Egyhangúlag a kamattartást valószínűsítik a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsának keddi ülése előtt az általunk megkérdezett szakértők. Valamennyien úgy vélik, nemcsak januárban, hanem még hónapokig maradhat mind az alapkamat, mind a kamatfolyosó a jelenlegi szinten. Ez nem meglepő, a Monetáris Tanács ugyanis utoljára szeptemberben csökkentette az irányadó kamatlábat, az MNB alelnöke pedig októberben már úgy fogalmazott,
„a Monetáris Tanács nem fél huzamosabb ideig fenntartani a jelenlegi kamatszintet”.
(A grafikon a cikk publiklálása óta frissülhetett.)
A nemzetközi kamatkörnyezet sem támogatja a magyar kamatvágást. Bár Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke a davosi Világgazdasági Fórumon megerősítette a kamatcsökkentési szándékot, kiemelte azt is, hogy adatvezérelt politikára van szükség, és az euró árfolyamát sem szabad figyelmen kívül hagyni. Emellett a közelmúltban az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed több bankára is arról beszélt, a tengerentúli inflációs bizonytalanságok miatt elhúzódhat az amerikai monetáris lazítás.
Nagy Mártonék megint durván mellélőttek?
A lapunk által megszólaltatott szakértők főként az inflációs mutatót nevezték meg a kamatvágás elleni fő érvnek. „A 2025-ös inflációs pályával kapcsolatban az év első hónapjainak adatai adnak majd fontos támpontot, ezekből kaphatunk pontosabb képet arra vonatkozóan, hogy az év eleji adóemelések, átárazások milyen mértékben emelik a pénzromlási ütemet. Ma úgy látjuk, hogy januárban elkerülhetetlen a további gyorsulás. Az éves pénzromlási ütem akár az 5 százalékot is megközelítheti ebben a hónapban, és az infláció az év java részében is az MNB 2-4 százalék közötti célsávjának felső széle körül (néhány hónapban kissé alatta, néhány időszakban felette) ingadozhat” – ismertette álláspontját Trippon Mariann. A CIB Bank vezető elemzője hozzátette,
„az inflációs nyomás erősödését az is mutatja, hogy mind a KSH maginflációja, mind pedig az MNB alapfolyamatokat tükröző maginflációs indexe felfele mozdultak, feldolgozatlan élelmiszerek nélkül már 4,9 százalék volt az éves árindex”.
Álláspontja szerint az éves átlagos infláció a tavalyi 3,7 százalék után idén „nagyobb eséllyel a célsávon kívül lesz”. (Az MNB inflációs középtávú célja 3 százalék plusz-mínusz 1 százalékos toleranciasáv – a szerk.) Hasonló mértékű, 4 százalék fölötti inflációra számít Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza, aki arra mutatott rá, a decemberi infláció a vártnál rosszabb lett, és az év eleji adatok lesznek fontosak e tekintetben.
Fotó: Pixabay
Szintén a célsávon kívüli inflációs mutatót jósol az idei évre az MBH Bank. Árokszállási Zoltán, a pénzintézet Elemzési Centrumának vezetője emlékeztetett, ők maguk is 4,6 százalékos éves inflációt jósoltak tavaly decemberre, ám számukra a kellemetlen meglepetést a tartós fogyasztási cikkek havi alapon mért 0,6 százalékos drágulása jelentette, ráadásul januárban a jövedéki adó emelései és a forint gyengülése miatt is tovább dráguló üzemanyagárak miatt a decemberinél is magasabb éves index várható – tette hozzá. „Egyre inkább úgy tűnik, hogy a 3,8 százalékos éves átlagos infláció, amivel november óta számoltunk 2025-re, nem lesz tartható, és ennél valamivel magasabb átlagos infláció lehet idén, ami akár az MNB inflációs célsávján kívül is eshet” – jósolja az évre az MBH Bank Elemzési Centrum vezetője.
(A grafikon a cikk publiklálása óta frissülhetett.)
Bár konkrét pénzromlási ütemet nem említ, erre a jelenségre figyelmeztet az ING Bank vezető közgazdásza is. Virovácz Péter úgy látja, az év elején az infláció és a maginfláció is emelkedő trendet mutat majd, mely tovább rontja az eddig is bizonytalan lábakon álló fogyasztói bizalmat.
