<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
7p

Egymás után dobják be a korábbinál nagyobb emissziócsökkentési terveiket a nagy kibocsátó országok, de ezekkel a számítások szerint nem lehet a másfél fokos hőmérséklet-emelkedési limiten belül maradni. Ha pedig azt nézzük, hogy milyen konkrét intézkedéseket hoztak meg eddig a klímaváltozás ütemének mérséklésére, még ennél is rosszabb a helyzet.

A Glasgow-i COP26 klímacsúcsra ráfordulva több résztvevő ország is a korábbinál ambiciózusabb dekarbonizációs célkitűzésekkel állt elő. Ez jól hangzik ugyan, de úgy tűnik, még ezek a szigorított irányelvek sem elegendőek ahhoz, hogy a párizsi klímaegyezménnyel elsődlegesen megcélzott másfél fokon belül tudjuk tartani a bolygó melegedését az iparosodást megelőző időszak átlaghőmérsékletéhez képest.

Mármint még elméleti szinten sem elegendők, mert, ahogy a helyzet jelenleg áll, a gyakorlatban még ezeket a nem elegendő célokat sem fogjuk tudni elérni, vagyis még csak nagyot álmodni sem sikerült, nem hogy tényleg odacsapni az asztalra, és eredményesen cselekedni.

Reklámnak jó

Csupán 10 ország (szövetség) felel a globális üvegházgáz-kibocsátás több mint kétharmadáért, és köztük Kína, az USA, az Európai Unió és India együtt a kibocsátások kicsit több mint a felét adják. Nézzük át röviden, hogy eddig milyen emisszió-csökkentési vállalásokat szültek.

Az Európai Unió 2019 decemberében határozta el, hogy 2050-re eléri a karbonsemlegességet, tavaly decemberben pedig a korábban vállalt 40 százalékról 55 százalékosra módosították a kibocsátás-csökkentési célt az 1990-es szinthez képest - ezt a csökkentést 2030-ig kell elérni.

Joe Biden a trumpi évekkel leszámolva 50-52 százalékosra emelte az USA kibocsátás-csökkentési célját a 2005-höz szinthez képest 2030-ig, szintén nettó karbonsemlegességgel számolva 2050-ig.

Míg az emissziócsökkentési vállalások túlnyomó része tartja magát a 2030-as, köztes- és a 2050-es, végleges dekarbonizációs vállalásokhoz, addig a jelenlegi legnagyobb kibocsátó, Kína más pályán mozog. Hszi Csin-ping azt mondta, Kína széndioxid-kibocsátása tetőzni fog 2030-ra, országa pedig 2060-ra lesz karbonsemleges. Nemrégiben pedig bejelentette, hogy Kína leáll a szénerőművek építésével külföldön.

Narendra Modi indiai és Scott Morrison ausztrál miniszterelnök az ENSZ 26. klímakonferenciáján (COP26) Glasgow-ban 2021. november 2-án. (Fotó: MTI/AP/Reuters/Phil Noble)Narendra Modi indiai és Scott Morrison ausztrál miniszterelnök az ENSZ 26. klímakonferenciáján (COP26) Glasgow-ban 2021. november 2-án. (Fotó: MTI/AP/Reuters/Phil Noble)

Ami Indiát illeti, nekik hétfőig még csak dekarbonizációs irányelveik sem voltak. Az ország vezetője, Narendra Modi aztán a COP26 második napján végre előrukkolt a tervével, mely szerint ők a többiektől két évtizeddel lemaradva, 2070-re érik el a nettó zéróemissziós szintet. Indiának is lett most 2030-as vállalása, de az nem deklaráltan az emissziócsökkentés szintjéről szól, ott úgy fogalmaztak, hogy addigra 50 százalékos lesz a megújuló energia részesedése az általuk termelt összenergiában.

A nagy kibocsátók között Japán és Kanada is most szigorított a célszámokon, a másfél fokos limiten való belülmaradás szempontjából szintén elégtelenül. Japán 2030-ra a 2013-as szinthez képest 46 százalékkal csökkenti az emisszióit, Kanada a 2005-ös szinthez képest 40-45 százalékkal.

Aztán vannak még olyan nagy kibocsátók, akik egyelőre még a látszatra se adnak. Oroszország például trükkösen oldotta meg a feladatot, messze afölé lőtték be a 2030-ra elérendő kibocsátás-csökkentési célszámot, mint amit az előrejelzések szerint a jelenleg is érvényben lévő, nem szigorított körülményeik közepette el fognak érni. Vagyis ők biztosan hozni fogják, amit vállaltak, csak abban a klímavédelem szempontjából nem lesz köszönet. Konkrétan: Oroszország 2030-ig az 1990-es szint 70 százalékára csökkenti a kibocsátását (vagyis az akkorihoz képest 30 százalékkal kevesebb üvegházgázt szándékoznak eregetni).

És ott van még Irán. Ők még csak nem is csatlakoztak a párizsi klímaegyezményhez, és vállalásaik sincsenek.

