A magyar hivatalosságoktól a hatalomközeli celebekig felszabadult lelkesedéssel fogadták novemberben Trump választási győzelmét, az elnöki beiktatás napját pedig különösen vidáman ünnepelték. Nekik volt okuk. A megelőző négy év demokrata kormányzata idején hűvös, időnként feszült volt a kormányközi viszony. Rogánnak a Magnyitszkij-listára tétele pedig világos üzenetnek tekinthető. Bizonyos, hogy ha a Demokrata Párt marad a kormányon, mára hosszabb lenne a lista. Most viszont egészen mások a várakozások a kormánykörökben.
A személyes vonatkozásokon túl, a kormányoldalon láthatóan nagy gazdasági jelentőséget tulajdonítanak az amerikai politikai fordulatnak. Ez azonban már magyarázatot érdemlő ügy. Az addig világos, hogy az államközi kapcsolatokat gördülékenyebbé teszi a vezetők közötti jó „kémia”, ebben az esetben Trump és Orbán személyes kapcsolata, ideológiai közelsége. Ám szokásos viszonyok között az ilyennek nincs trendfordító, igazán érdemi kihatása két ország üzleti, kereskedelmi, pénzügyi viszonyaira.
Csakhogy most valóban nem szokásosak a viszonyok, sem az érintett szereplők.
Trump már első elnöksége idején bemutatta, hogy a hatáskörébe tartozó ügyekben impulzívan dönt. Most pedig az amerikai belpolitika hirtelen fordulata révén az általa vezetett adminisztráció ritka nagy mozgásszabadságot élvez a törvényhozás két ágában, az alkotmánybírósági funkciót ellátó legfelsőbb bíróságban kialakult politikai-személyi viszonyok következtében. Sokkal kevesebb a fék, gyengébb az ellensúly, mint az előző elnöki ciklusa idején. Ha tehát van Trumpnak gazdaságpolitikája, annak a megvalósítása jóval könnyebb, mint volt az első elnöki ciklusában, legalább két évig, amíg jönnek a félidős választások. Sőt az is megeshet, hogy a váratlanul nagyarányú vereség nyomán a Demokrata Párt addigra sem képes összeszedni magát, hacsak Trump elnöki működésének idővel felgyülemlő kudarcai nem segítenek – de ez már spekuláció.
Fotó: Facebook/Donald Trump
Ám vajon van-e gazdaságpolitikája? Trumpnál nehéz lenne koherens gazdaságpolitika nézetrendet találni; ez minden populista vezető, mozgalom, irányzat sajátja, és ehhez még hozzáadódnak az ő személyiségjegyei. Van azért néhány viszonylag fix pontjai korábbi működésének és az elmúlt négy év alatt megnyilatkozásainak.
- Önjellemzése szerint a vámok embere.
- Az amerikai gazdasági nagyság visszaállítását lényegében Kína ellenébe fogalmazta meg.
- A környezetvédelem nem érdekli, azt progresszív túlzásnak, őrületnek nevezte, mint ahogy az elektromos járművek ügyét is (ez még Elon Musk feltűnése előtt volt).
- A nemzetközi szervezetekben korlátot, gátat lát (valóban az a szerepük, hogy kiszámíthatóbbá tegyék a viszonyokat).
- Amit az ő tranzakciós szemléletéről mondanak, az nem más, mint a tartós érdek- és értékközösségektől való elfordulás, és üzleti alku, amelyben ő saját értékelése szerint páratlanul jó.
- Az adócsökkentés jó, a gazdasági növekedés jó, azt főként a tőzsdei árak alakulásával azonosítja (oka van annak, hogy a boomer Trump táborába odasereglettek a tech-milliárdosok: rájuk Kamala Harris elnöksége idején adóemelés várt volna).
A beiktatási napi intézkedések alapvetően a választási beszédekben megígért ügyekre irányultak.