„Az érzékelt infláció erősödik, az inflációs várakozások egyre kevésbé horgonyzottak. Tehát bár a legfrissebb inflációs adatközlés önmagában nem volt elrettentő, mégis sok mögöttes, meghúzódó problémát hordoz”
– figyelmeztet a szakember. Hozzá nagyon hasonlóan vélekedik Nyeste Orsolya. Az Erste makrogazdasági elemzője is arra mutat rá, „a viszonylag magas decemberi inflációs adatok valószínűleg a jegybanknak is kellemetlen meglepetést okoztak. A legfrissebb felmérések szerint a várakozások sem horgonyozottak.”
Ugyanezen az állásponton van Muhi Gergely is. Az Equilor vezető elemzője is arra mutat rá, a várakozások felett gyorsult az árnövekedés üteme. „Decemberben a fogyasztói árak a várt 4,3 százalék helyett 4,6 százalékkal bővültek, a termelői árak pedig ennél is jobban, 7,9 százalékkal nőttek éves alapon. Ez főként a gyengébb forintárfolyamnak köszönhető. A magas importhányad miatt a hazai deviza leértékelődése viszonylag gyorsan megjelenik az árszínvonal emelkedésében, így az inflációs kockázatok inkább felfelé mutatnak” – hangsúlyozza a szakember. A Concorde Alapkezelő vezető makrogazdasági elemzője is a vártnál magasabb szinten maradó inflációt nevezi az egyik legfontosabb tényezőnek. Jobbágy Sándor is emlékeztet a várakozásoknál magasabb decemberi pénzromlási mutatóra, emellett úgy látja, az év első hónapjaiban is 4 százalék feletti fogyasztóiár-index várható.
(A grafikon a cikk publiklálása óta frissülhetett.)
A többieknél egy árnyalatnyival optimistább képet lát Molnár Dániel. A Makronóm Intézet vezető makrogazdasági elemzője is elismeri, az előrejelzettnél magasabb lett a decemberi inflációs adat, ám ebben szerinte alapvetően inkább átmeneti tényezők játszottak szerepet, nem az inflációs folyamatokban bekövetkező fordulat. „Arra lehet számítani, hogy januárban még gyorsul kis mértékben az áremelkedési ütem, azonban azt követően ismét lassulásnak indulhat, köszönhetően jelentős részben a bázisba kerülő, tavaly év eleji, inflációkövető, visszatekintő áremeléseknek, például a telekommunikációs szektorban. Itt bizonytalanságot jelent, hogy az éves infláció szempontjából kiemelten is fontos év eleji átárazások milyen mértéket öltenek” – közölte az elemző.
Donald Trump (egyelőre) megkegyelmezett a világnak
Ahogy korábban jeleztük, a nemzetközi kamatkörnyezet sem kedvez egy monetáris lazításnak, és erre a lapunknak nyilatkozó elemzők is ráerősítettek. Az amerikai kamatpálya mellett a lengyel jegybank lépéseire hívta fel a figyelmet Regős Gábor. Előbbi esetében arra emlékeztetett, tavaly szeptemberben még négy kamatvágással 100 bázispontos csökkentésre számított a piac, ám mostanra mindössze 1-2 csökkentéssel számolnak, és ugyanilyen ütemű lazításra számít Molnár Dániel is. A lengyelek esetében pedig arra mutatott rá Regős Gábor, hogy kommunikációjuk alapján várhatóan csak az év vége felé csökkentik a jelenlegi 5,75 százalékos irányadó kamatot.
Szintén a Fed kamatpolitikájának változására mutatott rá lapunknak Trippon Mariann, mint fogalmazott, „a Fed kamatcsökkentéseire vonatkozó várakozások moderálódtak, ami emelkedő hozamokban és erős dollárban manifesztálódott a piacokon”. Ugyanezt hazai oldalról Nyeste Orsolya úgy fogalmazta meg, hogy
„a korábban várt Fed kamatcsökkentések jó részének kiárazódása is rosszul érinti a hazai piacokat”,
míg Jobbágy Sándor szerint szintén óvatos magyar jegybanki politikát valószínűsít a Fed-kamatcsökkentésekkel kapcsolatos várakozások mérséklődése.
És ha már Amerika, akkor természetesen befolyásolják a világgazdasági, így a monetáris folyamatokat a múlt héten hivatalba lépett Trump-adminisztráció várt és eddigi lépései is. Trippon Mariann úgy látja, „az Egyesült Államok gazdasága kifejezetten jól zárta/indította az évet. A növekedés stabil, a fogyasztás erős, a munkaerőpiac viszonylag feszes”. A CIB Bank szakértője azt is hozzáteszi, az inflációs folyamatok nem romlottak érdemben az elmúlt időszakban, de
az új adminisztráció várható kereskedelempolitikai és bevándorláspolitikai lépései magasabb infláció irányába mutatnak.
