Az Orbán-kormány – Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel az élen – évek óta az akkumulátorgyárak elhivatott támogatója. Emiatt hosszú ideje óriási összegű direkt támogatásokat nyújt az ilyen profilú gyárak idetelepítéséhez. Ha mindez nem lenne elég, indirekt módon is 1000 milliárd forintot meghaladó összeggel segíti ezeket a vállalatokat, az üzemek és a környezetük infrastrukturális fejlesztésével. A 2020-as évek elején az volt a támogatások ideológiai magyarázata, hogy a magyar gazdaság zászlóshajója a járműgyártás, amely viszont komoly változások előtt áll, s annak érdekében, hogy az elektrifikáció ne okozzon a termelés összvolumenében és a foglalkoztatottságban visszaesést, az elektromos autózásban is hasonló pozíciókra van szükség.
Az akkumulátorgyártás felfuttatása azonban éles kritikák kereszttüzébe került, több okból is. Egyrészt ez egy kifejezetten környezetszennyező tevékenység, erre rávilágít az elmúlt napok botránya, amely a gödi Samsung üzem tevékenysége kapcsán robbant ki. De korábban a debreceni CATL-gyár környezetvédelmi engedélyezése miatt is komoly civil megmozdulások voltak: az akkor megismert adatok alapján ugyanis a létesítendő gyár környékén lakók joggal tartottak attól, hogy komolyan szennyeződhet az ivóvíz és a levegő. A problémák Gödön ráadásul egyáltalán nem újkeletűek, lapunk videós rovata az elmúlt években több alkalommal is foglalkozott már a kérdéssel.
A környezetterhelés mellett a munkaerőhiány is kardinális problémának látszott, miután a 2010-es években a magyar gazdaságban jelentős mértékben csökkent az inaktívak száma a foglalkoztatotti létszám felfutásával pedig nem maradt szabad munkaerő. Így a nagyobb üzemek létesítésekor egyértelmű volt, hogy azokban legalább részben vendégmunkások fognak dolgozni. Tekintve, hogy előtte majd egy évtizedes migrációellenes kormányzati kampány folyt, a döntően ázsiai munkások tömeges megjelenése komoly visszatetszést keltettek a gyárak melletti településeken.
Ennyi bevezető után talán nem meglepő, hogy optimális kimenet esetén sem kecsegtetett komoly gazdasági sikersztorival az, hogy Magyarország akkumulátor nagyhatalom lesz, ráadásul nem is alakultak jól a folyamatok. De alapvetően is probléma volt, hogy az ázsiai vállalatok a fejlesztést nem, csak az összeszerelést telepítették Magyarországra, vagyis a teljes vertikumból a legalacsonyabb hozzáadott értékű tevékenységet. Arra sem volt garancia, hogy a nyereségüket itt újrabefektetik, sokkal valószínűbb volt már kezdetben is, ahogy azt a nagy autógyáraknál is láttuk, hogy hazaviszik majd a profitot. Ahogy a gyárakban dolgozó gazdasági migránsok is ahelyett, hogy itt költötték volna el a fizetésüket, annak nagyobb részét igyekeztek hazautalni. Tehát a magyar gazdasági szereplők és a lakosság számára komoly előnyökkel nem kecsegtetett mindez, leginkább a politika profitált volna az akkumulátorgyárakból, az ezek által termelt magasabb GDP révén.
Csakhogy már 2024 elején látszódott, hogy itt komoly problémák lehetnek, hiszen a bejelentett magyarországi kapacitások mértékén látszódott, hogy azok „túltervezettek”. Valószínűsíthető volt, hogy vagy nem épül ki valójában a tervezett kapacitás, vagy ami talán még ennél is rosszabb, a gyárak ugyan állami támogatással felépülnek, azonban csak „félgőzzel” üzemelnek. (Ez már csak azért is problémás, mert ez a szektor volumenfókuszú, vagyis egy-egy terméken kis árrése van a vállalatoknak és ha nem érik el a szükséges darabszámot, akkor nem lesznek nyereségesek, csődbe mehetnek.)
Az utóbbi évek ipari termelési adatai azt mutatták, hogy az utóbbi forgatókönyv valósult meg. Hiába épültek ugyanis új üzemek, az akkumulátorgyártás teljesítménye nem futott fel, sőt a tavalyi mélypontján a 2019-es szintig zuhant. Két évnyi mélyrepülés után a tavaly decemberi adatok ugyan érdemi növekedést mutattak, ugyanakkor ez egyelőre nem a szektor megtáltosodására utal, hanem arra, hogy nagyon alacsony bázishoz képest történt előrelépés, amit alátámaszt, hogy a viszonyítási pontnak számító 2024. decemberi adatok 51 százalékos visszaesést mutattak.
Mindezek alapján a magyar gazdaságpolitikától elvárható logikus lépés az lett volna, ha felülvizsgálják a korábbi irányt, netán felülvizsgálják azt. A gyakorlatban azonban erről szó sem volt, a kormány továbbra is fék nélkül önti a pénzt a feneketlen kútnak számító tevékenységbe.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium 2025-ös támogatásokról szóló egyedi kormánydöntéseket tartalmazó listája szerint 547,8 milliárd forint támogatást nyújtottak, döntően akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházásokhoz kapcsolódóan. Az az utóbbi napokban a teljes magyar sajtót bejárta, hogy tavaly a legnagyobb támogatást pont a szennyezési botrányba keveredett gödi Samsung-gyár kapta, 133 milliárd forintot, amely a társaság által vállalt teljes beruházás 14 százaléka volt. Nagyságrendileg hasonló összegben részesült a debreceni akkumulátorgyár, igaz, a beruházás volumene miatt jóval kisebb volt a támogatás intenzitása. A CATL (Contemporary Amperex Technology) Hungary ugyanis 2712,6 milliárd forint értékű gyárépítést hajt (illetve, mivel már elindult a próbaüzem, hajtott) végre, amiből a kormány támogatása 129,37 milliárd forintot tett ki.
A támogatási lista harmadik helyezettje, a közel 50 milliárdos támogatást kapó W-SCOPE Hungary Plant Kft., a negyedik meg az EcoPro BM Hungary Zrt., amely 30 milliárdot kap az akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó gyártáshoz. Érdekesség, hogy míg korábban a munkahelyteremtés volt a magyarázata a kiemelt állami támogatásoknak, immár ez sem fontos, hiszen a megítélt közel 550 milliárd forintnyi támogatásért a cégek összesen 1340 új munkahely létrehozását garantálták.
A támogatási lista egyébként abból a szempontból is különösen érdekes, hogy a közelmúltban Nagy Márton is egyfajta versenyképességi fordulat szükségességéről értekezett, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy magasabb hozzáadott értékű termelésre van szüksége a magyar gazdaságnak. Nem tudni persze, hogy a támogatásokról döntő miniszter, Szijjártó Péter is osztja-e a gazdasági minisztérium álláspontját, vagy ő teljesen más szempontrendszer mentén döntött a pénzekről.
