövedelme nem éri el a medián ekvivalens jövedelem 60 százalékát, vagyis a szegénységi küszöböt. 2020-ban ez az összeg 116 158 forint volt, 10,3 százalékkal magasabb az előző évinél. Ez egyszerűen szólva annyit tesz, hogy aki ennél a 116 158 forintnál kevesebb összegből gazdálkodott havonta, az statisztikai értelemben szegénynem tekinthető.
Láthatóan a nyugdíjaosk körében egyre nagyobb azok aránya, akik megfelelnek eme kritériumnak, hiszen a legfrissebb adatok szerint a legidősebbeknek 14,4 százaléka jövedelmi szegény.
Köznyelvre lefordítva azt jelenti ez, hogy 292 141 nyugdíjas élt a szegénységi küszöbnél, vagyis havi 116 158 forintnál kevesebb jövedelemből a tavalyi év során. 2019-ben ez a létszám még "csak" 227 949 volt, tehát egy év leforgása alatt 64 ezren csúsztak szegénysorba.
Azt meglehetősen nehéz megmondani, mikor kezdődött el romlani a helyzet, hiszen 2010-től kezdve kisebb nagyobb megingásokkal, de folyamatosan romlik ez a mutató. Olyannyira, hogy míg 2010-ben még csak 4,5 százalékos volt a relatív jövedelmi szegénység a nyugdíjasok körében, addig ma már több mint a háromszorosa.
A növekedés nemcsak arányaiban mutatható ki, de a létszámban is jelentős a változás. 2010-ben a legidősebbek közül 77 355-en voltak jövedelmi szegények szemben a mostani 292 ezer fővel.
A helyzet ennél is rosszabb lehetne
Bár a KSH adatai szerint 292 ezren tekinthetők jövedelmi szegényeknek a jövedelmük alapján, ha szigorúan csak a nyugdíjakat nézzük, akkor a helyzet ennél is sokkal rosszabb.
Lapunk megkeresésére a Magyar Államkincstár által kiadott adatok alapján 39 282-en 50 ezer forintnál is kevesebb ellátást kapnak havonta, 50 és 100 ezer forint közötti ellátásban pedig 395 037-en részesülnek. Ezek szerint tehát
összesen 434 ezren vannak azok, akiknek havonta a szegénységi küszöbnél kevesebb összeget utal ki az állam nyugdíj címén. Ez 142 ezer fővel több, mint amit a KSH relatív jövedelmi szegénység mutatója alapján eredményként kaptunk.
Ezt a két adat közötti jelentős differenciát az egyéb jövedelmek magyarázzák, pontosabban a nyugdíjasok munkavállalása. A statisztikai hivatal adatai szerint 80 ezer 65 évnél idősebb foglalkoztatott van Magyarországon, ők magyarázatot adnak tehát a 142 ezres differencia több mint felére. Emellett figyelembe kell vennünk azt is, hogy vannak olyan nyugdíj-korhatár alatti nyugdíjasok is, akik közül szintén sokan érezhették alkalmasnak magukat, hogy a nyugdíj mellett tovább dolgozzanak. Rájuk vonatkozóan konkrét adat ugyan nem áll rendelkezésre, de a statisztikai hivatal adatai megerősítik a feltételezésünket, hiszen közel 280 ezer 60-64 év közötti foglalkoztatott van.
A két adat közötti jelentős differencia világít rá arra, hogy a nyugdíj mellett munkavállalásnak mekkora szerepe van a jövedelmi szegénység elkerülésében, az életszínvonal növelésében. Ha ugyanis csak a nyugdíjból, mint ellátásból kellene hónapról hónapra megélnie az érintetteknek, akkor az idős társadalom körében a jövedelmi szegénység mértéke nem 14,4 százalékos lenne, sokkal inkább 21 százalék felett. Vagyis minden ötödik nyugdíjas statisztikai értelemben is szegény lenne Magyarországon.
Gond: inflációkövető nyugdíjemelés
A folyamat hátterében jól beazonosítható tényezők állnak, mint arra cikkünk elején már tettünk egy utalást. Egyrészt az elmúlt néhány évben igen lendületes béremelkedési ütem volt megfigyelhető; rendre 10 százalék körüli, vagy azt meghaladó mértékben is nőtt Magyarországon az átlagbér. Ez két dolog miatt is problémás:
- egyrészt az átlagbér növekedése alapvetően meghatározza a szegénységi küszöb értékét. Előbbi lendületes növekedése a küszöbérték hasonló változását idézi elő.
- Másrészt a nyugdíjemelés módszertana miatt a bérek egyre inkább elszakadnak a nyugdíjaktól, azt képtelenek lekövetni az időskorú ellátások.
És ez utóbbi pont az, ami a másik kiváltója a nyugdíjasok elszegényedésének. Mivel infláció-követő emelés van Magyarországon, a nyugdíjak értéke képtelen lekövetni a lendületes bérnövekedést. Emiatt magától értetődő, hogy egy ponton túl egyre több nyugdíjas esik bele a jövedelmi szegény kategóriájába. Ráadásul ők azok az ellátottak, akik már régóta benne vannak a rendszerben. Az elmúlt években nyugdíjba vonulók ellátása ugyanis a nyugdíj meghatározási módja és a lendületes bérnövekedés miatt jóval magasabb értéket képvisel, mint azoké, akik régebben vonultak nyugdíjba. Jelenlegi helyzeten csak az tudna változtatni, ha a kormány visszaállna a svájci indexálásra, amely a bérnövekedést is figyelembe veszi az évenkénti nyugdíjemelések során.