- A jogalap nélküliek deportálása (sőt az érvényes amerikai alkotmány szerint jogalapot szerző itt születettre is kiterjesztve az értelmezést – ebből nyilván hosszú jogi folyamat lesz).
- Az állami tisztviselők megregulázása (a home office visszavonása, létszámfelvételi stop) – ez is beleillik az elitellenes lázadó populista karakterében.
- Mint ahogy a nemzetközi szervezetekből való kilépés is: eddig a Párizsi Klímamegállapodás, az Egészségügyi Világszervezet esetében indult meg az eljárás.
- Ami a vámemelés indoklását illeti, a belső piac védelmére, az amerikai munkahelyek megőrzésére hivatkozik, valamint – tévesen – arra, hogy a külföldiektől beszedett vám az alapja a nyereségadó-csökkentésnek. Az első napi bejelentés szerint viszont február 1-től nem Kínára vettet ki külön tarifát, hanem két szomszédjára, amellyel az Egyesült Államok a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése érdekében szabadkereskedelmi szervezetet alkot: Mexikóra és Kanadára.
- Viszont nem is gazdasági indoklás áll a szomszédokkal szemben nyíltan büntető jellegű vámemelés mögött, hanem politikai: a vádak szerint a szomszéd országok kormányai nem lépnek fel erősen a határok védelme, a migránsok megállítása ügyében.
- Az EU esetében ez ideig határidő nem hangzott el, de a vámemelés árnya megjelent – hacsak nem vesznek még többet az amerikai szénhidrogénekből.
És itt kezdődnek azok az ügyek, amelyek miatt nem világos, hogy nálunk a kormánytagok és influenszerek az egyéni megkönnyebbülésen túl miért gondolják egyértelműen jónak azt, amit Trump és csapata csinálni fog. Kisebb, de mégis jelentős ügyeket nyilván el lehet intézni, mint visszaállítani a kettős adóztatási megállapodást, amit az Orbán-kormány annak idején eltaktikázott (túl sokáig tartotta fel a nemzetközi minimumadó-ügyben a megállapodást).
De vannak sokkal nagyobb tétek. Trump energiaügyben szinte nyitott kapukat dönget, hiszen az orosz földgázról, nyersolajról Európa nagymértékben levált 2022 februárját követően, kevés kivétellel. A kivételek közt első helyen éppen Magyarország áll.
Ha van vélemény-hasonlóság az európai intézmények, és különösen a soros elnökségi funkciót betöltő Lengyelország valamint a tranzakciós (magyarán: üzletelő) felfogású Trump között, az éppen itt található:
Trump: „Európa minél előbb számolja fel oroszországi energia-kitettségét, és vegyen amerikai LNG-t!”EU: „Európa diverzifikálja energiaimportját, teljesen kihagyva Putyin Oroszországát!”
Az energiabeszerzési átállás komoly terhet ró Magyarországra. Akkor is nagy lenne a számla, ha az energiafelhasználásunk mérséklődne – de nem mérséklődik. Sőt az a fura újraiparosítási kampány, amelyet az Orbán-kormányok folyamatosan képviselnek 2010-től, eleve növeli az energiaimportot, annak ellátási és árbeli kockázataival együtt.
És ez csak egy a magyar gazdaságra leselkedő lehetséges veszélyekből. A már megválasztott amerikai külügyminiszternek Kínával kapcsolatos nézetei elég világosak. Egyelőre a kínai termékek vámjai vonatkozásban nem történt bejelentés: az első vámemelési körből ezek szerint kimarad az amerikai külkereskedelmi deficit legfőbb okozója (Németország a második, termékeiben nem kevés magyarországi eredetű komponenssel…). Sőt figyelemre méltó, hogy Trump, aki a kínai biztonsági veszéllyel kampányolt éveken át, most éppenséggel feloldotta egy időre a TikTok amerikai működésének betiltását.