Szintén Donald Trump gazdaságpolitikáját tartja fontos tényezőnek a Makronóm Intézet szakembere. Molnár Dániel szerint „a piacok a vámoktól magasabb inflációt és így szigorúbb Fed kamatpolitikát várnak”. Ám megjegyzi, tavaly kamattartást várt a piac, amihez képest érkezett 100 bázispontnyi csökkentés, így – véli Molnár – fennáll a lehetősége egy lazább amerikai monetáris politikának is, ami teret nyithat az MNB előtt is a kamatcsökkentésre.
Fotó: Facebook / Donald Trump
Az Ersténél is árgus szemekkel, így kivárással figyelik a régi-új amerikai elnök gazdaságpolitikáját. Nyeste Orsolya azt emelte ki, „a globális bizonytalanságok továbbra is velünk vannak, a piacok kockázatkerülő üzemmódja csak lassan enyhül, az új amerikai elnök várható gazdaságpolitikájáról, a vámok kivetéséről, mértékéről továbbra sem tudunk biztosat”, a váratlan hírek pedig továbbra is bármikor okozhatnak nagyobb volatilitást a hazai pénz- és tőkepiacon.
Szintén Donald Trump vámpolitikáját tartják egyik kulcskérdésnek az MBH Bank, a Concorde és az Equilor szakemberei is. Árokszállási Zoltán szerint Trump beiktatását követően „úgy tűnik, hogy a legdurvább vámemelési forgatókönyveket várhatóan sikerül elkerülni”. Jobbágy Sándor azt mondja, az első nyilatkozatok és intézkedések a dollár gyengülésén keresztül hozzájárultak a forint erősödéséhez, de
a kiemelten figyelt vámintézkedések hivatalos bejelentésére még ezután, februárban kerülhet sor.
Muhi Gergely szintén azt emelte ki, mivel Trump az ígéreteivel szemben mégsem azonnal vetne ki hatalmas mértékű vámot minden kínai és európai importra, ez segített az amerikai hozamoknak csökkenni. Az Equilor szakértője hozzátette, ezzel párhuzamosan a magyar hozamok is csökkentek, de ennél kisebb mértékben, a 28 bázispontos szűkülés pedig „nem biztosít érdemi mozgásteret az MNB számára, annál is inkább, mert a piac a következő kamatvágásra a Fed részéről csak júniusban számít”.
A hozamgörbék adta lehetőségekre vagy inkább azok hiányára Virovácz Péter is kitért lapunknak adott válaszában. Az ING Bank vezető közgazdásza kifejtette, a piaci hozamgörbe hosszú vége az Egyesült Államokban 20 bázisponttal emelkedett, a német hozamgörbe rövid és hosszú végei szintén emelkedtek, meredekebbé válva 20-30 bázisponttal. Emiatt azután a tízéves magyar államkötvények hozamai is megugrottak 40-50 bázisponttal. Emellett – tette hozzá Virovácz – a kockázati prémium is megemelkedett mivel a 10 éves forint és zloty államkötvényhozamok közötti különbség is nagyjából 40 bázisponttal nőtt december közepéhez képest.
A forint árfolyama az előbb említett folyamatok miatt már inkább következmény, amire viszont figyelniük kell Matolcsy Györgyéknek. Trippon Mariann a CIB Bank részéről azt emelte ki, a reálgazdasági események és az amerikai monetáris várakozások nyomás alá helyezték a forintot, miközben az országspecifikus kockázatok sem enyhültek érdemben. Megjegyezte, hogy bár a gazdaságpolitika nagy valószínűséggel a fokozatos, lassú, de folyamatos leértékelődést nem nézi rossz szemmel, az ugyanis segíti az exportőröket, viszont aláhúzta,
a 410 forint körül, e szint felett billegő euróárfolyam „egyértelmű inflációs és pénzügyi stabilitási kockázatokat hordoz, amit a jegybank nem hagyhat figyelmen kívül”.
Szintén a tengerentúlra vezeti vissza az okokat Molnár Dániel. A Makronóm Intézet szakértője arra mutatott rá, a dollár továbbra is kiugróan erős, Trump novemberi megválasztása óta az euróval szemben közel 5 százalékot erősödött óta, ez pedig „rendkívül kedvezőtlen helyzetbe hozta a feltörekvő piaci devizákat”, köztük a forintot is.
Mi vár Varga Mihályra Matolcsy György után?
Nem meglepő módon több elemzőnk is kitért arra, mi várható az elkövetkező hónapokban, különös tekintettel arra, hogy március elején Matolcsy Györgyöt Varga Mihály korábbi pénzügyminiszter váltja a jegybankelnöki székben, illetve ezt követően a Monetáris Tanács tagjai egy részének mandátuma is lejár.
