A kormány azt akarja elérni, hogy a magyar bankrendszer fele magyar kézben legyen – ezt csaknem hét éve, 2012 júliusában jelentette ki Orbán Viktor, második miniszterelnöki ciklusa felénél. Azt nem fejtette ki, pontosan mire gondolt (darabszámra, mérlegfőösszegre, saját tőkére), és azt sem, hogy ezt azt arányt hogyan látja elérhetőnek.
Mindenesetre két évvel később, 2014 júliusában Tusnádfürdőn már kész tényként közölte, hogy az MKB Bank megvásárlásával a bankrendszeren belüli magyar nemzeti tulajdon aránya meghaladta az 50 százalékot. Aminek kapcsán néhány hónappal később Orbán akkori nemzeti fejlesztési minisztere, Seszták Miklós már 70 százalékban nemzeti tulajdonú bankrendszert vizionált.
Darabszámra most még megvan
Kíváncsiak voltunk, vajon mit mutatnak a szikár tények. Először a számosságot vettük górcső alá. Eszerint a 33 bankból 15 volt színültig magyar tulajdonú, további három pedig részben: az Erste Bank és az Erste Jelzálogbank 15-15 százalékban, az OTP Bank pedig 2018 végén valamivel több mint 23 százalékban. Legalábbis ez derül ki a Csányi Sándor által irányított hitelintézet tőzsdei jelentéséből. Amely ugyanakkor 15,26 százalékos pakett tulajdonosát tartotta nyilván „nem azonosított”-ként. De még ha ezeket is hozzácsapjuk a magyarokhoz, akkor is csak 38,11 százalékot kapnánk. Ha pedig még hozzávesszük a Takarék Csoporthoz 2018 végén tartozott 12 regionális takarékszövetkezetet, valamint a Keler Központi Elszámolóház- és Értéktár Zrt.-t – amely ugyan végképp nem bank, de felügyeleti összegzésekben a már a 15-ök között figyelembe vett MFB-vel és az Eximbankkal együtt szokták szerepeltetni, mint speciális hitelintézetet –, akkor itt darabszámra azért bőven megvan az 50 százalék.
Ám csak a jövő év elejéig, hiszen akkor már nem lesz a 12 regionális takarék, miután betagozódnak az egységes univerzális Takarékbankba, amely már egy takarékot (B3), valamint két bankot (Pannon, Mohácsi) április végével magába olvasztott, a további 11 regionális takarékot, valamint a Takarék Kereskedelmi Bankot pedig október végéig fogja. S akkor még azt is figyelembe kell venni, hogy a Kinizsi Bank ez év elején visszaadta a banki jogosítványait, az ugyancsak kizárólag magyar (egészen pontosan Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére, Szemerey Tamás) tulajdonában volt NHB Növekedési Hitel Bank pedig ugyancsak eltűnt már a palettáról, miután 2019. március közepén végelszámolás alá került. Mindezek után tehát marad 12 (ebből – mint említettük – ugye három csak részben) hazai tulajdonú bank a 28-asra szűkülő mezőnyben.
S az sem hathatna növekvően a hazai tulajdonú bankok arányára, ha megvalósulna a Magyar Bankszövetség főtitkára, Kovács Levente lapunknak néhány hónapja vázolt elképzelése, miszerint több száz vállalati bank is megélhetne Magyarországon. Hiszen, mint fogalmazott: "Nálunk például még szükség lenne svájci, angol, spanyol, közel-keleti, japán, további kínai, ausztrál, kanadai bankokra".
A többi tényezőnél már a 40 százalék is hibádzik
Lássuk a másik szempontot, a mérlegfőösszegeket. Kétségtelenül ez fejezi ki igazán egy hitelintézeti szereplő bankrendszerben betöltött súlyát. Kézenfekvő a május végéig nyilvánosságra került 2018 végi adatokból dolgozni, amelyeket összevetve lapunk a napokban már összeállította a bankok tavalyi rangsorát. Most ezek alapján azt kaptuk, hogy a tavaly év végén még 33 bank összesített mérlegfőösszegének 35,6 százaléka tekinthető nemzeti tulajdonban lévőnek. Ha itt is tágítjuk a kört a takarékokkal és a Kelerrel, akkor ez az arány 38,4 százalékra emelkedik. De még mindig messze van az 50 százaléktól.
Végül vizsgáljuk meg azt a szempontot, amire tapasztalataink szerint az emberek többsége gondol, ha azt olvassa, hallja, hogy „a magyar bankrendszer fele magyar kézben legyen”: a tulajdoni részesedést. Méghozzá ne a jegyzett tőkéket, hanem a cégértéket jobban kifejező, s egy esetleges tranzakció során általában viszonyítási alapnak minősülő saját tőkéket. Nos, a helyzet itt is csaknem hajszálra ugyanazt az eredményt adja, mint a mérlegfőösszegeknél: a „tisztán” banki kör 36 százaléka számít hazai tulajdonúnak, míg a takarékokkal és a Kelerrel együtt a 37,5 százalékuk.
Mindezek alapján jelenleg annak van a legnagyobb esélye, hogy az eladósorban lévő, jelenleg kizárólag állami tulajdonú Budapest Bankot (BB) nem az érdeklődését bejelentő KBC (a K&H anyabankja), a Raiffeisen vagy az állam által 15 százalékban tulajdonolt Erste veheti meg, hanem magyar befektetők, ellenkező esetben ugyanis tovább távolodna az 50 százalékos arány. Még tisztán magyar tulajdonú az MKB is (addig mindenképpen, amíg részvényeire nem kezdenek el ügyleteket kötni a tőzsdén), amely szintén kinyilvánította vételi szándékát.
Ám ahogy arra elnök-vezérigazgatója, Balog Ádám a bankpapírok tőzsdei kereskedésének ma reggeli, formális elindításakor felhívta a figyelmet, az Európai Bizottság felé a szanálásukkor tett vállalás értelmében 2019 végéig nem bonyolíthatnak le nagyobb akvizíciókat. Márpedig a BB megvétele ilyennek tekinthető. Bártfai-Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszternek viszont már legkésőbb június 30-áig kell vevőjelöltet prezentálnia a kormány részére. Az MKB mellett a másik fő esélyes a Takarékbank, amely azonban meg a saját koncentrációjával van elfoglalva. Így a piac kíváncsian várja, ebben a helyzetben milyen döntés születik szűk két héten belül.