De ez lehet taktika is. Könnyen megeshet, hogy egy újabb kanyarban valóban jönnek a kínai termékekre vonatkozó újabb vámok, sőt Trump rákényszerítheti Europát például a kínai informatikai függés felszámolására.
Vannak olyan európai országok, ahol már jól felfogott biztonsági okokból mostanra megváltak a kínai technológiától. Nálunk azonban komoly a kínai jelenlét (Huawei) egy sor kormányzati stratégiai területen.
Ezek a vonatkozások már jelzik, hogy az új adminisztráció döntéseinek mellékhatásai keresztülhúzhatják az Orbán-kormány törekvéseit.
Miben segíthet a Trump-kormány?
Akkor hol tud nagyot segíteni Trump (ha akar)? Orbán korábban utalt arra, hogy Trump elnöksége valami különleges viszonyt ajánlhat („Én nem hiszem, hogy az Egyesült Államoktól kapunk olyan gazdasági és politikai ajánlatot, amely jobb lehetőséget teremt a számunkra, mint az európai uniós tagság. Ha mégis kapnánk, akkor azt meg kell fontolni.” Tusnádfürdő, 2024). Homályos a tartalom, csak annyi világos benne, hogy az EU-tagsággal szembeni alternatíváról lenne szó. Az EU-tagság feladásának ügyét itt latolgatni sem érdemes. Azon lehet tűnődni, hogy milyen gyakorlati vonatkozásban tudna kedvezni az új amerikai kormány.
Lehet-e az olcsóbb hitel, mint amit a világpiacról kénytelen drágán felvenni a magyar állam? Az EU-pénzek fokozatos kiesése, a piaci hitelek drágasága mellett az segítség lenne az államháztartásunknak. Ilyen ügyekben a Treasury az illetékes, kétpárti támogatás is kellene hozzá minden bizonnyal.
Kedvezményes vámelbánás amerikai részről? Az ilyet azonban nem lehet megvalósítani mindaddig, amíg Magyarország EU-tag. Ígérhet ilyen – pláne még hivatalba lépése előtt – Trump, de aligha ismeri az EU belső piaci működési rendjét és általában az európai viszonyokat. Csak példa: beiktatása napján interjúban Spanyolországot BRICS tagországként említette, mint a nagy vámemelés egyik lehetséges célpontját – holott Spanyolország nem az.
Esetleg nagy amerikai befektető lép be a magyar piacra immár kellő politikai hátszéllel? Ez sem egészen így megy az amerikai magántulajdonú cégekkel. De még ha védelmi, űrkutatási vagy hasonló iparágban politikai támogatással kialakulna is valamiféle jelentősnek mondható együttműködés, annál bizonyára szigorú előfeltétel lenne az itteni kínai, orosz stratégiai jelenlét megszűnése.
A magyar kormánypolitika új fogalma a gazdasági semlegesség, amely lényegében olyasmi, mint a tranzakciós felfogás: az anyagilag előnyösnek látszó üzleti lehetőségeket meg kell ragadni, legyen bármilyen a potenciális partner. Az ilyen opportunista politikát azonban könnyebben folytathatja egy nagyhatalom, mint egy szövetségi rendszerbe tartozó és önmagában csekély gazdasági súlyú ország.
Az újévben a magyar gazdasági kilátásokra árnyat vet, hogy kormányszinten talán hoz valamit a távoli nagyhatalmakhoz fűződő politikai viszony mostani alakulása, de a közeli környezettel, a legfőbb piaci partnereinkkel fennálló kapcsolatrendszerben sokasodnak a súlyos ellentétek. Az amerikai politikai váltás még sokféle fordulatot hozhat; előnyöst és hátrányost. Viszont olyan gazdasági átrendeződéseket indíthat meg a reagálásra kényszerített világban, amelyek aztán tendenciaként tartósabbak lehetnek, mint az új adminisztráció éppen aktuális irányai. Ilyenkor lehet két szék között földre esni.