A COP26 fejleményei persze árnyalhatják a klímacsúcs kezdetéig tett kibocsátáscsökkentési vállalások összképét. Ilyen például az a megállapodás, mely szerint a világ vezető hatalmai megegyeztek abban, hogy az évtized végéig megállítják, illetve még visszájára is fordítják a globális erdőirtást. Ezt a paktumot Brazília és Indonézia is aláírta - a két ország, mely globális vezető az erdőirtásokból származó károsanyag-kibocsátásban.

A másik ilyen friss fejlemény Joe Biden akcióterve, mely az évtized végéig 30 százalékkal vágná vissza a globális metánkibocsátást. Ettől a megegyezéstől azonban a nagy metánkibocsátók közül Kína, India és Oroszország is távol maradt.

Egy fecske nem csinál elviselhető hőmérsékletű nyarat

A klímavédelmi célkitűzéseket követő és értékelő Climate Action Tracker (CAT) szeptemberben közzétett elemzése szerint a fenti vállalások közül egyik sincs összhangban a másfél fokos párizsi klímacéllal.

A szervezet számításai azt mutatják, hogy jelenleg egyetlenegy ország van, mely elégséges vállalásokat tett: Gambia. Ők szeptemberben jelentették be, hogy az akkori BAU-számítások (business as usual, vagyis a szeptemberi, normál üzem szerinti működésük) alapján projektált kibocsátásukat 49,7 százalékkal csökkentik 2030-ra. Nyilván ők könnyebb helyzetben vannak abból a szempontból, hogy jóval kisebb a gazdaságuk, mint a nagy kibocsátóké - csak hát pont emiatt meg minden más szempontból sokkal nehezebb helyzetben vannak.

Fontos kiemelni, hogy a CAT nem vizsgálja a világ összes országának klímavédelmi irányelveit, így valószínűleg Gambia mellett akad még néhány olyan állam, mely önmagában nézve pályán van a másfél fokos melegedésen való belülmaradás felé, de minden valószínűség szerint azok is szegény országok, kicsi gazdaságok, melyek amúgy sem tudnak komoly károsanyag-kibocsátást felmutatni, ellenben forró égöviek, és ott vannak a klímaváltozás hatásait legjobban megszenvedők között.

Forrás: Climate Action TrackerForrás: Climate Action Tracker

Mint a fenti listán látszik, szeptemberig a CAT által vizsgált országok között a "majdnem elégséges" klímavédelmi irányelvűek közé Nagy-Britannia került a fejlett nyugati államok csoportjából. A britek valóban nagyon hangzatos vállalásokat tettek. London eredetileg a 2015-ös párizsi klímacsúcson született megállapodásban az 1990-es szinthez képest 53 százalékos mérséklést vállalt 2030-ig, ezt tavaly decemberben 68 százalékosra szigorították, idén pedig azzal toldották még meg, hogy 2035-re viszont már 78 százalékos csökkentésnél kell állniuk, és persze 2050-re nettó zérósok lennének ők is.

Nagy-Britannia ezen felül 2030-tól be akarja szüntetni az új benzin- és dízelüzemű személyautók és furgonok, 2035-től a hibrid meghajtású autók értékesítését. Céljuk még, hogy hogy 2030-ra minden nagy-britanniai háztartásnak tengeri szélerőművek szolgáltassák az energiát. A szénmegkötő technológiákra is nagy hangsúlyt fektetnének, rámennek, hogy 2030-ra évi tízmillió tonna széndioxidot lehessen eltávolítani az atmoszférából. És London célkitűzései között szerepel az is, hogy 2024-ben már ne működjön szénerőmű Nagy-Britanniában.

Közbeszól a valóság

Hogy mindebből mi valósul meg, az kérdéses. A célkitűzés helyi kritikusai szerint a vállalások szépen hangzanak, de nem fogják tudni teljesíteni őket, mert ahhoz konkrét lépések is kellenének, melyeket még mindig nem tettek meg.

A fosszilis tüzelőkről való leválás nehézségeit pedig jól bemutatta a most dúló energiakrízis szigetországi ébredése: idén nem fújt elég erősen a szél, kigyulladt egy fontos energia-importáló vezeték felszíni berendezése, és a kormány rögtön bónuszpénzeket fizetett a szénerőműveknek, hogy termeljenek áramot, mert az hirtelen durván fogyni kezdett.

Ezzel a bort iszik, vizet prédikál helyzettel egyébként nincsenek egyedül a britek, a New York Times a minapi cikkében rámutatott, hogy a nagy kibocsátók közül mindegyikre jellemző, hogy

  • nem csak elégtelenek a dekarbonizációs terveik a másfél fokon való belülmaradáshoz,
  • de a jelen körülményeik még ahhoz sem elegendőek, hogy ezen elégtelen terveiket megvalósítsák.

Az ENSZ október végi jelentése szerint a mostani vállalásokkal 2100-ra 2,7 fokkal emelkedne a globális átlaghőmérséklet. Ez röviden összefoglalva földi poklot jelentene. A COP26-on a továbbiakban is erős megállapítások és hangzatos, új vállalások várhatók, míg azonban a fogadkozó országok nem állítják csatasorba a célszámok eléréséhez szükséges gyakorlati intézkedéseket, addig, Greta Thunberg szavaival élve, minden szép szó valójában csak annyit jelent, hogy "bla bla bla."

(New York Times, Financial Times, Climate Action Tracker)

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.