2018. december 10. 05:30

A Jó Állam jelentésben kapott óvatos kritikát a kormány.

"Habár a sajtószabadság megítélése – annak természetéből adódóan – nehezen megfogható, szubjektív elemeken alapul, értékelése mégis kiemelten fontos a demokratikus jogállam minőségének meghatározása szempontjából. A sajtó- és szólásszabadság teljes körű érvényesülése nélkül nem beszélhetünk szabad demokráciáról sem, mert a választópolgárok nem jutnak hozzá a politikai álláspontjuk kialakításához szükséges valós információkhoz."

A fenti sorok nem valamelyik Soros-bérenc civil szervezet közleményében szerepelnek, hanem a kormány számára készített jelentésben, melyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai állítottak össze. Ez a Jó Állam jelentés 2018-as kötete, melyben a kormányzat számára nyújtanak értékelő áttekintést a magyar állam működésével, hatékonyságával összefüggésben. Az mfor birtokába jutott, pár napja kiadott jelentés tájékoztató jellegű, nem szolgál konkrét intézkedések megalapozására, de a tágabb összefüggések feltárásával a kormányzás minőségének javítását célozza.

Az évente elkészülő jelentés több fejezetben taglalja az állam hatáskörébe tartozó területeken tapasztalt folyamatok elemzését:

  • Biztonság és bizalom a kormányzásban
  • Közösségi jóllét hatásterület
  • Pénzügyi stabilitás és gazdasági versenyképesség
  • Fenntarthatóság
  • Demokrácia
  • Hatékony közigazgatás

A sajtószabadsággal kapcsolatos megállapítások a Demokrácia fejezetben kaptak helyet, a munkacsoport vezetője Cservák Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa volt (a kötet egyes fejezeteit összeállító munkacsoportok vezetői között találjuk Csath Magdolna közgazdászt és Báger Gusztávot, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárát, a monetáris tanács tagját).

A demokráciáról szóló fejezet szerzői arra hívják fel a kormány figyelmét, hogy a sajtószabadságra vonatkozó összetett adatok alapján 2013-tól kezdődően folyamatosan romló tendencia figyelhető meg a mutatóban, amelynek értéke 2015-ben és 2016-ban tovább romlott.

Amíg 2012-ben még 74,5, néhány évvel később, 2017-ben már csak 64,5 ponttal volt jellemezhető a hazai sajtószabadság szubjektív megítélése. Ugyaninnen idézzük: "a visegrádi országok közül az összevont mutatók alapján hazánk teljesít a leggyengébben: Csehország, Szlovákia és Lengyelország magasabb pontszámmal rendelkezik, vagyis ezekben az országokban erősebbnek ítélik a sajtószabadság érvényesülését."

 

A 2017-esnél frissebb adat érthető okokból nem állt a könyv formájában publikált jelentés készítőinek rendelkezésére, mindenesetre megelőlegezhető az elmúlt hetek hírei alapján, hogy a magyar sajtószabadság megítélése tovább romolhatott 2018-ban. A sajtópiacon idén történtek közül kiemelkedik az új jobboldali, kormányközeli sajtóbirodalom megjelenése: a Közép-európai Sajtó- és Média Alapítvány fogja immár össze a legtöbb sajtóterméket, melyek kiadói és tartalmi szempontból is közös táborba tartoztak. A tulajdonosok nagyvonalú gesztussal átadták tulajdonukat az alapítvány számára, lemondva tulajdonosi jogaikról, meg nem határozott formájú ellenszolgáltatás fejében. Ezzel a lépéssel – különösen az alapítványhoz került fontosabb, nagyobb befolyással rendelkező médiacsomag nemzetstratégiailag kiemelt státuszúvá nyilvánításával – egyértelműen egy olyan beavatkozás történt a médiapiacon, amely a versenyhelyzet torzítására alkalmas.

Nagy halak kerültek a hálóba Nagy halak kerültek a hálóba

Ennek vizsgálatát pont az említett kormányzati döntés akadályozza meg a kiadók alapítványhoz csatlakozásának nemzetstartégiai jelentőségéről: a Gazdasági Versenyhivatal ugyanis hatáskör hiányában nem tudja lefolytatni a versenyhatósági vizsgálatot, pedig sejthető, hogy a sajtópiac egyes területein – például a print lapok piacán - meghatározó részesedést szerzett az alapítvány. Ide került szinte minden, vidéki előállítású és terjesztésű politikai napilap, kiadvány például.

Elég furán veszi ki tehát magát, hogy miközben a kormány politikáját nem csak képzésével, de szellemiségével is támogató egyetem munkatársai a maguk óvatos módján, de egy demokratikus szabadságjog sérülékenységére próbálja felhívni a kormányzat figyelmét, ezzel szinte egy időben lépett át egy újabb határt a kormány a sajtóviszonyok felborításával.

Visszatérve a Jó Állam jelentésre, az összevont sajtószabadságról szóló rész szerint a sajtó szabadságának mérése alapvetően szubjektív elemekre épül, hiszen maga a szabadság is egy többféleképpen értelmezhető, szubjektív fogalom. Mint írják, a munkacsoport ennek jegyében olyan mutatókat keresett a sajtó szabadságának kifejezésére, amelyek szubjektív módon, széles gondolati körben képesek lefedni a sajtópluralizmus helyzetét.

A módszertani leírás a nemzetközi felmérések közül a Riporterek Határok Nélkül-t emeli ki, amely 180 vizsgált országot rangsorol. A legfontosabb vizsgált kritériumok a médiapluralizmus és a függetlenség, az újságírók biztonságának és szabadságának tiszteletben tartása, valamint a jogalkotási, intézményi és infrastrukturális környezet. Az összevont sajtószabadság-mutató százas skálára vetítve jeleníti meg a Freedom House Freedom of the Press, a Reporters Without Borders Word Press Freedom indexét, valamint az Economist Intelligence Unit Democracy indexének Civil Liberties alindexét úgy, hogy a magas értékek jelentik a sajtó szabadságát.

A szerzők megjegyzése szerint ezen indexek kétségtelen előnye, hogy hosszabb múltra tekintenek vissza, és önmagában mindegyik egységes módszertan szerint értékeli az országok gyakorlatát. A mutatók módszertani értelemben azonban alacsony megbízhatósággal jellemezhetőek – teszik hozzá. A szubjektív elemek miatt az eredmények – a sajtószabadság értékelésére felkért személyektől függően – változhatnak – áll a jelentésben.

Mindenesetre azon nincs mit magyarázni, hogy Norvégia fényévekre jár tőlünk ebben az összevetésben. Beszédes a jelentés megfogalmazása ennél a résznél: "a magyar adat értelmezéséhez viszonyítási alapként szolgálhat mind a törvényi szabályozást tekintve, mind a joggyakorlatában liberális demokráciaként működő Norvégia, amely 83,7 ponttal szerepel (a listán)."

 

Ugyancsak nem szorul magyarázatra, hogy a kötetben említett nyolc ország körül Magyarország csak Oroszországot és Iránt előzte meg:

  1. Norvégia: 83,7 pont
  2. Csehország: 79,4
  3. USA: 77,6
  4. Szlovákia: 76,7
  5. Lengyelország: 68,7
  6. Magyarország: 64,5
  7. Oroszország: 33,1
  8. Irán: 23.1

Mindezek bemutatása után jutnak a szerzők a cikkünk elején idézett következtetésre a sajtószabadság mibenlétét illetően, amit tekinthetünk iránymutatásnak is a kormány számára.