Trippon Mariann arra mutat rá, a leköszönő jegybanki vezetés valószínűleg már nem nyúl a kamatokhoz, de az elmúlt időszak fejleményei az új irányítás mozgásterét is érdemben korlátozzák. A CIB Bank vezető elemzője szerint „az új jegybanki vezetés kormánnyal való kapcsolatát nyilvánvalóan kevesebb súrlódás fogja jellemezni, a kormány növekedési céljainak támogatása erősebb fókuszt kaphat, de ennek eszköze nem lehet az alapkamat”. Trippon úgy véli, amennyiben az MNB támogatni kívánja a gazdasági növekedést, a vállalati hitelezést, azt minden bizonnyal a korábban már használt nem konvencionális eszközökön keresztül teheti meg. A CIB Bank szakembere szerint ezért
„reális az esély arra, hogy márciust követően sem változik a jelenleg 6,5 százalékon álló irányadó kamat, és az év során a korábban vártnál kevesebb kamatmérséklésre kerül sor”.
Az ING Bankál is úgy látják, a várható személyi változások ellenére az első negyedévben (gyakorlatilag márciusban) nem számíthatnak kamatcsökkentésre, ám – teszi hozzá Virovácz Péter – a márciusi ülés így is nagyon érdekes lesz, különös tekintettel az előretekintő iránymutatásra. A második negyedévben az új összetételű Monetáris Tanács már tehet lazító lépést, ha a helyzet megengedi, de az erre vonatkozó kilátások egyelőre még nagyon bizonytalanok – írja a szakértő, aki szerint a jegybanki kommunikáció változatlan üzenetekkel operál majd, kiemelve az inkább negatív irányú változásokat. Virovácz szerint a legerősebb üzenet az lehet, ha a jegybank de facto kijelenti, hogy a jelenlegi környezetben a 6,50 százalékos alapkamat tekinthető egyensúlyinak, így erről elmozdulni csak a gazdasági és kockázati környezet tartós változása esetén nyílik tér. Azonban – véli – a jegybankelnökváltáshoz időben ilyen közel meglepő lenne egy ennyire erős, az új vezetést kommunikációjában korlátozó üzenet. Az ING Bank szakértője így az év egészét tekintve legfeljebb három, egyenként 25 bázispontos csökkentésre lát lehetőséget, de a döntési spektrum másik végén a 2025 végéig 6,50 százalékon tartott alapkamatot sem zárja ki.
Fotó: Klasszis Média / Dala Gábor
A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza felidézte, ő maga korábban azt várta, hogy idén két alkalommal tudja csökkenteni az MNB az irányadó rátát, amely így 6,0 százalékot érhet el az év végére. Regős Gábor a megváltozott tényezők alapján most már azt is felveti, hogy tud-e egyáltalán az MNB az idén lazítani. Mint fogalmaz, „akkor várható idén érdemi lazítás a magyar monetáris politikában, ha a nemzetközi kamatkörnyezet is kedvezőbbé válik, a most várhatónál több kamatvágás történik az Egyesült Államokban, illetve a régióban”.
Szintén óvatosan fogalmazott a jövővel kapcsolatban Molnár Dániel. A Makronóm Intézet szakértője arra számít, hogy „a jegybanki kommunikáció hangneme továbbra is óvatos marad a kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanságok nyomán, és nem is kerül sor egyértelmű iránymutatásra annak kapcsán, hogy mikor folytatódhat a kamatcsökkentési ciklus”.
Molnárhoz nagyon hasonló álláspontot képvisel az Erste elemzője is. Nyeste Orsolya lapunknak azt mondta, „a jegybank tarthatja a kamatszintet továbbra is, és kommunikációjában az óvatosságot és a megfontoltságot hangsúlyozza majd, nemcsak kedden, hanem valószínűleg az elkövetkező pár hónapban”.
Az MBH Bank Elemzési Centrum vezetője is jó pár hónapig változatlan alapkamatra számít. Árokszállási Zoltán szerint
„legkorábban nyár eleje felé merülhet fel az, hogy enyhíteni kezdjen az MNB a kamatkondíciókon”.
A Concorde Alapkezelő vezető makrogazdasági elemzője, Jobbágy Sándor is úgy véli, a körülmények „óvatos magyar jegybanki kamatpolitikát valószínűsítenek”, míg Muhi Gergely úgy fogalmazott, az Equilornál szintén „kevés teret látunk a kamatcsökkentés folytatására”.
